II.évad - 9.fejezet

Nos sziasztok babjaim!
Ismét itt! Na, milyne ügyes vagyok? Nem kell heteket várnotok az új részre,
hanem rögtön itt is van egy nap után! :'D Most büszke vagyok magamra. 



Louis szemszöge
Csak járkálok a szobában fel-alá. Nem tetszik ez a helyzet. Nagyon nem. Vannak olyan emberek, akik mindent elhisznek, amit a tv-ben látnak, holott fele köze nincs a valsághoz és ez felidegesít. A számat harapdálom már idegességemben és csak várom, hogy Bess visszajöjjön. Meg kell beszélnem vele minden amit láttam.
- Ne aggódj már ennyit, Louis. - jelenti ki mögöttem Zayn. Itt maradt velem, amikor Bess úgy lerohant Harry után. Ránézek a srácra. Olyan nyugodt... Nem értem, hogy csinálja.
- Hallottad te is, Zayn! Te nem lennél ideges, ha Perrie-t kavarnák bele mondjuk abba, hogy tőlem terhes?! - korholom le, miközben a tv felé mutogatok. Dühös vagyok, csalódott és sértett. - Hol vannak már...? - morgok magamban és egy újabb kört teszek meg a szobában. Türelmesen várom a lányt. Zayn hallgat, csak ül az ágy szélén és néz ki az ablakon, megcsodálva Dubai fel nem fedezett gyönyörűségét. Este koncert, és még nem láttunk semmit a városból. Amint ezen gondolkodom, kinyílik az ajtó és belép rajta Bess.
- Sziasztok! - csukja be maga mögött az ajtót és csendben, fejét leszegve felém lépked.
- Láttad te is? - bukik belőlem ki rögtön a kérdés, mire megtorpan. Kétségbeesetten pislog rám, mintha tetten értem volna. Felvonom az egyik szemöldököm.
- Lou, mondtam, hogy Harry elkísért megvenni a tesztet. - mondja és az egyik kanapé felé lépked, hogy aztán halk puffanással üljön le. - Arról nem tehetek, hogy Lottie lefényképezett minket.
- Már megint Lottie... - forgatom meg a szemeim, majd sarkon fordulva trappolok az ablakhoz. Kibámulok rajta, hogy némileg lenyugodjak.
- Találkoztunk vele, te is tudod. Ki más csinálhatta volna azt a képet?
- Bárki! - válaszolom vissza, kissé felemelve a hangomat, de valahol tudom, hogy a húgom lehetett. - Csak remélem, hogy más volt. Nem tudom elhinni, hogy a húgom ilyenekre képes legyen. - morgom az orrom alatt, de Bess meghallja. Feláll és halkan odalépked hozzám.
- Louis, figyelj. Szeretek veled lenni, szeretem a családodat és Lottie-n kívül mindannyian kedvesek velem és elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Mindketten tudjuk, hogy a tied a gyerek is, szeretlek, nem tudom, hogyan tudnám neki is bebizonyítani. Ő úgy látja, hogy csak kihasznállak és fogalmam sincs, hogyan tudnám meggyőzni arról, hogy ez nem így van. Nem tudok vele mit kezdeni.
- Ez sajnos igaz. - szól közbe Zayn, de csak egy szúrós nézést kap válaszul. - Jól van, értem, megyek már. - mondja, miközben elmosolyodik. Feláll és gyors léptekkel ki is sétál a szobából. Ketten maradtunk.
