II.évad - 23.rész

Ahooy!
Tudom, sokáig tartott, de ismét itt vagyok, és gőzerővel írom a következő részeket. Bevallom, a mostani részt elég nehéz volt kiszenvednem magamból, mert agyban már jóval előrébb járok. Úgy... Két évvel. :D De itt van. Friss és meleg. Szóval OLVASÁSRA FEL! ;) 



Annyira sokkolt a belépő személy látványa, hogy a nővérhívó gombot is elfelejtem megnyomni. Mindannyian tátott szájjal nézünk az ajtóban álló, feszengő lányra, aki a cipőjének orrával kezd apró köröket rajzolni a padlóra.
- Bess, bejöhetek...? - köpni-nyelni nem tudok. Válaszolni is elfelejtek.
- Gyere - hallom magam mellől Louis mennydörgésszerű hangját. A hideg is kiráz tőle. Elveszi a kezemből a kis szerkentyűt, amit már annyira megszorítottam, hogy elzsibbadtak az ujjaim, majd megnyomja rajta a gombot. Halkan kattan, ezzel jelezve, hogy működik. Lou-ra nézek, aki mereven bámulja saját húgát. Tekintete szigorú, ha nem ismerném, és rám nézne így, leverne a víz.
- Louis... Kérlek ne nézz így! - Lottie hangja már-már megcsuklik. Mintha a sírás kerülgetné. Sosem láttam ezt az ördögi nőszemélyt ilyen állapotban. Fél pillanatra még talán meg is sajnálom. Louis nem szól egy szót sem, ahogy Honey és Kamilla sem.
- Öhm... - zavarom meg a csendet. Hirtelen minden szem rám szegeződik, én pedig legszívesebben belesüppednék a párnámba. Feszengve mocorogni kezdek az ágyon, de nem igazán történik semmi. A levegő szinte megfagyott körülöttünk, mintha megállt volna az idő. Szinte lassítva látom azt is, ahogy levegőt vesznek körülöttem. Azon kapom magam, hogy Lou-t bámulom, aki egy hirtelen mozdulattal ismét Lottue felé fordul.
- Mit akarsz? - hangzik hirtelen éles hangja. A fejem is szinte belefájdul.
- Én... Én... Csak bocsánatot szeretnék kérni! - kész, Lottie-t elvesztettük. Elsírja magát, és félve tesz egy lépést felénk, ám Louis tekintetét látva nem jön közelebb.
- Ugyan miért? - teszi fel a kérdést Lou. Először Honey-ra, majd Kamillára téved a pillantásom. Honey a Lottie és Louis társalgásra figyel, azonban Kamilla arcára a teljes kétségbeesés ül.
- Nem akartam, hogy ez legyen... Én... Bess, sajnálom! -Lottie keservesen zokogni kezd. Louis hátrapillant felém, és teljesen meglágyulnak a vonásai. Először a teljes értetlenséget veszem észre az arcán, majd a sajnálatot.
- Lottie, nyugodj meg - jelentem ki végül.
- Nem tudok... Bess, ez miattam van! Miattam... - ahogy a lány nekikezdene a mondandójának, belép Jay, az orvos.
- Huh, de sokan lettünk itt hirtelen! Louis, kialudtad magad? - kezd jókedvű csevegésébe, de amint megpillantja az átázott kötésem, megkonolyodik. - Na jó, megkérem a díszes társaságot, hogy hagyják el a termet. Bessnek nyugalomra és pihenésre van szüksége - nem mozdul senki. - Most!
Louis mozdul elsőként. Karjánál fogva ragadja meg Lottie-t és vezeti ki.
- Odakint folytatjuk ezt a beszélgetést! -mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Rám pillant és csak bólint egyet. Félt. Nagyon is. Látom az arcán. Engem nem tudsz becsapni, Louis Tomlinson. Honey és Kamilla is követi a példájukat, és elindulnak kifelé.
- Idekint leszünk, Bess. Nem megyünk messzire - fordul vissza az ajtóból Kamilla. Bíztatóul mosolygok.
- Megleszek, ne aggódjatok - válaszolom, de ahogy Honey is kilépne az ajtón, még utánuk szólok. - hé, csajok! Vigyázzatok Louis-ra... Ne hagyjátok, hogy valami hülyeséget csináljon.

