II.évad - 11.fejezet

Sziasztok Bogyókáim!
Nos ismét sokat kellett várni az új részre, de remélem, amint elolvassátok, úgy fogjátok gondolni, hogy megérte várni. A következő részeket igyekszem minél hamarabb hozni, és egy karácsonyi különkiadással is szeretnék jönni, de inkább nem ígérek előre semmit.
Jó szórakozást ehhez a részhez! Remélem tetszeni fog!
A Ti lelkes írótok, Betti.~


Bess szemszöge.
Csak pislogok az általam már jól ismert srácok felé. Hihetetlen büszkeség tölt el, ahogy fellépnek a színpadra. Mennyien szeretik őket... egyszerűen eszméletlen. Egy széles mosoly fut végig az arcomon, és örömömben csak tapsolok a többiekkel együtt. A hangulat hatására teljesen kimegy a fejemből az, hogy én tulajdonképp fényképezni akartam a képregényem oldalaihoz. Egyesek azt mondanák, hogy a színfalak mögött nem lehet élvezni a bulit, de az igazán jó hangulat ott van. Odaugrálok hát a táskámhoz és a már jó öreg Nikon gépemet előhalászva lépkedek vissza a színpadhoz. Észrevétlenül felosonok, várok egy kicsit, hogy mindenki a megfelelő pózban álljon. A srácok nekem háttal, a közönségük szembe... Oltári kép lesz! Elmosolyodva nyomom meg a gombot. Ennek biztosan örülni fognak. Amilyen gyorsan felosontam, ugrok le a színpadról.
- Hogy tetszik? - lép mellém egy magas, kétajtós szekrény. Hátranézve kicsit megilletődök, bár a férfi arcára pillantva minden félelmem elszáll.
- Szia, Mark! - köszöntöm jókedvűen Niall egyszemélyes testőrgárdáját. - Imádom, nagyon ügyesek! Te hogy érzed magad?
- Pompásan, köszönöm a kérdésed. - mondja mosolyogva, közben körbe-körbe pillant. Hogyne, hát biztonsági őr... Csak a munkáját végzi.
- Mark, elszaladok körbenézni, ha nem bánod!
- Menj nyugodtan. Ha bármi baj van, sikíts. - mondja mosolyogva. Nem tudom eldönteni, hogy viccel-e, vagy komolyan gondolja. A hanglejtése néhány külföldi embernek mindig is... Olyan kifürkészhetetlen. Nem akarom zavarni, hadd végezze a munkáját, így továbbállok. Elindultam kifelé, a biztonsági őrök és fotósok csapata felé. Már épp betuszkolnám magam az egyik biztonságibácsi mellett, amikor megállít.
- Hova, kisasszony?
- Fényképezni. - mondom, kissé meglepődve. Mi az istenért állít meg, ha látja, hogy hátulról jövök?
- Láthatnám az engedélyét? - hogymicsi?
- Engedélyt? - pislogok rá. Szó se volt semmi engedélyről, ami azt illeti, még vip jegy se lóg a nyakamba, nemhogy engedély... - Hát nekem... nincs.
- Akkor attól tartok, nem mehet be, kisasszony. - jelenti ki a biztonsági őr, én pedig lassan úgy érzem, fel tudnék robbanni.
- De... Mindegy. - nyugodok bele. Valahogy nincs kedvem leállni egy komplett szekrénnyel veszekedni. Sóhajtva továbbállok. Próbálok nagyjából rálátást keresni a srácokra.. Valami olyan helyet, ahonnan akár fényképezni is tudok. Kissé félve, de megindulok a közönség felé. Fellépkedek a stadion lépcsőin, közben a színpadot lesem. Találok egy egész jó kis helyet. Leguggolok, hogy ne legyek útba senkinek, bár kétlem, hogy a lépcsőn bárkit is zavarnék. Néhányan felállnak és bámulnak, de próbálok nem foglalkozni az égető pillantásokkal. Kattintok néhány képet, és a ép mögül pillantok ki a fiúkáimra.
- Hé, Bess! - hallom hirtelen a hátam mögül. Az ismerős hang irányába kapom a fejem és meglepődve veszem észre, hogy Daniel integet egy rács mögül.
- Dan...? - ámulok el. Mit keres ez itt? Utánam jött volna? Mit akarhat? Sok-sok kérdés cikázik át a fejemen, mire szinte már pánikba is esek. Tekintetem a fiú mellett ülő lányra vándorol. Lottie... Mivan?!
- Nem jössz ide? - kérdezi jókedvűen.
- Honnan ismered ezt a ri... Bess-t? - sziszegi fogai között a nevemet a lány. Hát persze, itt van Jay is, nem fog előtte csúnyán beszélni.
- Közeli ismerősök voltunk régen. - vigyorogja a fiú. Miattam van itt, tudom. Látom rajta, hogy készül valamire. - Nem igaz, Bess?