- Bessy, nekem ez nem esik jól. - sóhajtok, és tekintetem visszavezetem a lassan nyárba boruló látképre.
- Igen, tudom, de nem tehetek róla. - mondja halkan és átöleli a derekamat. - Nem szeretnélek megbántani, te is tudod.
- Persze, hogy tudom. - válaszolom neki és viszonzom az ölelését. Homlokára adok egy puszit és csak belefúrom az orrom a hajába. Hihetetlen, milyen finom illata van. Újra és újra el tud bódítani ez a lány. Mosolyognom kell rajta. Annyira megnyugtató a közelsége, hogy amikor átölelem, minden bajom elszáll, mintha soha nem is lett volna semmi probléma. - Mi lenne, ha elmennénk ebédelni még a koncert előtt? Este nagy banzáj lesz. - kissé eltolom magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Én is erre gondoltam. - mosolyog vissza és lábujjhegyre állva a számra nyom egy gyors puszit. - De előbb elmegyek zuhanyozni. - jelenti ki és egy hirtelen fordulattal veszi az irányt a fürdőszoba felé. Kibújik a pólójából és odadobja hozzám, majd sejtelmesen hátranéz a válla fölött. - Van kedve az úrnak velem tartani? - hatalmas vigyorra húzom a számat, és mint akit megbabonáztak, követem.
- Nem kell kétszer kérned. - mosolygom és mikor mellé érek, rácsapok a fenekére.
- Hé! - néz rám szúrós szemekkel, mire akaratlanul is felszakad belőlem egy hangos nevetés.
- Bocsánat, nem lehetett kihagyni. Hívogatja a tenyeremet. - vigyorgok rá, mint a vadalma. Mosolyog és a kezemet megfogva húz be a fürdőbe. Még az ajtót is elfelejtem becsukni, ahogy belépek. A csempés helységbe lépve kissé kiráz a hideg. Hűvös a levegő. Bess közel lép hozzám és a pólóm alját megfogva, lassan kezdi húzni fölfele.
- Jót fog tenni egy meleg zuhany. - mondja és egy puszit nyom a mellkasomra.
- Mi lenne, ha inkább a kádat töltenénk meg vízzel? - búgom és fejemmel a hatalmas kádra bökök. Hátranéz, amerre a macskalábas fürdőkád található.
- Tényleg, még ki se próbáltuk.
- Egyetlen hotelben sem próbáltam még ki a kádat. Sosem volt időm egy kellemes fürdésre. - mondom, bár ahogy a szavak elhagyják a számat, elgondolkodom. Tényleg ekkora rohanás az életem, hogy még elmerülni sem tudok egy kád vízben?
- Akkor most kényszerpihenésre ítéllek és csinálok egy kád vizet. - mondja a lány és kilökdös a fürdőszobából.
- Hé, most mi van? - nevetem el magam, ahogy becsukja maga mögött az ajtót. - Bessy, hallod? - nevetek és az ajtón kopogva próbálok érdeklődni, hogy mi is a helyzet.
- A kádat idő, amíg teleengedem vízzel. Addig pihenj, rád fér! - jön a válasz az ajtó túloldaláról.
- Jaj, ne csináld már. - morgom vigyorogva, miközben visszabattyogok az ágy széléhez. Ledobom magam rá, és a lábamat a földre lógatva dőlök hátra. Behunyom a szemeimet és csak hallgatom, ahogy Bessy a vizet folyatja.

