II. évad - 6.fejezet

Sziasztok! 
Időben érkeztem az új résszel, szóval most igazán büszke vagyok magamra. :D  Remélem tudom tartani így a tempót. Bármi gondolatot, véleményt, észrevételt nyugodtan megírhattok ám kommentben. Nem harapok:)
Nos nem is kertelnék, jó olvasást kívánok! 
A ti lelkes írótok, B.~


Az ismerős hang szinte bántja a fülemet. Szép lassan fordulok meg és közben abban reménykedem, hátha csak a képzeletem játszik velem, de sajnos nem így van. Lottie áll mögöttem teljes életnagyságban. Szeme rámered Bess-re. Pontosabban a kezében tartott dobozra, amit épp, hogy nem sikerült elrejtenie a lány elől. Francba már, hogy lehetünk ennyire szerencsétlenek? Csak bízni tudok benne, hogy ne ismerje fel, hogy mi az, de valahol mélyen tudom, hogy rájött. Arckifejezéséből ítélve egy kanál vízben is képes lenne megfolytani mindkettőnket itt és most.
- Szia Lottie! - köszöntöm mosolyogva, barátságos hangot megütve, mintha az égvilágon semmi nem történt volna. Abban a pillanatban, ahogy Lottie rám figyel, Bess már be is süllyesztette a táskájába a dobozt, és felénk fordul.
- Szia! - köszön Lottie-nak, aki látszlag nem díjazza azt, ha csak hozzá is szól. Tényleg nagyon utálhatja.
- Mi a fenét kerestek ti egy patika előtt egy terhességi teszttel kettesben? - förmed ránk. Kész, ennyi volt, tudja. Inkább Bess-nek célozza a szavait, mint nekem. Már épp nyitná a száját, hogy válaszoljon, de közbevágok.
- Egy lány kért meg, hogy jöjjek el venni egy tesztet, mert... Hülye voltam. - próbálom menteni a menthetőt, aztán vagy elhiszi, vagy nem. Talán nem kéne megtudnia, hogy a bátyja nagy valszínűséggel apa lesz. Ki is nyírná Bess-t itt helyben. Az arcát fürkészve azt tartom valószínűbbnek, hogy nem hiszi el a sztorit. Csak felvonja a szemöldökét és lenézően néz ki műszempillái alól.
- Ha igaz a történeted, akkor ez mit keres itt? - kérdezi, flegmán rámutatva a mellettem álló lányra. Hangjából süt a megvetés. Még esküszöm, ha nem tudnám, hogy ő Lottie, még félnék is tőle.
- És ez – utánzom a hangját – elkísért, hogy mégse legyek elveszve a női cuccok világában. - próbálok minél őszintébbnek tűnni, de úgy látszik, ez nem igazán jön be. Lottie arcáról lesüt, hogy a felét se hiszi el annak, amit az imént mondtam neki.
- Tudjátok, kit etessetek ezzel. - jelenti ki. Hangjában valami sötét cseng. - Louis tud róla? - kérdezi nyíltan, Bess-nek címezve.. Kész, végünk. Tudja.
- Nem és szeretném, ha ez így is maradna még. - jelenti ki mellettem Bess. Csak nézek magam elé. Ebből még baj lesz. Lottie is elmosolyodik. Ebből bizony oltári nagy baj lesz.
- Hát biztos szomorú lesz, ha megtudja, hogy a legjobb barátjától terhes a barátnője. - már szinte vicsorít, ahogy vigyorog.
- Mi? NEM! - vágjuk rá egyszerre mindketten, de már csak a szőke lány távolodó alakját látjuk. Lehet, hogy paranoiás leszek lassan, ugyanis még mintha hallanám a gúnyos nevetését. Bess elképedve néz rám.
- Mondd, hogy nem... - kezdi és pontosan tudom, hogy mire gondol. Megrázom a fejemet és a tenyerembe temetem az arcom.
- Nem hiszem el. - morgom inkább magamnak mint a lánynak. Megdörzsölöm a szemeimet és a kezem magam mellé ejtem. - El kell mondanod Louis-nak. - jelentem ki.
- De...
- Semmi de, Bess! Lottie el fogja terjeszteni, hogy tőlem vagy terhes, nem érted? - jó, véglegesen kiakadtam. Kimondva mégszarabbul hangzik. A lány elhallgat és a földre szegezi a tekintetét. Hosszú másodpercekig nem szól semmit. Még lélegezni is alig mer.
- Sajnálom, Harry, de nem mondhatom el neki. - he?
- Miért nem? - felnéz, egyenesen bele a szemeimbe. Könnyektől áztatott az arca.
- Mert tönkretenném az életét. Imád veletek lenni, bulizni, koncertezni, hülyéskedni és egy gyerek csak lekorlátozná mindebben. Nem menne veletek turnézni, vagy csak egy esti ivászatra, mert ott lenne neki a... - nem tudja befejezni a mondatát, elsírja magát. Odalépek hozzá és magamhoz húzom. Nem érdekel, ha meglát valaki, ha nem, szüksége van erre. Pletykáljanak, amit akarnak.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. - dörmögöm bele a hajába. Simogatni kezdem a hátát, hátha megnyugszik. A rázkódása egyre csak enyhül, míg végül már csak a szipogását hallom.
- Ne haragudj, Harry.
- Menjünk vissza. - jelentem ki és elengedem. Bánatosan lépked mögöttem, ahogy visszaindulunk a hotelbe. Némán lépkedünk egymás mellett. Inkább nem zavarom meg a gondolatait.
- Mit mondjak neki? - kérdezi pár perc múlva. Felnézek rá, arcán szinte a rémület ül.
- Az igazat, Bess. Meséld el neki, hogy mi történt ma Hogy nem merted felkelteni és csináld meg a tesztet. Vele. - mondom komolyan. Elhallgat, nem is mond többet. Egész úton némán ballagunk egymás mellett.

