Made In The A.M.

Hát eljött a tizenharmadika. Itt az új album.
Elakadt a tudományom, egyszerűen csak hallgatom és nem jönnek a szavak, amiket leírhatnék. Hihetetlenül hálás vagyok ennek a pár srácnak (beleértve Zayn-t is) hogy olyan lettem, amilyen és én ezt húsz évesen mondom.

Megosztok veletek egy kis történetet.

Nem olyan régóta vagyok oda értük, mint Ti, igaz rajongók. Én régebben mentem a többiek feje után. Punk-rockot hallgattam, grindcore üvöltött folyamatosan és nem ismertem el semmi mást zenének még nagyjából több, mint két éve. Nem akartam kilógni a környezetemből. De aztán történt velem valami, ami nagyon-nagyon megingatott magamban. Nem találtam a helyemet a világban, el szerettem volna menekülni valahova, mert úgy éreztem, hogy senki nem ért meg. Egy rohadtnagy gödör kellős közepén ültem, amiből egyedül nem tudtam volna kimászni.
Ekkor bukkantam rájuk. Ekkor, amikor épp a legnagyobb szükségem lett volna akár egy biztató szóra, szeretetre, törődésre. Tőlük mindet megkaptam. Ha Ők nincsenek, nagyon-nagyon kisiklott volna az életem. Ők rángattak ki abból a bizonyos gödörből. Ők csalnak a mai napig mosolyt az arcomra...
Ez az album pedig... Hát mondjuk úgy, hogy hozzák a formájukat. Totálisan magaménak érzem a dalokat. - Így, Zayn nélkül is.
Köszönöm ennek az öt bolondnak, hogy élhetek. Hogy igazán elkezdtem élni. ♥
És itt az album is, ha már eredetileg erről akartam írni :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése