II. Évad 15.fejezet



/Skacok, először is: ne haragudjatok, hogy ennyit csúszok, de melósuli, szokásos szutykosságok + a gépem még mindig nem jó, telóról meg atomlassan írok :D tudom, hogy ritkán vannak részek, ezt próbálom behozni, de azért remélem, tetszeni fog ettől függetlenül 😊/

Harry
A koncert ma különösen jól telt. Nem tudom, hogy a közönség dobott-e fel ennyire, vagy az, hogy hallhattam Bess-t nevetni, bár én inkább az utóbbira tippelek. Mosolyogva hajolok a jegyzeteim fölé: Néhány megkezdett dalszöveg, egy-egy sor gondolat... Mindig az életem inspirált és ez most sincs másképp. Nemrég elkezdtem csak úgy leírni mindazt, ami a fejemben kering és mire észbe kaptam, már rímekbe is foglaltam.
Ezek a szövegek jobbára mindig tetszettek a srácoknak, azonban néhány részt közösen írtunk át. Eleinte zavart egy kicsit, hogy átírják azt, amit én érzek, gondolok, teszek, de utána szépen lassan elfogadtam. Ahogy azt is, hogy ez a lány Louishoz tartozik és kettőnk közt nem lesz több, mint barátság.
Ezeket az agyamon átsurranó sorokat kissé átfogalmazva szorítottam rímekbe. Senki nem fog rájönni, mire is gondoltam, viszont mindenki a sajátjának érezheti.
Szeretem ezt csinàlni. Megnyugtat, kikapcsol. Főleg, hogy mindezt hangulatosan teszem: régimódian. Madártollal, középen felmetszve, amit tintába kell mártogatni. Hiába, a művész lélek... Épp az utolsó szavakat írom le, kopognak a szobám ajtaján.
- Nyitva! - kiáltom ki, fel se nézve a papírjaimból. Hallom, ahogy nyitódik és belép rajta valaki.
- Szia, Harry! - üdvözöl boldogan Louis, és se szó, se beszéd, vetődik le az ágyamra. Mire felnézek rá, már kiterülve fekszik, fülig érő vigyorral. - Szünet, mi? El se tudom képzelni, mit fogok csinálni ebben a két hétben! - mondja vidáman. Nem tudom eldönteni, hogy ezt komolyan mondja-e, vagy csak viccel.
- Tölthetnél egy kis időt Bess-szel mondjuk. - vetem oda, ahogy leírom a hiányzó szavak egy részét.
- Miért vagy ilyen morcos? - kérdezi, kifigurázva engem. Felpattan és mellém lépve kezdi tanulmányozni a már lapra vetett gondolataim.
- Nem vagyok az, csak próbálok koncentrálni.
- Ne csináld már, hogy még ilyenkor is csak a melóval foglalkozol! Kapcsolódj ki egy kicsit. - beleboxol a vállamba, így gyönyörű vonalat húzok még az i betűm mellé, meglököm a tintás üvegem, aminek a teljes tartalma úgy folyik szét a szavaimon, mint a türelmem. Mérgesen nézek fel a papírok közül. Szar ezt látni. Érezni. Nem tudom magamban elnyomni... Féltékeny vagyok, de kibaszottul. És ez... Louis az én tanácsaimmal tudta visszacsalni Bess-t. Miattam! Bassza meg, miattam! Az én saját szavaim csengtek az ő szájából. Elszomorít az egész.
- Menj ki innen. - mondom teljes nyugodtsággal, miközben egy új, üres lapot kerítek elő, hogy át tudjam másolni legalább egy töredékét. Szerencsére a fejemben még megvan a szöveg. Sóhajtva kezdem újra lekörmölni a szöveget, de nem megy. Megakadok egy soron, még a legelején, és csak ülök fölötte, a fejemet fogva.
- Harry, mi a baj? - kérdezi aggódva. A tarkómon érzem a tekintetét, de nem tudok ránézni. Nem akarok. Azonban a szavaimnak nem tudok megálljt parancsolni. Kibukik belőlem.