Bess szemszöge
A kád mellé térdelek és nekinyomom a homlokomat a széléhez. Jót tesz ez a kis hideg. Mit csinálok? Ezzel átverem vajon Louis-t? Magam sem vagyok tisztában vele, hogy mit is érzek igazán, de abban biztos vagyok, hogy nagyon szeretem mindkettőjüket. Mind az ötüket... De bennük van valami plusz... Valami, ami jobban megfog, mint a többiek. Szerelmes vagyok Louis-ba? Talán igen... És Harry? Szomplán csak a vágy lenne a tettes? Nem értem magam. A fejemet felemelem, majd halkan nekiütögetem a kád szélének. Reménykedem benne, hogy némileg kitisztul a fejem, de csak nem akarnak a kavargó gondolataim odébbállni. Teljesen össze vagyok zavarodva. Ilyen nem létezik, nem szerethetek egyszerre két pasit is. Belefájdul a fejem. El kell felejtenem ezt a napot. Nekem itt van Louis, nem is kívánhatnék többet. Harry is biztos hamar túllendül a dolgon. Kétszínű liba vagyok... De hát... Ha már kétszínű vagy, legalább az egyik arcod legyen szép. Feltolom magam, majd belenézek a kádba. Még igazán csak az alján van víz. Körbenézek. Van itt mindenféle habfürdő, fürdősó, meg olyan dolgok, amikről még életemben nem hallottam. Találomra belerakok néhány jó illatú dolgot és csak reménykedem benne, hogy Louis-nak tetszeni fog. Szeretném boldoggá tenni, bármi legyen is. Ő igazán nem érdemli meg, hogy szenvedjen...
De... Harry se. Nem, nem szabad gondolnom erre.
Össze kell szedned magad, Bess. Gyerünk. Ránézek az ajtóra. Az ajtó másik oldalán van az a személy akit szeretek már azóta, hogy megláttam. Nem adhatom fel csak azért, mert összekuszálódtak az érzelmeim.Ki fogok tartani mellette akkor is, ha törik, ha szakad. Elindulok az ajtó felé. Ahogy odaérek, lenyomom a kilincset és kissé magam felé húzom. Nem akarok vele zajt csapni. Kilesek rajta. Meglátom, ahogy Louis csukott szemmel fekszik az ágyon. A mellkasa megemelkedik, majd vissza. Olyan nyugodtan szedi a levegőt, mintha aludna. Elmosolyodom. Olyan aranyos látványt nyújt, mintha csak egy kisgyerek lenne. Levándorol a kezem a hasamra. Ugyan még semmi látható nyoma sincs a gyerkőcnek, de boldogsággal tölt el, hogy ez a kis lény növekszik bennem és hogy az a kis lény, aki az ágyon fekszik az apja. Megmosolyogtat. Odaballagok halkan az ágy széléhez és leguggolok mellé. Louis nem nyitja ki a szemét. Tényleg elbóbiskolt volna? Puha haja kószán hullik mellé és nem bírom ki, hogy ne simogassam meg a fejét. Imádom a haját, a ráncait, amiket az idő és a sterssz vágott az arcába, a borostáját, a szemének ívét, szájának kanyarulatait, a nyakán duzzadó eret, a tetoválásait, az eltévedt szűrcsomkat a mellkasán... Mindent rajta. Teljesen kiveri a fejemből Harry-t a félmeztelen látványa. Kezemmel végigsimítom az arcát, majd az állát is. Tenyerembe fogom és csak csodálkozom benne. A borostája karcolja a bőrömet, de minden egyes szőrszálát imádom. Nem cserélnék senkivel. Ahogy cirógatom az állát, szemem is elidőzik a borostáján. Észreveszem a mosolyát és tekintetem felsiklik a szeme felé. Résnyire nyitva van és engem figyel.
- Csak nem elbóbiskoltál? - kérdezem halkan, de kezemet nem veszem le róla. Ujjaimmal még mindig minden egyes kis bőrfelületét próbálom felfedezni.
- Talán egy kicsit. - mondja. Hangja búgós. Mintha morcos lenne, bár semmi ilyesmiről nincs szó. Csak nézem a csodálatos szemeit. Olyan, mintha belelátna a lelkembe és ez kissé ijesztő. Bágyadtan pislog kettőt és felnyúl felém. A tenyerébe temetem az arcomat és behunyom a szemeimet. Kérlek ne haragudj rám, Louis. Bűntudatom van. Egy ostoba ribanc vagyok, aki azt se tudja mit akar. Érzem, ahogy egy könnycsepp fut végig az arcomon. - Hé, mi a baj? - tolja fel magát ülő helyzetbe. Résnyire nyitom a szemeimet, épp csak annyira, hogy lássam az arcát. Aggódik értem. Másik tenyerét is az arcomra rakja és maga felé fordítja a fejemet. - Bessy, mi van? - Csak pislogok rá. A tökéletességre és nem bírom tovább. A nyakába vetem magam és szorosan ölelem magamhoz meztelen felsőtestét.
- Még mindig nem hiszem el, hogy vagy nekem, Lou. - motyogom, alig sírós hangon. Ahogy belélegzem az illatát, telsejen elkábulok. Imádom. Megérzem óvó kezeit a hátamon, ahogy gyengéden simogat, hátha így megnyugszom. Belepuszilok a nyakába, miközben próbálom leközdeni a saját démonaimat. Szeretem ezt az embert. El kell felejtenem Harryt. Muszáj.
- Itt vagyok. - mondja és érzem, ahogy mosolyog. Magához szorít és megpuszilja az arcomat. - Csak ne szoríts ennyire, mert még megfulladok és akkor már nem nagyon lehetek itt veled. - mondja. Megmosolyogtat, hogy még egy ilyne helyzetet is képes elviccelni.
- Szeretlek, Tommo. - elneveti magát a becézésemen.
- De régen hívtál így. - mondja és eltol magától.
- Szeretnéd, ha gyakrabban hívnálak Tommo-nak?
- Hát jobb, mintha úgy hívnál, hogy "hé te". - mondja olyan komolysággal az arcán, hogy fél percre még el is hiszem, hogy tényleg komolyan gondolja. - Persze, szeretem, amikor így hívsz.
- Tommo, Tommo, Tommo. - ismételgetem. Minden kételyem elszáll. Ő az, akivel szeretnék lenni. Aki megmosolyogtat, még akkor is, ha hihetetlenül padlón vagyok. Köszönöm, Louis Tomlinson. Köszönöm.

