II. évad - 14.fejezet


Sziasztok babáim!
Iszonyatosan hálás vagyok, amiért ennyire türelmesek voltatok, és hogy ennyi hét/hónap kihagyás után is ugyanúgy lelkesedtek a sztoriért, mint előtte. Hihetetlen, hogy a napi megtekintés még mindig ugyanolyan, mint mikor "abbahagytam".
Az az igazság, hogy a gépem beadta a kulcsot, és az összes file-om elveszett, többek között a Happily folytatása is. Azt hiszem, nem kell részleteznem, mennyire elkedvtelenített, hogy csak így puff eltűnt midnen, amit írtam, és most nem csak erről az egy sztoriról beszélek.

Ezt a részt telefonnal írtam (és valószínűleg egy darabig azzal is fogom folytatni) szóval lehet, hogy kicsit rövidebb lesz, mint amit eddig megszoktatok, de a lényeg: Itt vagyok és 100%-osan beleadok mindent, hogy hozzam az eddigi szintet :)
Na de! Nem is húznám, meg mentegetőznék itt nektek.
 Nagyon-nagyon köszönöm nektek, hogy tartottátok bennem a lelket. Ha Ti nem léteznétek, biztosan nem írtam volna tovább a sorokat.


Mire kettőt pislogok, már el is mentek és én mégis olyan boldog vagyok, hogy senki nem tudja letörölni a vigyort a képemről. Boldogan ugrándozom végig a lakásom szobáin, mint a kisgyerek, aki megkapta a karácsonyi ajándékát. Bár kissé összezavart mindez, mégis csillagokat lehetne velem fogatni. Mosolyogva kuporodom össze a kanapén, a hasamat átkarolva.
- Apukád mégis szeret minket. - motyogom simogatva. Felugrik mellém Harry is, a cica. Az az állat, aki annyi mimdemt átélt már velem együtt ezekkel a fiúkkal. - Mi van, szőrmók? - nevetem el magam és összeborzolom fején a szőrt. Tiltakozásképp elejt egy hosszúra nyújtott nyávogást, de hagyja magát. Nagyon hiányzott ez. Az életkedv. Igaza volt Ednek. Nem ülhetek magányosan bezárkózva a saját kis toronyszobámba bezárva, holott egy sárkány se őriz. Ami azt illeti, mégis. Kuncogok magamban a gondolaton. Lesárkányoztam szívem csücskének rajongóit.  Csücskeinek. Hisz mindegyikőjük az. Louis a maga tökéletességével, Niall a kis bozontos szőke fejével (és naivságával), Zayn a rosszfiúkülsőbe zárt angyaliságával, Liam az apáskodásával és folyamatos odafigyelésével... Az őrök, sminkesek, merchpultosok, fotósok, stylistok... És Harry. Akit még mindog nem tudok hova rakni a szívemben, és fogadni mernék rá, hogy ő sem engem. Próbáltam egész végig nem gondolni rá, de nem volt könnyű feladat. Ahogy eszembe jutnak a fürtjei, a bánatos, zöld szemei, mintha megállna az idő... Na de várjunk csak! Nekem most annak kéne örülnöm, hogy Louis itt járt, kitette szívét-lelkét, én pedig azon gondolkozom, mi lehet Harryvel?! Normális vagy, Bess?!
Megrázom a fejem. Ez nem lehet igaz. Tényleg ez lennék én? Akinek nem elég egy srác, akit a teljes szívéből szeret? Álnok kígyó lett belőlem is. Bele voltam betegedve, hogy nem kellek Louisnak, most pedig, hogy itt van, én dobnám el magamtól? Uramatyám.
Mintha csak megérezte volna.. A telefonom a dohányzóasztalon Hazza nevét írja ki. Veszek egy nagy levegőt és érte nyúlok, de mielőtt felvenném, még nézegetem pár másodpercig azt a mosolygós képet, ami hozzá van csatolva a számához.
- Szia! - emelem a fülemhez a készüléket.
- Mennyivel boldogabb a hangod! Hála az égnek. - darálja le gyorsan. Csak sikerül mosolyt csalnia  az arcomra. - Hogy érzed magad?
- Sokkalj jobban vagyok. - kis hatásszünet. Hallom, ahogy levegőt vesz a vonal másik végén, és az istenekre... Tetszik. - Itt volt Louis Niallel. Gondolom tudsz róla.
- Igen, tudom. Tőlem kért tanácsokat, hogy miket mondjon, mivel bántana meg, hogy viselkedjen - itt egy apró nevetést hallat - szóval tulajdonképp felkészítettem.
- Arra, hogy hogyan kell viselkedni egy nővel? - nevetek már én is. Hiába, nem tudom magamnak se letagadni, hogy mennyire jól érzem magam Hazzával.
- Nem igazán. Arra, hogyan kell viselkednie veled. - mondja szinte kacagva. Kissé kínosnak érzem, hogy ő jobban rudja, hogyan kell velem bánni, mint a saját barátom, de inkább nem teszem szóvá.
- Szóval ma koncert? -kérdezem, terelve a témát. Harry fél percre elhallgat. Pontosan tudja, hogy nincs kedvem tovább  magamról és Louisról  beszélni. Néha megrémiszt, memnyire ismer.
- Igen, de utána van két hét pihi. Nagyon ránk fér már. kezdek begolyózni.
- Mesélj, mi történt! - kuncogok és a kanapén elfeküdve hallgatom, ahogy Hazza csak mesél és mesél.
-... Aztán rám akartak aggatni valami nagyanyámstílusú kabátot. El tudod te azt képzelni?
- Ami azt illeti, láttalak már nem egy extrém cuccban. -nevetek hangosan hosszú másodpercekig. Szemeim előtt lebeg néhány Harry-féle ruhaösszeállítás, azonban mikor abbahagyom, ő nem szól semmit. - Hazza, itt vagy még?
- Persze, csak hallgattam a nevetésed és elgondolkoztam, mikor hallottalak utoljára ennyire önfeledten nevetni. - szinte látom magam előtt, ahogy mosolyog.
- Magam sem tudom, mikor nevettem utoljára ilyen jót. - szalad ki a számon. Dehát  mielőtt Louisék elmentek volna, velük is ilyen jót nevettem. Vagy nem?  - Bocsi, Hazz. Le kell tennem.
- Rendben. - mondja egykedvűen. Utálom, mikor ilyen.
- Hamarosan látlak. Puszillak, és a többieket is. - mondom.
- Vigyázz magadra, kicsilány. - mondja és már le is rakta a telefont.

