II. évad - 20. fejezet

Halihó! 
Ne haragudjatok, de mostanság wattpaden előbb jelennek meg a részek ^^"
Ne gondoljatok ilyne hűdenagy időeltolódásra. Pár óráról van csak szó :D 
Nahh. Meg is jöttem a következő fejezettel. Remélem, tetszeni fog ^^
Puszipá, B.
Bess/
Nem is gondolkodom el rajta, hogy beengedjem-e vagy ne. Rögtön odaszaladok az ajtóhoz és szinte feltépem. Louis tágra nyílt szemekkel pislog vissza rám, én pedig rögtön a nyakába vetem magam.
- Te önző, haszontalan tökfej - morgom a mellkasának dőlve
- Szóval akkor nem haragszol? - kérdezi mosolyra húzva száját. A lakásban álló Harryre pillant. - Helló, haver.
- Szia Louis - biccent vissza neki a bongyori. Mosolyog. És úgy látszik, ez most végre őszinte mosoly. Sajnálom, Harry hogy ehhez ez kellett. Én tényleg nagyon sajnálom. - Észhez tértél végre?
- Észhez, baszki - neveti el magát a fiú. Kibontakozok a karjai alól és behúzom a lakásba, ahol szinte rögtön leveti magát a kanapéra.
- És Honey-t hol hagytad? - érdeklődik Hazza, mintha mi sem történt volna. Nem is tudom elmondani, mennyire hálás vagyok neki mindezért.
- Azt mondta, beül egy Nando'sba kajálni. És Te? Hogyhogy itt? - boldogsággal tölt el, hogy ennyire felszabadultan tudnak a jelenlétemben beszélgetni, bár kicsit görcsbe rándul a gyomrom Louis kérdése hallatán.
- Vigasztalom a nődet, amíg te faszkodsz - vonja meg a vállát Harry. Louis csak elneveti magát. Nagy kő esik le a szívemről... Hazza sem hazudott, és Louis se veszi komolyan. Ahh, köszönöm Istenem. Megkönnyebbülve vetem le magam Louis mellé a kanapéra, Harry pedig a konyhapultnak támaszkodva néz ránk.
- Jajjj, Ti bolondok... - rázza meg hajkoronáját és szinte kivirulva veszi az irányát az ajtó felé.
- Hazza, hova mész? - fordulok utána, mikor már épp lenyomja a kilincset.
- Honey egyedül van. Biztos feldobja a társaságom. Én vagyok az ügyeletes óvóbácsi - kacsint egyet felém és intve távozik.
- Nem tudom, mire mennék enélkül a srác nélkül... - gondolkodik Louis hangosan, mire elfog egy kisebb nevetőgörcs.
- Hát azt én sem... Én sem - vigyorgok, fülig érő szájjal.