(valaki mondja meg, hogy miért ilyen tökéletes, könyörgöm! *w*)

Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

10 megjegyzés:

  1. Elképesztő lett.Imádom.Louis kis cuki.Várom a kövit! :)
    Szép hétvégét! <3
    xx Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!! :3 Igyekszem vele, csak türelem:D
      Neked is viszont! ^^

      Törlés
  2. Yeah *örömtánc* Louis& Bess annyira cukik együtt *.* Am Lottie szemszögöt nem akarsz írnii? :D kiváncsi vagyok, miért utálja ennyire Bessy-t :)) Örülök, hogy a csajszii belátta, hogy Loui t szeretii, meg annak is, hogy ilyen hamar van új rész. <333
    Ui: Ha kislány lessz, Lehetne mondjuk Danuta a neve :D
    Xx.D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lottie szemszögéből még nem gondolkodtam, hogy írok bármit is, de lehet, hogy idővel bekerül egy rész neki is. :D
      (Jajjj nem akarok spoilerezniiii, olyan nehéz kibírnom:D)

      Törlés
  3. Huh, eddig le voltam maradva de most behoztam a lemaradást... Nagyon jó rész lett :)😊😃Tényleg tetszik minden apró részlete. Imádom h egyedi sztori
    Viszon Bess horrorsiztikusan hasonlít rám(mármint nem vagyok terhes) de ez a kettős szerelem... És pont én is ezt érzem :p
    Visszatérve a bloghoz, tudod h. A szivembe lopta magát, ha nem akk most mondom 😁😘
    A Lottie szemszőg ne lenne rossz, viszont abból ahogy viselkedik szerintem következtetni lehet arról amit érez
    Imádom Louis karakterét, meg azt h Hazz-t nem egy tipikus nőcsábasz, tudod aki mindenkit megkaphat bla bla bla...
    Szval imádtam 💟💞💜💞
    Siess!!! ✌👌💟

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! Szeretem az olyan könyveket, amikbe bele tudom élni magam és hihetetlen, hogy egy fanficcel képes vagyok ugyanezt elérni, holott a közelébe nem vagyok azoknak az íróknak, akiknek a könyveit olvasom:DD
      Igenn, Lottie szemszögön egyenlőre gondolkozom, de valószínűleg csak később lesz neki külön része. Louis nagyon összetett karakter lett. Kissé bonyolult személyiséget adtam neki, amit néha még én is alig tudok követni (...:DD) de ez így jó. Hazza meg kis egyszerű, logikus, szeretnivaló figura lett. Az elejétől kezdve ilyennek szerettem volna beállítani, mert mindenhol ő a "rosszfiú" :D
      Köszönöm szépen mégegyszer! Remélem a továbbiakban sem okozok csalódást :3

      Törlés
  4. Nagyon de nagyon jó lett!
    Szerintem legyen egy kis idő ugrás a storyba.
    Gyorsan következőt ! (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, az időugrással még várni kell egy kicsit :DD De hamarosan felgyorsulnak az események ;)

      Törlés
  5. Juuuj. Nagyon jól sikerültek ezek a részek! Izgatottan várom a következőt!
    A blog design is szuper lett!

    VálaszTörlés