II. évad - 17. fejezet

/noh, újra itt. van jópár ötletem a következő részekhez, úgyhogy bele is vetem magam az írásba, nem húzom a szót. :) Remélem, tetszeni fog. Az író, B./

Csak állunk a nappali közepén, szemeinket mind a hárman az ajtóra szegezve. Akaratom ellenére is szorosabban bújok hozzá Louis-hoz. Magamnak se vallanám be, de félek, mi vár odakint. Lou-t vártam egész nap, erre kaptam Ed-et, aztán befutott ő is... De az, hogy még valaki átjöjjön, ráadásul az este kellős közepén... Nyelek egyet és felnézek a tengerkék szemekbe.
- Lou... - nyögöm ki. Nem tudok többet. Nem is tudom, mit mondhatnék. Az előbb még vagánykodtam, nem éreztem magam veszélyben, most pedig, amint történik valami, behúzom fülem-farkam? Nagyon bátor dolog volt Bess... Te idióta. Ismét kopogás hallatszik, majd a csengő is megszólal. Se Ed, se Louis nem szól semmit, nekem pedig eszem ágában sincs kinyitni az ajtót. Ami azt illeti hirtelen úgy érzem, nem szeretnék itt lenni... Bárhol máshol léteznék inkább, csak hadd rohanjak el valahova. Bárhova... Nem kapok levegőt a saját nappalimban és csak menekülnék. El, minden elől.. Kapkodva lélegzem, szabálytalanul, de valami apró lényecske a tüdőmön csüngve szorítja ki azt. Fáj... Egyszerűen ég a légcsövem, ahogy levegőt próbálok venni. Kivergődöm magam Louis karjai közül és felrohanok a lépcsőn, egyenesen a hálószobámba, ahol bevetem magam a paplanok alá. Az arcom elé tartom a párnámat és beleordítok egy jó nagyot. A szívem szinte kiugrik a helyéről. Ez kell egy terhes nőnek... Egy pánikroham. Próbálom a légzésemet normalizálni. Figyelek minden egyes levegővételre, és el is álmosodom... Nem telik bele pár perc, és meg is szűnik körülöttem a világ. Belemerülök az álmaimba, és búcsút mondok a problémáimnak. Reggelig.