- De. - motyogom és magamhoz szorítom a gépemet. Fel tudnék robbanni. Az agyam nem képes ennyi infót befogadni. Épp, hogy minden jóra fordulna, jön valami és széthullik a kis világomban felépült kártyaváram. Épp a gondolataimat próbálom a helyükre pakolni, mikor a zene elhallgat. Niall hangját hallom, magyaráz valamit a következő számmal kapcsolatban, de nem tudok figyelni, ugyanis megbökik a vállamat. Odafordulok és két, tizennégy év körüli lánnyal találom szembe magam.
- Ne haragudj, nem te vagy Louis barátnője? - bukik ki a kérdés egyikükből. Tágra nyílt szemekkel pislognak rám. Nem is tudom eldönteni, hogy ők vagy én vagyok jobban zavarban.
- Én lennék. - mosolygok feléjük. Szemeik csillognak, az alacsonyabbik lány már majdnem el is sírja magát. Kapkodva veszi a levegőt és legyez a kezével. Uram atyám, én nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket... - Jól vagy? - kérdezem, kissé aggódva. Az kéne még, hogy az én lelkemen száradjon egy rajongó halála. Na jó, bepánikolok.
- Igen, csak... Nem hiszem el! - hadarja és elővesz egy füzetet, amit javarészt Louis kinyomtatott, újságból kivágott képei takarnak. Elmosolyodom. - Aláírnád nekem?
- Nem vagyok híresség, sőt még celeb se. Csak egy egyszerű pesti lány. - állapítom meg inkább magamnak, mint nekik. Egyszer már lebokszoltam egy ilyen meccset egy rajongóval. Ránézek a lányra, aki kérlelően néz rám a kis füzete mögül. - Ennyire sokat jelentene? - kérdezem. Még mindig nem hiszem el.
- El se tudod képzelni mennyire! - elveszem tőle a tollat és megvárom, amíg kinyitja a kis emlékkönyvét. Ki gondolta volna – egy Louis-os képnél csapja fel. - Ide, légyszi! - mutat a kép mellé. Aláfirkantom, és gyorsan kigondolok mellé valami aranyos jókívánságot is. Mosolyogva adom neki vissza a tollat. A másik leányzó csak teli szájjal vigyorog.
- Mondtam, hogy nem fog megenni! - neveti a füzetet szorongatónak.
- Ennyire ijesztő lennék? - mosolyodom el én is.
- Nem, csak kicsit félénk. Köszönjük szépen, legyen szép napod! - mondja az első lány, és a karjánál fogva ragadja meg barátnőjét, hogy visszamenjenek a helyükre. Aranyosak voltak, bárcsak mindegyikük ilyen lenne.
- Na, végeztél, Csillagom? - hallom ismét Dan hangját. Na ne már, hogy végig engem figyelt. Felé fordulok. Közel áll a rácshoz, ami kettőnk között van. Lottie kissé távolabb ücsörög, de még így is rajtunk tartja a szemeit. Szinte kiráz tőle a hideg. Fülelek, de már nem Niall beszél. Ez Louis hangja. A színpad felé sasolok, de a kivetítőn jobban kiveszem az arcvonásait. Aggódik valamiért.
- Továbbá kérlek, kérünk titeket, hogy vigyázzatok egymásra! Sokan összegyűltünk. - mondja mosolyogva, szemeit a tömegen futtatva végig. Mi az isten történik itt? Visszafordulok Daniel felé, neki bezzeg rezzenéstelen az arca.
- Mi van? - kérdezem tőle, kicsit sem udvariasan.
- Na, hogy beszélsz egy régi baráttal? - baráttal, azzal, te undorító szemétláda.
- Daniel, miért játszod meg magad? Mit akarsz ettől a lánytól? Miért vagy itt? - kérdezem, már szinte szánakozva. Megfogja a rácsot, közelebb hajol. Még véletlen se akarja, hogy Lottie meghallja.
- Azt hitted nem tudom kideríteni, kivel vagy? Elég nagy hírneved van, cicám. - vigyorog teli szájjal.
- Nem feleltél a kérdésemre.
- Miattad. Csak nem képzelted, hogy hagyni foglak egy ilyen díszbuzi mellett éldegélni? Amióta megláttam, milyen bomba nő lettél, nem tudok másra gondolni.
- Jaj, hagyjuk már. - legyintek, de még így, rácson keresztül is elkapja a csuklómat.
- Majd meglátjuk, ki nevet a végén. - kacsint és elenged. Megforgatom a szemeimet és levonulok a lépcsőről. Nem érdekelnek már a képek, felidegesítettem magam. Miért kellett pont most felbukkannia? Pedig már kezdtem azt hinni, hogy semmi baj nem érhet. Ezentúl nem csak Lottie miatt kell aggódnom, hanem a legelső pasim miatt is. Szuper... És ha ezek ketten együtt kitervelnek valamit? Bele se merek gondolni. El akarom felejteni ezt a napot... Vagy csak az utóbbi pár percet. Tombolni akarok, élni. Úgy, ahogy régen, mikor még nem volt semmi gondom. A lépcső legutolsó fokához érek... Jobbra visszamehetek a színpad mögé... De balra... Ott van az álló szekció... Egy percig sem gondolkodom. Belevetem magam a tömegbe.

