Karácsonyi különkiadás

Sziasztok! 
Mint tudjátok, akartam kedveskedni nektek ezzel a különkiadással. Nos sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem lett olyan ütős, mint amilyenre szerettem volna írni, de remélem azért így is elnyeri a tetszéseteket. :)
Ugyanitt szeretnék kívánni minden egyes olvasómnak nagyon-nagyon boldog karácsonyt és boldog új évet! Egyetek Niall helyett is sokat, mert biztosan szétdurranna az asztalnál! :D Na de nem húzom tovább, íme, a karácsonyi rész:
2019. december 24.
London

Louis frissen kelt ki az ágyából. Tekintete rögtön az ablakára ugrott és gyönyörködve nézte a kinti tájat. A hó mindent beborított és túl korán volt ahhoz, hogy bárki is belerondítson. Érintetlen volt a fehér takaró, amit odakint talált és ez nagyon tetszett neki. Szerette a hideg napokat, a havat, a nyugalmat. Ilyenkor úgy érezte, hogy az égvilágon semmi gondja nincsen. Pislogott párat, hogy az álmosság teljesen kimenjen a szeméből és maga mellé nézett. A várt látvány elmaradt, ugyanis barátnője nem aludt mellette. Louis körbenézett, hátha felleli kedvesét a szobában téblábolni, ám nem találta. Felült, megdörzsölte szemeit. Néhány másodperc elteltével már érzett magában annyi erőt, hogy nekiinduljon a napnak. Kissé álmosan, dölöngélve vette az útját a fürdőszobába, hogy megmosakodjon és megsikálja fogait. A tükörbe nézve nem azt a srácot látta, aki egy évvel ezelőtt volt. Boldogabbnak tűnt, ragyogott és puffancsabb volt az arca. Nem szívott annyi cigit, nem hanyagolta el magát. Tetszett neki a látvány. Az ajtót résnyire nyitva hagyta, így beszűrődött rajta egy csörömpölő hang, majd egy halkra vett "kurvanyád" is, amit a fiú ugyan nem értett, de biztos volt benne, hogy barátnője épp káromkodott. Kilesett az ajtón és csak annyit látott, hogy a lány egy létrán, a falba csimpaszkodva próbálta a karácsonyfa csúcsdízsét felrakni. Louis csak elmosolyodott, és úgy ahogy volt, fogkefével a szájában, egy szál alsónadrágban lépkedett ki a nappaliba.
- Segítsek? - kérdezte, miközben kivette a fogkefét a szájából. A lány megijedt a hirtelen hangzavartól és egyensúlyát vesztve vágódott hátra a létráról. Louis egy szempillantás alatt ott termett, hogy még idejében sikerüljön felfognia barátnője padlónak csapódását, de nagy volt a lendület. Ahogy Bess Louis-ra esett, Louis alól kicsúsztak a lábai, így ketten értek földet. Egyikőjük se tudott semmi mást csinálni a nevetésen kívül.
- Hogy lehetünk ennyire bénák...? - törölte meg a szemét a fiú.
- Én hősöm. - borzolta össze az amúgy is kócos haját annak kedvese. Feltápászkodott és büszkén, csípőre tett kezekkel kezdte tanulmányozni művét. - Szerintem egész kis pofás lett. Főleg, hogy végül a csúcsot is sikerült felrakni.
- Ha felkeltettél volna, segítettem volna.
- Meglepetésből csináltam. Jut eszembe. Lepődj már meg légyszi! - fordult meg Bess. Szemeit Louis-éira szegezte és szigorúan nézett rá. Szerette volna, ha a srác elismeri a kemény munkát, amit beleölt, hiszen csak a fa volt kétszer akkora, mint a lány. Azt feldíszíteni...
- Úristen, de gyönyörűűű! - mondta, tetetett csodálkozással. - Viccen kívül, tényleg nagyon szép lett. - mosolyodott el, és karjai közé zárta a lányt.
- Lou, fürödtél te az este? Nagyon büdös vagy. - Bess eltolta magától a fiút, de az nem tágított. Ölelni akarta őt. A karjaiba zárni, és nem ereszteni.
- Asszem nem. De kit érdekel? - kérdezett vissza, bár választ nem igazán remélt. Bess továbbra is prbálta távol tartani magát a Tomlinson-szagtól.
- Sör- , bor- , cigi- és kan-szagod van. Nem jó kombó, menj fürdeni! - nevette a lány, és kibújt Louis karja alatt.
- Csak akkor, ha eljössz velem. - jelentette ki a fiú, és megragadta Bess kezét, hogy visszahúzza magához.
- Még sok dolgom van, mire átjön a családod. - vetette át a válla fölött a lány. Kifeszegette a kezét Louis szorításából és kiriszált a konyhába. Csípőjét jobbra-balra tekerte, így is húzva a fiú agyát.
- Cöhh. - nézett utána. Fülig érő szájjal indult el a fürdőszobába. Résnyire nyitva hagyta az ajtót. Tudta, hogy nem kell sok idő, a lány úgyis utána fog menni és nem is tévedett benne. Pár másodperc múlva kopoggtak az ajtón. Mikor odanézett, Bess csak az ajtónak támaszkodva, karba tett kezekkel nézett végig rajta.
- Most szeretnéd megkapni a szülinapi ajándékodat? - kérdezte.
- Ha erről van szó, egész évben szülinapom van. - nézett végig a lányon, majd rákacsintott.
- Én erre gondoltam. - húzott elő a zsebéből Bess egy kis borítékot.
- Mi ez?
- Csak egy kis apróság. - mondta mosolyogva a lány és előhúzott a zsebéből egy apró kis szerkentyűt.
- Van már ipodom. - pislogott rá értetlenül a fiú.
- Ez a tied. - nevetett hangosan a lány és odadobta Louis-nak, egy fülhallgató kíséretében.
- Én ezt most nem értem.
- Csak hallgass bele. - Bess mosolyogva távozott. Louis összedugta az ipodot a fülhallgatójéval, és még mielőtt elment volna fürdeni, belehallgatott.

" - Kicsim, milyen nap lesz holnap?
- Apu szülinapjaa!
- És mit csinálsz neki?
- Egy szép rajzot. Ez vagy Te, ez én, ez meg Ő! Az ott pedig a karácsonyfa, amit mindig olyan szépen fel szoktál díszíteni!
- Nem lett apu kicsit kócos a rajzodon?
- Apu mindig kócos! - itt egy kis motoszkálást hallott. Bess súgott valamit a kislányuknak. - BOLDOG SZÜLINAPOT APU!
- Ügyes vagy, kincsem."

Louis kivette a fülhallgatót, felkapott magára egy köntöst és kitárta az ajtót. Odakint Bess és Zoe álltak. A kislány kezében egy nagy papír volt, rajta a kis családdal, a fenyőfával. Volt rajta egy kis napocska és valamiért egy hal is, bár az rejtély maradt örökre. Louis leguggolt a kislányhoz, aki a nyakába vetette magát.
- Nézd, apu, mit rajzoltam neked! Boldog szülinapot! -nyomta a kezébe a rajzot Zoe.
- Csodálatos, nagyon ügyes vagy! - Lou büszkén pislogott a rajzra, majd a lányára.
- Visszamegyek játszanii! - csicseregte a kislány és ugrándozva a szobájába igyekezett. Louis szeme a kedvesére tévedt.
- Mondtam már, hogy szuper gyerekünk van? - kérdezte, és felállt.
- Nem elégszer. Boldog szülinapot, Tommo. - búgta a fülébe Bess.
- Mit szólnál még egy babához? - vetette fel hirtelen ötletét Louis.
- Szó sem lehet róla. - nevette magát el a lány és kibújva az ölelésből a konyhába vette az irányt. - Még mindig büdös vagy. - mondta még utoljára, majd eltűnt.
- Nekem van a legklasszabb karácsonyom a világon. - motyogta magában Louis és visszament, hogy végre le is zuhanyozzon.
Vajon a Happily is így fog befejeződni?
Tarts Bess-szel és a fiúkkal jövőre is, és megtudod!
Ezt a képet meg csak így itt hagyom, mert iszonyatosan cuki :3
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

1 megjegyzés:

  1. Kellemes Ünnepeket És Boldog Új Évet!
    Remélem minél hamarabb hozod a kövi részt!
    Siess!
    :*

    VálaszTörlés