Honey
Ahogy kinyitom a szemeimet, hirtelen azt sem tudom hol vagyok. Kómásan nézek körbe, és próbálom beazonosítani a nappalinak tűnő helyiséget. Egy fekete macska felugrik a konyhapultra. Ez Harry... Bess-nél vagyok, oké. Egy hatalmas ásítás közepette megtörlöm a szemeimet és felülök.
- Jó reggelt! - köszönt az energiától túlbuzgó Louis. Szóval még mindig nem álmodom ezt az egészet. A konyhában sürög-forog. Úgy sejtem, Bess-nek szeretne valami ehetőt alkotni reggeli gyanánt.
- Szia, Louis - mosolygok rá.
- Hogy aludtál? - kérdezi épp egy paradicsomot kettévágva. Elfintorodom már a látványa miatt is... Gyűlölöm a paradicsomot.
- Köszönöm, jól. Bess?
- Fent van, még alszik. Jól ránk ijesztettél este, te csaj... - nevetését próbálja halkra fogni, nehogy az emeleten alvó Bess felkeljen rá. Azt hittem, jobban fognak nekem örülni, erre mire ideérek, ő már felvonult aludni... Jellemző. Remélem azért még örülni fog nekem. - Louis, hogyhogy itt volt Ed az este? - kényelmesen behelyezkedem és a TV távirányítója után nyúlok. Harry felugrik a lábamhoz és elnyúlik mellettem. Imádom ezt a macskát.
- Csak.. Átjött megnézni hogy mi a helyzet - mondja, fel se nézve a paradicsomokból. Mivel nem folytatja a mondandóját, azon töprengek, mit is mondhatnék neki... Elvégre sosem maradtunk még kettesben, hogy beszélgessünk.
- Lou, szerinted Zayn most mit csinál? - bukik ki belőlem hirtelen a kérdés, és már érzem, hogy a fülem hegyéig elvörösödöm.
- Szerintem ül a szobájában és firkál. Miért kérdezed?
- Áhh, csakkíváncsivoltam. - hadarom el gyorsan, mire egy röfögésszerű nevetést hallat... Valószínűleg próbált nem kiröhögni... Nem sikerült. - Jól van, na... - mosolyodom el.
- Szóval tetszik neked? - kérdezi, mire köpni-nyelni nem tudok. Csak tátogok, mint valami hal. Tágra nyílt szemekkel nézem Louis-t, aki nem zavartatva magát, a felvágott paradicsomokat egy tányérra rendezi. - Nos?
- Öhhh...
- HONEY! - üvölti Bess a lépcsőfordulóból. - HÁT TE MEG MI AZ ISTENT KERESEL ITT?!
- Én is örülök, hogy látlak. - nevetek rá.
- Ne mondd, hogy te voltál az, aki tegnap éjszaka becsöngetett. - leviharzik a lépcsőn és hátulról elkapva a nyakam kezd ölelgetni. - Én meg már azt hittem...
- Hé, én nem értem! - szól közbe Louis nevetve. - Utálom, mikor együtt vagytok...
- Ne haragudj. - nevetgél Bess. Úgy látszik,valamiért nagyon megkönnyebbült, hogy én vagyok az.. De vajon kire számított? És ha hallotta, hogy csengettem, miért nem jött le? Túl zavaros nekem ez az egész. Észre sem veszem, hogy gondolkodás közben elbambulok, és már csak a nővérem kalimpáló kezét látom magam előtt. - Hé, Föld hívja Honey-t!
- Woah, bocsi. Itt vagyok.
- Na? - veti le magát a kanapéra.
- Mi na?
- Bess azt kérdezte, hogy hogyan jöttél el egyedül otthonról, és miért pont ilyen későn estél be. - mondja Louis, egy tálcával érkezve a kis társaságunkba.
- Hát untam már az otthoni helyzetet és gondoltam meglátogatlak. Rég láttam már az én imádott nővéremet. - vonom meg a vállam.
- Véletlenül nem a banda miatt látogattál meg ilyen sürgősen? - húzódik egy hatalmas, fülig érő vigyorra a szája.
- Ugyan, véletlenül sem hallottam meg, hogy szüneten vannak és tudtam, hogy úgyis veled lesznek. - próbálok poénkodni, de Louis két harapás közepette olyan csúnyán néz rám, mintha tényleg komolyan vette volna a szavaim. Odanyújtja a tálcát, én pedig leemelem róla az egyik szendvicset. Már épp húzná is vissza, mikor kikapom a kezéből és az ő gondosan felszeletelt paradicsomait egyenként teszem vissza a tálcára.
- Soha többet nem sütök neked semmit. - mondja, betömve az utolsó falatot is.
- Mintha ezt sütni kéne... -forgatja meg a szemeit Bess.
- Ne forgasd a szemed, tudod, hogy utálom - mondja teli szájjal a férfi (hahahaa.. :D)
- Haaah - forgatja meg ismét, mire mindketten nevetésben törnek ki. Hiába, az Isten is egymásnak teremtette őket, én meg csak jókat mosolygok a háttérben. A reggeli további része igen nyugodtan zajlik. Ami azt illeti, ennél nyugodtabb már szinte nem is lehetne. Olyan dolgokról folyik a szó, mint például ki mit evett vacsorára, hogy milyen volt a múltkori szélvihar, vagy hogy most milyen gyönyörű az idő, amire persze rögtön fel is buzdulok.
- Hmm, mi lenne ha elmennénk egy nagyot sétálni? Ha már ilyen szép az idő odakint - kérdezem a konyhapulton ülve, kezemben egy bögre kakaóval. - Előttünk az egész nap!
Louis és Bess összenéznek és kevésbé sincsenek feldobva az ötletemen. Mit mondhattam? Mit titkolhatnak? Végül csak Bess sóhajt egyet és mosolyt erőltet az arcára. Mintha nem venném észre...
- Menjünk! - jelenti ki végül, majd Louishoz fordul. - Úgyis rám fér egy kis friss levegő - Ő csak bólint egyet, de az arcáról tisztán le lehet olvasni, hogy nincs oda az ötletért. Még ha Bess nem akarna kimozdulni, azt megérteném, de hogy pont Louis...
- Nem muszáj, csak egy ötlet volt - rántom meg a vállam és kiiszom a bögrém alján lévő kakaót is, ami inkább már a szirupra emlékeztet. Leugrok a pultról és berakom a mosogatóba.
- De, én szeretném! - mondja Bess és már indul is átöltözni. - Louis, nem lesz baj.
- Legyen igazad - mondja, a nővérem után nézve a fiú. Megvárja, amíg az felér a lépcsőn és hirtelen fordul felém. - Figyelj Honey, Bess azt szeretné, hogy ne tudj róla, de szerintem muszáj. Ha itt vagy, még a végén te is veszélybe keveredhetsz, úgyhogy nagyon vigyázz magadra! Rendben?


- Jézusom, Louis, mióta lettél te az apám? Agyadra ment a gyerek? - nem nagyon veszem komolyan a szavait, így hát én se veszem komolyra a figurát... Megragadja a vállaimat és úgy néz, mint mikor tényleg az apukák féltik a lányaikat. - Mi...?
- Majd később elmondom! - néz a lépcső felé.
- Úgy érzem magam, mintha valami bűnügyi sorozatba csöppentem volna...
- Hidd el, én is - sóhajtja a fiú.
- Kész vagyok! - trappol le a nővérem, menetre készen. - Mehetünk?
- Persze - mondja Louis és miközben az ajtó felé veszi az irányt, rám néz. - Akkor ne feledd Honey...
- Lankadatlan éberség... - nevetem el magam.
- Az bizony. Mordon is megmondja - mosolyog a fiú és kinyitja az ajtót.
Mindannyiunk meglepődöttségére, ahogy az ajtó kitárul valaki áll mögötte, kopogásra tartott kézzel.
- Öhh... Helló!




/Noh, ennyi lettem volna mára. :D Véleményt ne felejtsetek el írni, hiszen nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá! ^^/

2 megjegyzés:

  1. Imádtam 😍😍😍 nagyon jó lett, már várom a kövi részt, és remélem, h most már gyorsabban fogod hozni a részeket, puszi ❤️❤️❤️😘😘

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon nagyon tetszik az egész story!
    Csak így tovább!
    Várom a kövit!,
    Puszi: Klau
    😘😘😘😘

    VálaszTörlés