- Neked teljesen elment az eszed?! - hallom Louis ideges hangját. Föl-alá járkál a hotelszobában, ujjaival a száját tépkedve. - És ha valami komolyabb bajod esik?! Vagy meghalsz?!
- Jaj, ne akarj máris eltemetni... - próbálom viccesre fogni a helyzetet, de valahogy nem vevő a poénjaimra. Mióta lett ennyire... Komor? Csak pislogok rá, ahogy pakolja a lábait egymás után, majd megfordul.
- És ha a babának lett volna valami baja? - hangja immár ijesztően halk. Szinte kísérteties, amitől a hideg is kiráz.
- Elestem, fejbe rúgtak véletlenül, nem lett semmi gond. Csak lett egy lila foltom, ennyi. Tommo, ne aggódd már túl a dolgot. Oké, beismerem, hülye voltam, gondolkodhattam volna előre, hogy mi lesz, de nem tettem. Ideges voltam, ki akartam ereszteni a gőzt. Ne csinálj úgy, mintha te sose csináltál volna semmit se meggondolatlanságból.
- Ja, csináltam, egy gyereket. - fogja a fejét. Kissé felhúzom a szemöldököm. Szóval nem akarja.
- Szóval így állunk. - jelentem ki, felállva az ágyból. Kissé megszédülök, de két másodperc múlva semmi bajom.
- Nem úgy értettem.
- Ó, dehogyisnem. - csalódtam benne. A szívembe mintha milliónyi apró tűt szúrtak volna, a tüdőmet pedig mintha összepréselnék. A szép lassan felépített álmaim mintha egy pillanat alatt tört volna szilánkosra, egyetlen egy mondat miatt. Nem akarja a gyereket. És én? Akarom? Késő már ezen gondolkozni. Egyedül is megleszek. Néhány pillanatra becsukom a szemeimet. Nem szabad elsírnom magam. Még nem. A bőröndöm felé pillantok. Semmi cuccom nincs kipakolva belőle, mint általában egyik helyen se. Felhúzom ütött-kopott tornacipőm és a bőröndömért indulok.
- Hova akarsz menni? - kérdezi halkan. Nem felelek, némán megfogom a bőröndöm és a fotelről felkapom a kis kézitáskám. - Bess, nem úgy gondoltam. - elindulok az ajtó felé. - Kérlek, ne menj el. Bessy... - hallom még magam mögül a hangját. Kinyitom az ajtót. Nem bírom tovább, elbőgöm magam. Zokogva hagyom el a hotelszobáját. Már épp csuknám be magam mögött az ajtót, mikor megérzem puha tenyerét a kezemen. - Maradj itt, kérlek. - nem válaszolok. Kihúzom az ujjai közül a kezemet és szó nélkül a lift felé veszem az irányt. - Ne csináld ezt.
- Ég veled, Louis.
- Csak szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál! - kiáltja utánam. Az ujjam már a lift gombján van, de nincs erőm megnyomni.
- Mi folyik itt? - üti meg a fülemet egy döbbent hang. Oldalra pillantok, Harry áll a szobája ajtajában. - Louis hangját hallottam... Összevesztetek?
- Nem... Nem mondanám. - motyogom inkább csak magam elé, de tudom, hogy Harry hallja. Hazza valahogy mindig pontosan tudja, hogy is érzek.
- A gyerek? - vonja fel a szemöldökét, Louis-ra nézve.
- A francba is, szeretném azt a gyereket, csak...
- Csak? Csak egy kolonc lenne a nyakadon, ugyanúgy, ahogy én is az lettem az utóbbi pár héten. Nem lehetsz mindig mellettem, Tomlinson, ahogy a mostani balesetemnél se tudtál volna mit csinálni. - mutatok a szemem alatti lila foltra. - Ne akarj istent játszani az ég szerelmére. Neked adtam mindenemet, neked ez miért nem elég? - mondom már szinte kiabálva. Végigmutatok magamon. - Ennyit tudok adni.. Csak egy csóró, pesti lányt, aki eljött szerencsét próbálni Londonba és médiamajmot csináltak belőle. Ez vagyok én. A te saját bábod, Louis. És önként vállaltam, neked ez mégse elég. Sajnálom. - odabiccentek Harry-nek és megnyomom a lift gombját. Az ajtaja azonnal kinyílik és beszállok.
- De... - kezdi Louis, de Harry leinti.
- Hagyd, hadd menjen. Jót fog tenni neki, ha kilevegőzteti a fejét. Rád is ráférne. - mondja hűvösen a fürtös.
- Legalább valaki megért. - irányzom Louis-nak a szavaimat... Aztán már csak imádkozom, hogy ne verje be újból Hazza orrát, ugyanis a liftajtó becsukódik és elindul lefelé... Vissza, a régi életembe. Csak épp... Most ketten vagyok egyedül.