Louis.
Lottie nem is ellenkezik a szorításom alatt. Halkan pityereg, ahogy a váró egyik padja felé vonszolom. Leültetem az egyikre és a térdeimre támaszkodva guggolok elé.
- Hallgatlak.
- Sajnálom, Louis... Sajnálom!
- Ezt már hallottam.
- Én mondtam... Daniel... A kislány... - minden egyes szava után szipog. Szinte felidegesít a bőgése, márpedig amúgy sem vagyok épp nyugodt.
- Lottie, nem tudlak követni. Beszélj érthetően, legyél szíves...
- Daniellel beszélgettünk, hogy... Ajh, Louis, kérlek ne haragudj rám!
- Mondd már! - csattanok fel.
- Hogy... Ahh.. Tudod, mennyire nem kedveltem Bess-t. De tudod, hogy sosem ártanék neki! Ugye, tudod?!
- Lottie. Fejezd már be, és mondd el, mi van -próbálok nyugodtan beszélni, de hirtelen elfog a félelem. Akarom tudni, mit is próbál kinyögni a húgom, de valahogy nem szeretném. Elfog ez a kettős érzés, amit annyira, de annyira gyűlölök. Sóhajtok egyet és a lány felé fordulok. - Tudom, hogy nem jöttetek ki jól Bess-szel, és tudom, hogy sosem bántanál valakit, akit szeretek. Lottie, a szíved mélyén biztosan kedveled őt. Csak... Valamiért nem is próbálkoztál - végre, sikerül nyugodtan beszélnem. Mintha ettől kicsit nyugodtabb lenne, Lottie veszegy nag levegőt, maj miután kifújja, kisírt szemeivel az enyémekbe néz.
- Louis, Daniel-lel arra gondoltunk, jó ötlet lenne kicsit ráijeszteni Bess-re... Nem akartam, hogy ez legyen.
- Ezt most nem teljesen értem.
- Lou, Daniel haragudott Bess-re. Azt mondta, csak azért költözött ide, hogy megint vele lehessen, és mikor találkoztak, látott meg titeket együtt. Ezt persze nekem is már csak azután mondta, hogy kidobott, de...
- Jajj, Lottie, térj a lényegre!
- Dan csak azért csapta nekem a szelet, hogy közelebb lehessen Bess-hez - magyarázza lehajtott fejjel Lottie. Megszoktam már, hogy furcsák a kapcsolatai, de sosem beszélt arról, milyen kapcsolatban is áll a barátnőm exével. Ezek szerint szoros volt. Nagyon szoros... Ám valahogy úgy érzem, hogy Lotts komolyan vette ezt a kapcsolatot. Daniel már kevésbé.
- Folytasd.
- Tudta, hogy nem kedvelem és... És kitalálta, hogy megviccelhetnébk valamivel. Persze tetszett az ötlet... De én csak meg akartam ijeszteni. Hogy lejárassam kicsit... Hogy ne ő legyen az, akiért mindenki oda van... És... Úristen, Louis, mit tettem? Tettünk...
- Lottie, még mindig nem értem, mire akarsz kilyukadni.
- Daniel szólt egy haverjának, hogy rabolja ki Bess-t... De...
- MI?!
- Sajnálom... Louis, őszintén... Ezt még én sem kívántam volna Bessnek. Senkinek nem kívánnék ilyet.
- Lottie, Ti normálisak vagytok?! Még ijesztegetéaből sem csinál ilyet egy normális ember sem... Hogy jut eszetekbe ilyen?
- Én azt hiszem, nem is gondoltam komolyan... Csak eljárt a szám és neki meg... Neki tetszett és meg is csinálta. Nem godoltam volna, hogy képes ilyesmire. De tényleg csak arról volt szó, hogy megijesztük...
- És az a rohadék még szabadlábon van?! Lottie, ki volt az? Azt az embert le kell csukni!
- Én nem... Nem tudom - őszintén cseng, amit mond. Idegesen felpattanok és fel-alá járkálva töröm a fejem, hogy találhatnám meg, miközben minimum tíz féle kínzási módszer fut át az agyamon.
- És Daniel? Ő hol van most?
- Azt sem tudom... Egy hotelben szállt meg, mikor utoljára találkoztunk, de mindig más helyen lakik. Amióta szakított velem, nem tudom elérni... - szipog még egyet, de az arca kissé nyugodtabb. Biztos arra számított, hogy le fogom teremteni.
- Mi a telefonszáma?
- Louis, ne csináld ezt. Ne akarj szuperhősöst játszani..
- Annak az embernek bűnhődnie kell. Meg fogom találni! Muszáj megtalálnom. Elvette tőlem azt, amit soha többé nem kaphatok vissza. Meg kell értened - nyújtom felé a telefonom. Lottie aggódó pillantással bár, de elveszi és gyorsan beírja a Daniel telefonszámát. Ahogy visszaadja, azonnal tárcsázom is.
Néhány másodpercig kicsöng, és egy reszelős, mély hang szól a telefonba.
- Tessék?
- Daniel-el beszélek?
- Attól függ, ki keresi - na, a viccesfiú... Ám mielőtt válaszolnék, kuncogást hallok a vonal másik végén. - Nagyon jól tudom, ki vagy. A díszbuzi Louis Tomlinson. Lottie nem tudta tartani a száját, mi? Mennyire szánalmas nők vesznek téged körbe. Tudod... Kicsit sajnállak, Louis. Milyen érzés elveszteni a kislányod? Ne, ne válaszolj. Nem is vagyok rá kíváncsi.
- Az életemre esküszöm, hogy meg foglak találni. Megtalállak, Daniel, de annak nem fogsz örülni. Tönkre fogom tenni az életedet, amiért te is az enyémet. Egy börtöncellában fogsz megrohadni. Ezt megígérem.
- Na gyere, Superman. Találj meg. - és ezzel meg is szakad a vonal. Csak a búgást hallom. A vérnyomásom az egekbe szökik, és azzal a lendülettel repül a telefonom a legközelebbi falnak.
- Bassza meg! - ordítom el magam. Lottie ismét pityeregni kezd mellettem, én pedig fel tudnék robbanni az idegtől.
- Louis... - hallatszik a hátam mögül. Kamilla az, Honey-val az oldalán. - Jól vagy? Kivel beszéltél?
- Egy szót se Bess-nek! - mondom komolyan, azzal elvágtatva mellettük elindulok a vakvilágba, hogy Daniel nyomára bukkanjak.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szuper lett várom a következő részt 😊

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagyon jó lett!
    Nem számítottam arra, hogy részben Lottie áll a dolgok mögött....
    De imadom az egészet!!❤❤

    ×××All The Love×××

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mindenkinek Chris volt a gyanús :D
      köszönöm szépen ♥ :))

      Törlés