II.évad - 16.rész


Sziasztok! 

Most ez is egy kicsit rövidebb rész lett, de van! ^^ Már ez is haladás. :D Szóval jó olvasást, és remélem tetszik a sztori. Bármilyen észrevétel, véleményed, kérdésed van, írd meg nugodtan kommentben. Nem harapok ^^


Bess

Eltelt egy nap. Két nap. Már három is. Louis még sehol. Nem telefonált, nem küldött üzenetet, még csak egy e-mailt sem kaptam tőle, hogy mi a helyzet. Azt mondta, a szünetükben eljön és velem lesz. De az a szünet csak telik, én pedig minden nap csak arra várok, hogy felbukkanjon. Minden percben az ablakban ücsörgök és az utcát pásztázom, kezemben a telefonomat szorongatva, hátha keresne. Ez a nap is elment. Már szinte átláthatatlan a sötét, mire lemászok az ablakból. A kevéske fényt is csak a vibráló utcai lámpa adja, azonban az nem elég erős ahhoz, hogy az emeleti ablakból meglássam, ha valaki ide kanyarodik be.
Feladom, ma is egyedül fekszem le aludni. Sóhajtva veszem az irányomat a fürdőszobába, kezemet végigsimítva dudorodó hasamon. Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy odabent egy kis emberke növekszik. Olyan hihetetlennek tűnik. Épp lépnék be a fürdő ajtaján, amikor meghallom egy autó zajait. Várok néhány másodpercet. A kocsi ajtaját határozottan hallom becsapódni, de csak megrázom a fejemet és belépek a kis helységbe. Biztosan nem Ő jött. Ilyen későn ő sem indulna útnak. Ledobom magamról az otthoni pólóm és nadrágom és épp engedném meg a vizet, mikor először csengetés, majd kopogás hallatszik. Felkapom a fejem a hangra, második körben pedig egy fürdőköpenyt, és már szaladok is le. Csak Ő lehet. Fülig érő szájjal nyitom ki az ajtót.
Edward áll ott, ráadásul nem tűnik túl boldognak. Fél pillanat alatt lehervad a mosoly az arcomról és elfog a páni félelem.
- Ed... Mit keresel itt ilyen későn?
- Ne haragudj, Bess. Munka miatt jöttem. Beengedsz? - fel se tudok ocsúdni. Azóta nem volt szó a munkájáról, mióta...
- Ne mondd azt, hogy Will-el kapcsolatban derült ki valami. Kérlek, Ed...
- Sajnálom, róla van szó - mondja, fejét lehajtva. - Meséltem neked, hogy elkaptuk azt a görényt, ugye? - kérdezi, ahogy elhalad mellettem. Becsukom az ajtót mögötte, és csak bólintok egyet. - Megszökött.
- Tessék?!
- Pár hete...  És úgy gondoljuk... - kezd bele mondandójába, de ahogy felnéz rám, szavai elcsendesednek. - Jajj, Bess.
- Ed, ne kímélj!
- Úgy gondoljuk, téged keres - mondja, zavarában a zarkóját vakargatva. Leveti magát a kanapéra, és nem mond többet. Én a sokktl szinte megszólalni sem tudok. Pár percig néma csend járja át a szobát. Ed a kanapén ül, fejét hátra vetve, én pedig csak állok az ajtóban, mikor ismét kopogás hangja zavarja meg a csendet. Beleremegek a hangba. Tágra nyílt szemekkel bámulok Edward-ra, aki csak bólint egyet és feláll a kanapéról.
- Kérdezd meg, hogy ki az - formálja a szavakat a szájával. Visszabámulok az ajtóra és nyelek egy nagyot.
- Tessék? - kérdezem alig hallhatóan.
- Ismételd meg, hangosabban - adja mögöttem az utasításokat Ed.
- Öhm. Tessék?