Remélem, nem okoztam csalódást! :)
Írjátok meg nyugodtan, ha pozitív, ha negatív a véleméynetek, nem harapok ^^
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti
instagram | tumblr | twitter

8 megjegyzés:

  1. Kedves Bernadette!

    Fantasztikus reszt olvashattunk ismetelten!
    Louis neha olyan fafeju tud lenni...remelem mihamarabb eszhezter.
    Nagyon varom a kovetkezo reszt!
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Fent is van az új! Remélem, tetszeni fog^^
      xx

      Törlés
  2. Úristen..Most akkor Bess vissza megy Pestre?! De ha vissza is megy, remélem Louis utánna megy. Szegény srác annyira önfejű:D viszont csak Bess-t akarta megvédenii, Dee ugye lessz Louis szemszög is o.O ?!? Mondjuk én azt is eltudnám képzelnii, hogy Bess vissza megy Mo-ra , aztan 1-2 evig nem találkoznak :D :D de azért remélem hogy nem ez lesz.
    Nagyon jó fejezet lett, és remélem mihamarabb jön is a következő.

    xx.Danutaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, annyira nem megy messzire. Jön. Vagy mi? :D Haza a kis londoni kuckójába.
      A kövi rész Louis szemszög. Részben. Szóval na kint van az új rész.
      (ma úgy látszik nem igazán tudok fogalmazni :D)

      Törlés
  3. Te nőő!! Hozd az új részt, ne a designe-t változtasd, ami megjegyzem, eszméletlen jó lett!!!
    Puszi: Andii:***

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Kicsit jobban passzol ehhez a hangulathoz a mostani design.
      Éssss az új rész is kint van már :3
      Köszönöm szépen! Pusszancs!

      Törlés