Louis szemszöge
Fájó fejjel kelek fel. Igazán nem aludtam jól. Ami azt illeti, rohadtul nem. Oldalra fordulok, de Bessy nincs mellettem. Kissé furcsálom, hiszen mindig én szoktam előbb felkelni. A fürdőben lehet? A kis helység ajtaja felé pillantok. Résnyire van nyilva. Talán bent van. Ráveszem magam és felülök. Megdörzsölöm a szemeimet és egy ásítás kíséretében állok fel ,hogy a füdrő ajtajához vegyem az irányt.
- Bessy, itt vagy? - Benyomom az ajtót, de odabent nem találok senkit. Ez igazán furcsa. Vajon hol a fenében lehet? Visszabattyogok az ágyhoz és leülök rá, hogy tisztázzam a gondolataimat. Az ágyban nincs. A fürdőben nincs. Elment volna reggelizni? Oldalra pillantok és meglátom, hogy az éjjeliszekrényen a telefonom világít. Odanyúlok, úgy sejtem, üzenetem jött, de a figyelmem hirtelen másra irányul.
- Lou! - szólal meg Bess a szoba ajtajából. Lassan nyitja ki teljesen az ajtót, majd felém lépked. A szemei vörösek, mintha sírt volna. Az arca elnyűtt. Olyan, mintha semmit nem aludt volna... Hát mi van veled, drága? Meg se nézem az üzenetet, visszarakom a telefont az előbbi helyére.
- Baj van? - minden figyelmem neki szentelem. Amint odaér hozzám, letérdel és a mellkasomnak dönti a fejét. Karjaival átfogja a derekamat és mintha sírni készülne. Megrémiszt. Egyenesen nyugtalanít a viselkedése. Átölelem és simogatni kezdem a hátát. - Hé, Bessy, mi a baj? - szavaimra még szorosabban ölel. Oké, valami komoly dologról lehet szó. Halk kopogást hallok. Felnézek és az ajtóban Harry kósza fürtjeit pillantom meg. - Mi történt? Mit aludtam át?