Louis
Niall mellettem már fél órája húzza a lóbőrt, bár állítása szerint ő bizony nem alszik el soha repülőkön. Már többször is bebizonyítottuk neki, hogy ez bizony nem igaz és az orra alá dugtuk a képeket, amiket csináltunk róla, miközben ő "nem alszik", de továbbra is hallgattuk tőle, hogy csak a szemét pihenteti. Megmosolyogtat, ahogy itt fekszik a vállamon és csak halkan szuszog. Olyan, mintha egy nagy gyerekre vigyáznék és ez feltölt energiával. Vajon milyen lesz, amikor a kezembe veszem a saját gyerekem? Kissé megijeszt a gondolat, de egyben várom is. Minden meg fog változni, az egyszer biztos.
- Louis.. - morran fel a szöszi.
- Tessék? - nézek rá. Leemeli a fejét a vállamról és megdörzsöli a szemeit.
- Szerinted milyen lesz apának lenni? - nevetni lenne kedvem.
- Ha hiszed, ha nem, pont ezen gondolkodtam.
- És mire jutottál? - kérdezi érdeklődve. Feltolja magát az ülésen, ès érdeklődve figyel.
- Fogalmam sincs, Niall. Az biztos, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen.
- Na de mégis. fogsz kezdeni? - csak tovább faggat.
- Majd meglátjuk. Mindensetre nem szeretném itthagyni a bandát, viszont egy gyerkőc érkezése mekövetelné, hogy ezer százalékban mellette legyek és az nehezen összeegyeztethető a mi életformánkkal. Azt meg nem szeretném, hogy csak Bess nevelje fel.
- Igen, ebben igazad van... - a száját harapdálva burkózik hallgatásba. Szinte érzem a szagát, ahogy a fogaskerekei füstölnek az agyában, ahogy gondolkodik.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - bököm meg az oldalát.
- Megígéred?
- Megígérem.


2 megjegyzés:

  1. Örülök hogy újra itt vagy!
    Szuper lett a folytatás is.

    VálaszTörlés
  2. Ajj de jooo új rész :D De Harry meg Bess ne gabalyodjanak egymásba :D Louis és Bess forever :D szupi lett :)

    VálaszTörlés