Újabb egy hónap telt el. A srácok ismét bevetették magukat a koncertezésbe. Eseménymentes volt az elmúlt pár nap, azzal a kivétellel, hogy Harry kifejezetten jókedvű volt, aminek nálam jobban csak Liam örült.
- Hé, Bess... - ült oda mellém, miután végeztek a színpadon. A backstage üres volt, rajtam és Honey-n kívül egy lélek nem volt odabent. Felkaptam a fejem Liam felé, és látván a fején elterülő hatalmas vigyort, nekem is vigyorognom kellett.
- Tessék?
- Mit tettél velük? - bökött a fejével az ajtó felé.
- Semmit - vontam meg a vállam. Liam csak megrázta a fejét és az arcomhoz hajolt, hogy egy puszit adjon rá.
- Harry elmesélt mindent. Nem csalódtam benned, kicsilány - suttogta a fülembe, majd Honey-hoz fordult. - Nem jössz ki? Épp készülődünk a fényképezésre. Elkél ott egy szakértő kéz.
- Liam, én csak a telefonommal fényképeztem eddig.
- Nem baj, a hátteret és a világítást segíthetsz beállítani! - azzal a hóna alá vágta a lányt és ugyanazzal a mosollyal az arcán rohant ki az ajtón, amivel bejött. Immár egyedül maradtam, de épp csak kifújni tudtam magam.
Pár perc múlva Louis robbant be az ajtón, és azzal a lendülettel vont a karjaiba.
- Beeesssyyy, hatalmas sikerünk volt. Iszonyatosan jó a közönség! - egy gyors csókot nyomott a számra. - Gyere, megyünk fotózkodni. Örülnék, ha velünk tartanál.
- Louis, nem akarok zavarni, meg amúgy is maximum gurulok - nevetem el magam, ránézve a hasamra.
- Zoé is biztos élvezni fogja! Na!! Gyere már! - végigsimít a hasamon, és elkapja a kezem, húzva magával az ajtó felé.
- Lou, ne csináld már.
- Fényképezhetsz te - kacsint hátra. Több se kell, magamra kapok egy vékony kardigánt és a fiúnál gyorsabban trappolok ki a pihenőből.
Egy hosszú, keskeny folyosón vezet végig az út, mire beérünk egy kisebb terembe, ahova a másik oldalról már egész nagy sor alakult ki. Gyorsan végignéztem a társaságon, akik már bebocsátást nyertek, és megakadt a szemem az egyik lányon. Hosszú, barna haja az arcába omlott, ugyanúgy, ahogy régebben láttam. Csillogó szemekkel bámulta a mi éhenkórászunkat, amin csak elvigyorodom. Hát persze. Régebben ő is sokat mesélt nekem erről a bandáról, nem csak a húgom...
- Kami! - kiáltottam el magam vidáman, mire szinte összerezzenve rám kapta a fejét. Hatalmasra tágult szemeiből, és fülig érő vigyorából arra következtetek, hogy felismert. - Kami! Jézusom, Te itt vagy?! - odarohantam hozzá, hogy aztán szorosan megölelgessem rég nem látott barátnőmet.
- Már azt hittem, elfelejtettél. Miért nem írtál semmit? Azt sem tudtam, hogy élsz-e, vagy halsz! Jézusom, de örülök neked! Mesélj, mi van veled! - hadarta el, én pedig hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Már egy ideje leszállt rólunk a sajtó, persze, hogy nem tudott rólam semmit.
- Hát... - hátra néztem a bandára. - Ahj, gyere velem! - rántottam ki a tömegből a lányt, de egy biztonsági őr rögtön ott termett.
- Miben mesterkednek a hölgyek?
- Nyugalom, uram. Velem van a lány - küldtem felé egy mosolyt. Rezzenéstelen arccal továbbengedett minket. Néha elgondolkodom, hogy a biztonságiak valójában nem-e robotok. Ilyenkor általában Mark-ra nézek, és akkor győződöm meg róla, hogy nem. Nem azok. Ahogy közeledtünk a srácok felé, Kami megtorpant.
- Te.. Velük vagy? - ámult el, és mint aki épp most kapott karácsonyra valami olyat, amire régóta vágyott, csillogni kezdett a szeme. Nem tudtam rajta nem mosolyogni. Az én ártatlan kis Kamim...
- Igen, velük - mondtam fülig érő mosollyal és odalökdöstem a fiúkhoz. - Srácok, ő egy régi jó barátnőm, Kamilla!
- Sziasztok! - mondta halkan, de a szinte ráugró srácok azonnal feloldották a hangulatát. Louis mellém lépett és a kezembe nyomta régen nem használt kis gépemet, egy puszi kíséretében.
- Örülök, hogy itt vagy - búgta a hajamba, tenyerét pedig hasamra csúsztatta. - Vagytok - javította ki magát a fiú. Kamilla a srácok gyűrűjéből küldött felém egy hálás pillantást. Niall állt mellette, valamit eszetlenül mutogatva a telefonján. Elmosolyodtam rajtuk, mire egy éles hang vágta át a - majdnem - csendet. Harry összecsapta a tenyereit.
- No, kezdhetjük?
- Ez első kép Kamié! - kiáltotta Niall és már be is állt pózolni a lánnyal a paravánok elé.
- Úgy látom, mi nem is kellünk a képre - nevette el magát Zayn.
- Öhm.. - lépett mellé Honey. - Csinálhatnék én is egy képet... veletek?
- Gyere! - vigyorodott el Zayn és megragadva a lány csuklóját bevetette magát Niall és Kami mellé. A két lány zavarában hirtelen azt se tudták, mit csináljanak, csak egymásra néztek és nevettek. A nevetésük lassan ráragadt mindenkire, és egy boldog, családias hangulat áradt szét a tömegen.
Akkor, és ott én voltam a legboldogabb a világon, ám tudtam, hogy a boldogság nem tarthat sokáig. Sosem marad semmi se jó, se rossz. Valahogy mindig kiegyenlítődik a két oldal.
És ez most sem volt másképp.

4 megjegyzés:

  1. Most névtelenül írok, de úgy is tudod ki vagyok Bab;)
    Imááádtaaaaaaam!!!!!
    Most kezdek hozzá a sajátomhoz, remélem kész leszek holnapra és akkor kirakom ennek is a linkjét (ha tudom, hogyan kell xd) és úristen ez nagyon bloggerbarigoals!!!
    Köszönöm a megtiszteltetést!!
    Szeretlek <3

    VálaszTörlés
  2. Jajjj istenem annyira jó lett!
    Nagyon várom a kovit!
    Puszi&Ölelés

    VálaszTörlés
  3. Mikor jőn a kövi?? Imáádom!!!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Bernadette!
    Remélem megkapod ezt az üzenetet és el is olvasod. Arra szeretnélek kérni, hogy nézz be a blogomra és olvasd is el az egészet. Nagyon örülnék neki, ha eljutna ez a történetem sok emberhez. :) Még eléggé kezdő blogoló vagyok, szóval bocsi azért ha az elején még nagyon uncsi a történet, de még nem nagyon tudott kibontakozni. Azért remélem elolvasod és tetszeni fog.
    Miss Alison**
    Blogom: www.belnaploja.blogspot.hu

    UI.: vagy esetleg egy cserében is benne lennél? válaszolj a blogomnál :)

    VálaszTörlés