- Tehát nem tudsz még semmit? - Hazza arcán mintha megenyhültek volna a vonások. Megnyugodott. De miért is? Le vagyok maradva.
- Nem... Kéne? - pislogok rá.
- Lou, lehet, hogy terhes vagyok. - mondja Bess a mellkasomnak. Okos megoldás, hogy nem ereszt el. Legalább nem látja a ledöbbent arcomat.
- Tessék? - pislogok Harry-re, aki az ajtófélfának dőlve csak mosolyog.
- Nem biztos. - jelenti ki a lány és enged a szorításon. A térdemre támaszkodik a könyökével. A szemeimbe néz és mintha bánná az egészet. - De lehet, hogy terhes vagyok. Hetekkel ezelőtt, amikor annyira... összezuhantam... - tart egy kis szünetet. Will-re gondol, tudom.
- Igen? - zökkentem ki a gondolataiból. Kíváncsi vagyok a folytatásra.
- Azóta nem szedtem a gyógyszerem. Sajnálom, de kiment a fejemből.
- Terhes... - mondogatom magamnak. Esküszöm, nem tudok szóhoz jutni. Csak bambán meredek magam elé és a gyerekre gondolok. A gyerekre, aki talán nem is létezik... Hirtelen azon kapom magam, hogy szeretném, ha létezne. Reménykedem benne, hogy tényleg igaz. Ez kissé megmosolyogtat. Egy gyerek... És én szeretém. Ránézek a lányra. Még mindig csak pislog rám. Megerősítést vár? Vagy... mit? - Bess, én...
- Megértem, ha nem szeretnéd. - vág a szavamba. Mi? Hogy én nem szeretném? Mirtől beszélsz, kicsim?
- De... Dehogynem! Szeretném! - vágom rá és az arcát a kezeimbe fogom. - Hogy a fenébe ne szeretném?! Tudod te, milyen boldoggá tennél vele?! - észre se veszem, de már szinte ordítozom. Odahúzom magamhoz az arcát és egy gyengéd, ám annál boldogabb puszit nyomok a szájára.
- Figyelj Lou, még valami van... - mondja a lány, de legalább már mosolyog. Hátranéz Harryre, mintha valami megersítést várna. Ő csak bólint és rám néz.
- Louis, a következő koncertünkre meghívtad a családodat? - néz rám a fürtös.
- Igen, úgy tudom, eljönnek, miért?
- Mert... Találkoztunk Lottie-val. - mondja Harry, de Bess hirtelen folytatja.
- Miközben terhességi tesztet vettem. Harry velem jött.
- És ebben mi a baj? - mindketten szinte egyszerre sóhajtanak.
- Hát elkapott minket és látta, mi van nálam... Szerintem el akarja terjeszteni, hogy Harry a gyerek apja. - mondja, a szemeit lesütve Bess. Kissé elképedek. Még mindig nem állt le a húgom? Miért utálja ennyire ezt a lányt? Ami azt illeti, az üzenet... Odanyúlok a telefonhoz és megnézem a kijelzőt. Nem lepődök meg, mikor meglátom, hogy kitől érkezett. Lottie a feladó.
- Már el is kezdte nekem beadni. - mutatom fel a telefonomat. - Te pedig azt hitted, hogy rögtön elhiszem neki? - mosolygok rá Bess-re.
- Hát... Legutóbb se hallgattál meg, mikor meg akartam magyarázni a helyzetet. Harry-vel nagyon jóban vagyunk, de azt hiszem mindannyian tudjuk, hogy te vagy az apa.
- Hé, srácok! - szól közbe Hazza. Mindketten felé fordulunk. Egy kis dobozt lenget a kezében. - Először ki kéne deríteni, hogy van-e baba.



Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

4 megjegyzés:

  1. OMG
    Imádtam ezt a részt!!! Egyszerüen imádtam
    Nagyon jó lett
    Tényleg nagyon jó lett,
    Megérte várni erre a részre ^^ ♥
    Sok sikert
    Siess

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönömm, ha minden jól alakul, holnapra jön az új rész! :)

      Törlés
  2. Pont itt hagyod abba?! Most meg fog ölni a kíváncsiság, hogy van-e baba vagy nincs.. Ahhj.. :D Egyébkánt jó rész lett! Várom a kövit! :3 ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont itt, igen :DD Köszönömm, hamarosan jön a kövi:)

      Törlés