- Hiányoztam? - a kérdés hallatán szinte feltépem az ajtót és ugrok bele Louis nyakába. Megkönnyebbülve kezdek bőgni, mikor hallom, hogy Edward szól mögülünk.
- Gyertek be, ne maradjatok kint a sötétben.
Gyorsan eleresztem Louis-t és a kezét megfogva húzom be gyorsan a lakásba.
- Miért, mi van? - pislog értetlenül először rám, majd Ed-re nézve. Választ vár, bár egyikünknek se nagyon akaródzik szóra nyílni a szája. Segélykérően pislogok a nyomozóra.
- Louis, emlékszel még Williamre?
- Hogyne - bólogat. - Miért, mi van?
- Hát... - Edward rám néz. Szavak nélkül is értem mire gondol. Bólintok egyet, jelezve, hogy elmondhat mindent. - Szóval az, aki megölte, megszökött.
- Micsoda? - ámul el.
- Valószínű, hogy Bess-t keresi. És félek, tudja, hol találjon. - utóbbiakat már hozzám intézi. Fél percre ledermedek. Valahogy csak most jut el a tudatomig, hogy mi is történt.
- Hogy érted azt, hogy tudja, hol talál? - pislogok zavartan a fiúra.
- Úgy, hogy nem nehéz kideríteni, hol laksz. És hát... Most is itt vagyunk - mutat körbe a lakásban. Louis összefonja mellkasa előtt a kezeit és az ablakon pislog kifelé.
- Szóval azt mondod, nem tanácsos itt maradnia? - kérdezi, rá se nézve Ed-re.
- Ha lehet, inkább ne legyen - válaszolja komolyan, majd felém fordul. - Bess, ha tudsz, maradj inkább mozgásban, hogy ne lehessen olyan könnyen rájönnie, hol is tartózkodsz.
- Velem jön. Visszamegyünk hozzám.
- Tudja, hogy veled van.
- Ha nem belső ember, úgy tudja, hogy Harry-vel. - jelenti ki érzelemmentesen Louis. Kicsit elszégyellem magam. Mit kicsit? Nagyon.
- Gondolod, hogy Harry-t fogja keresni, mikor tudja, hogy mennyien védik őt? Ez az ember nem hülye. - mondja kissé kioktató hangsúlyban. Kezdem egyre kényelmetlenebbül érezni magam a társaságban.
- Mi lenne, ha...
- Na és, ha rájön, hogy velem van, gondolod, hogy nem jön utánam? - vág vissza Louis. Kezdi felemelni a hangját, és kicsit sem tetszik.
- Srácok...
- Nem erről van szó. Titeket védenek az őreitek. Ezt ő is tudja.
- Ha otthon vagyok, nincsenek őrök.
- Hé! - emelem mostmár fel a hangomat. Mindketten elhallgatnak és felém fordulnak. Hirtelen kissé zavarba is jövök, de megrázom magam. - Ha ennyire okos, tudja, hogy szólsz nekem, ahogy azt is tudni fogja, hogy amint megtudom, nem fogok itthon maradni, azaz mindenhol keresni fog, ahol feltehetőleg lehetek, csak itthon nem. Itthon maradok.
- De..
- Átgondoltam - jelentem ki magabiztosan. A srácok köpni-nelni nem tudnak. Csak néznek, tágra nyílt szemekkel, ám hamar összerezzennek a hirtelen jött zajra.
Valaki kopog az ajtón.

3 megjegyzés:

  1. Nemár, túl rövid lett 😭 Siess a kövivel kérlek mert már nagyon hiányzott a blog!

    VálaszTörlés
  2. Szia! Igen, mostanaban picit rovidebbek lettek, de annal tartalmasabb �� hamarosan jon a kovetkezo ☺️☺️

    VálaszTörlés
  3. Ezt itt nem hagyhatod abba!
    Igy hogy fogok aludni az este ?
    Ez a rész egyszerüen túl jó és a vége miatt nem fogok tudni aludni
    Mikor jön a következö rész??

    VálaszTörlés