- Téged tényleg nem érdekel senki más, csak saját magad! - mondom már nyugtalanul. Ránézek, észre veszek a szemeiben valami olyasmit, amit eddig még nem volt alkalmam látni. Félelmet.
- Hazza...
- Louis, kérlek, hagyj magamra egy kicsit.
- Szüks...
- Nincs szükségem semmire, főleg nem rád. Menj el.
A fiú nem szól többet. Csak bólint és a legkisebb zajjal hagyja el a szobámat. Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, hirtelen elönt minden düh, ami felhalmozódott bennem az utóbbi időben. Felugrom az asztaltól és egyetlen mozdulattal söprök le mindent, amit elérek, ordítva az asztalról. Kezdek megőrülni... A tintásüveg megúszta... Na nem sokáig. Levezetésképp azt vágom a falhoz. Majd fizethetem a szállodaszoba felújítását is.
Ki nem szarja le? Amúgy se lett jobb. Ugyanúgy rombolnék. Szét tudnék verni bármit, ami csak egy kicsit is bántott. Pár percig csak bámulom a tintafoltot, mikor ismét nyílik az ajtó.
- Öhm... Harry, jól vagy? - hangzik mögöttem Liam aggódó hangja. Felnézek mind a szobám, mind a saját romjaimból. Épphogy a fejét bedugva les, be se mer jönni.
- Úgy nézek ki, mint aki jól van?! - kiabálom, felkapva az egyik díszpárnát, amit aztán erőből nekivágok a falnak.
- Hát voltál már jobb bőrben is. - Belép a szobába, maga mögött halkan csukja be az ajtót. Lehajol, hogy összeszedjen néhány papírt. - Ugye tudod, hogy ez nem megoldás?
- Erre az egész szarra mondj valami megoldást, Liam, és esküszöm, szobrot is emeltetek neked Disneyland-en. - morgom a párnát felvéve. Visszadobom az ágyra és arccal vetem bele magam.
- Szeretnék segíteni neked, Harry. - érzem, ahogy leül az ágy szélére. - Csak mondd, hogy mi a baj. Néma gyereknek anyja se érti, tudod...
- Liam, ez pont nem olyan probléma, amit némi átbeszéléssel meg lehet oldani. Szarul vagyok. Kész, ennyi. Szarul, mert egy olyan lányra vágyom, aki a legjobb barátom barátnője, szarul, mert ezzel szinte becsapom Louis-t, szarul, mert csak hergelem magam és ez történik - körbemutatok a szobában - és szarul, mert életemben először tanácstalanul ülök a saját kis romjaimom, amit az Isten se fog újraépíteni. - ahogy mondandóm végére érek, kiemelem a fejem a párnából. Némán néz, fél pillanatra azt hiszem, hogy nem is értette, mit mondok. Épp mikor szóvá tenném, csóválja meg a fejét.
- Ugyan olyan makacs hülye vagy, mint Louis. - mondja, azzal feláll. Elámulva nézek utána. Én, mint Louis? Én?!
- Ne haragudj, de nem értem, miért mondod ezt. - feltornázom magam ülő helyzetbe. Liam addigra már az ajtóhoz ér.
- Ahogy mondtam. Ugyanolyan hülye vagy, mint ő. Ő is valami isteni csodára várt. Ült a szobájában, és csak törte a fejét, hogy visszakapja azt a lányt. Aztán Te segítettél neki. Most meg Te is csak itt ülsz, tombolsz, vársz valami segítséget, te azonban ahelyett, hogy elfogadnád, fürdest az egódban és csak vergődsz. Louis-nak több esze van, elfogadta a segítséged, de te... Te csak sajnáltatod itt magad és szenvedsz. Megéri ez? Miért nem mozdulsz ki és ismersz meg valakit? Nem csak egy lány létezik a világon. Főleg, ha az foglalt is. Ébredj már fel, Harry! Vannak barátaid, akik aggódnak érted. Louis azt se tudja, mi a bajod. - mondja, és meg se várva a válaszom, távozik.

Magamra hagyva a frissen felszakított milliónyi hegemmel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése