II. évad - 5.fejezet

Sziasztok! 
Olyan sok nap telt el, mióta az utolsó részt felraktam, hogy most kissé zavarban vagyok leírni ezeket a sorokat. Nagyon köszönöm a sok visszajelzést még akkor is, amikor nem volt új. Köszönöm a türelmeteket és nagyon köszönöm azt, hogy ilyen nagy örömmel fogadtátok azt, hogy ma friss lesz. Köszönöm nektek, hogy kitartottatok mellettem.
Na jó, elég az ünnepi beszédből. Nem húznám az időt. Itt az új rész, új kalandokkal :D
Remélem tetszeni fog! 
Az író, B.~

Mikor már túllátok a könnyeimen, kilesek az ajtón. Louis még mindig az igazak álmát alussza. Gondolatok sokasága kering a fejemben. Terhes lennék? Meglehet. És ha csak beteg vagyok? Ahh, minek áltatom magam... Ránézek a hasamra. Ugyan még semmi nem látszik, de biztosra veszem, hogy odabent nő valami... A számat harapdálva nézem az alvó srácot. Nem mondhatom el neki, tönkrevágnám az életét. És ha elvetetem? A tudta nélkül, ugyanis biztos, hogy ragaszkodna hozzá. De basszus, hazudni sem szeretnék neki. Mi a fenét csináljak? Egy gyerek nem tenne jót a karrierjének. Odabotorkálok a mosdókagylóhoz. Megnyitom a hideg vizet, hogy aztán a tenyerembe gyűjtve egy kis vizet megmossam az arcomat. Egyszerűen tanácstalan vagyok. Gyorsan megtörölöm nedves arcomat, majd kibotorkálok, vissza az ágyig. Leülök és csak nézem, ahogy a tökéletesség durmol mellettem. Elmosolyodom. Vajon a baba rá fog hasonlítani? Miért gondolkozom ilyeneken? Hiszen még nem is biztos, hogy lesz belőle bármi is. Először meg kéne győződnöm arról, hogy igaz-e, és nem csak egy aprócska gyomorrontás. Felállok és az egyik fotelben heverő ruhadarabjaimért indulok. Gyorsan felöltözök és amilyen hangtalanul tudok, kiosonok a szobából. Beszélnem kell valakivel, nem bírom magamban tartani... Hívjam fel Honey-t? És mit tudna ő segíteni? Anyu? Nem, ő totálisan ki lenne akadva. Tanácstalanul nézek körbe. Harry! Odaosonok halkan az ajtajához. Halkan bekopogok, ám válasz nem érkezik. Óvatosan kinyitom, épp annyira, hogy be tudjak rajta kukkolni.
- Harry, ébren vagy? - morgást kapok válaszképp. Ezt egy igennek veszem. Bepofátlankodok, hangtalanul becsukom magam mögött az ajtót, és a takarókupac felé veszem az irányomat. Igazából fogalmam sincs, mit mondhatnék neki. Nem akarom megijeszteni és azt sem szeretném, hogy aggódjon, így hát csak ennyi csúszik ki a számon. - Harry, baj van.
- Meztelen vagyok. - morogja, morcos, mély, reggeli hangján. Valahogy úgy érzem, hogy nem jutott el az agyáig az, amit mondtam. Elmosolyodom rajta, bár nem éppen vagyok vicces kedvemben.
- Én meg lehet, hogy terhes. - jelentem ki, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ilyenről csacsogok magának Harry Styles-nak.
- Miafasz? - kérdezi miközben hirtelen ül fel. Csak pislog rám hatalmas szemekkel. - Terhes vagy?
- Nem biztos. - lesütöm a szemeimet. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet elmondani neki mindezt? És ha visszamondja Louis-nak? Mi van, ha mégis úgy döntök – már ha tényleg létezik egyáltalán ez a baba... - hogy elvetetem? Harry, segííts! - Miután Will... szóval nagyon szétestem az utóbbi időben és elfelejtettem szedni a fogamzásgátlómat... Nem gondolkodtam, Harry és... Nos a többit tudod. - Néhány másodpercig csak némán bámuljuk egymást, aztán a fürtös kirobban az ágyából. Valóban nem hazudott. Meztelen. Félig sokkos, félig zavart állapotban pislogok inkább a fal felé, de a virító fehér feneke beleégett a retinámba. Mindenesetre... Egyáltalán ninc szavarban előttem.
- Most azonnal elmegyünk és veszünk neked egy tesztet. - jelenti ki komolyan. Óvatosan felésandítok, de szerencsémre már csak az ingét gombolja magán. Beletúr amúgy is kócos hajába és miután már teljes mértékben fedi a testét ruha, a csuklómat elkapva veszi az irányt a szobájából kifelé. Lépéseit gyorsra veszi, én meg csak úgy repülök utána.
- Harry, tudsz róla, hogy hosszabbak a lábaid, mint az enyémek? - lassít, mire végre földet ér a lábam is. Mindjárt jobb. Eszembe jut, hogy semmi pénz nincs nálam és vissza kéne mennem Louis szobájába, hogy összeszedjem magam.
- Bocsánat, csak...
- Aggódsz, tudom. - vonom meg a vállaim. - Én is. Főleg Lou miatt.
- Érted aggódom, Liz. - kicsit meglepődök, és ez valószínűleg az arcomra is kiülhet, ugyanis az ő arcvonásai kissé lazábbra engednek. Sóhajt egyet. - Persze, Louis miatt is aggódom, de téged ez jobban megviselne, mint hinnéd.
- Hidd el Harry, sokat gondolkodtam rajta.
- Mióta tudod?
- Úgy... Tíz perccel azelőtt kezdtem sejteni, hogy átmentem a szobádba. Viszont, Harry, vissza kell mennem a szobába. Nincs nálam semmi. - mondom, mire a fiú megáll.
- Fizetem én, ezen ne múljon. - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, de nem engedek.
- Kérlek, Harry, ne csináld azt, amit Louis. Épp elég tőle elfogadnom azt a sokmindent, amit kapok és nincs beleszólásom. Ha már hülye voltam, legalább a tesztemet hadd fizessem én. - jelentem ki és már meg is fordulok, nem hagyva a fiút sóhoz jutni. Hallom, ahogy a sarkamban lépked halkan. Hátrapillantok és csak a földet bámulja. Ne csináld már, Hazz... Visszaérek a szobába és hangtalanul benytok. Louis a másik oldalára feküdve még mindig halkan szuszog. Késztetést érzek rá, hogy odamenjek egy puszit adni neki és a fülébe súgni, hogy minden rendben lesz, de nem tehetem. Még a végén felébredne. Gyorsan megkeresem a pénztárcámat és beledobom egy nem túl nagy táskába és már megyek is kifelé. Harry az ajtóban vár.
- Megvan minden? - kérdezi érdeklődve. Hevesen bólogatok, mire megfordul. - Akkor menjünk. - mondja és elindul én pedig követem. A hosszú folyosón a gondolataimba merülök. Még egyáltalán nem biztos ez a baba dolog. Legalábbis remélem, hogy nem az. Nem azért, mert önző lennék és nem kell a gyerek, hanem pont hogy miatta.
- Min gondolkozol? - kérdezi a fürtös, ahogy a hotel forgóajtajához érünk. Felnézek Harry szemeibe. Tényleg aggódik értem?
- Azon, hogy önző dolog lenne elvetetni, ha van. Ez gyilkosság. - elfordítja a fejét.
- Én sem díjazom az abortuszt. Figyelj, ha megszületik, segítek mindenben, amiben tudok. - mondja szinte hadarva. Aranyos gesztus ez tőle, de jelen pillanatban én magam sem tudom eldönteni, hogy szeretnék-e gyereket vagy nem. Szeretnék, majd később, de nem most. Kilépünk a hotelből. A fény bántja a szememet és próbálok néhányat pislogni, hogy megszokjam. Hunyorogva kémlelek körbe. Rajongók sehol, ami némileg megnyugtat. - Baj van? - kérdezi aggódva Harry.
- Nincs, de... Elengednéd a kezem? Nem szeretnék újabb pletykákat. - motyogom halkan, mire csak azt érzem, hogy a srác szorítása a kezemen gyengül, végül elereszti.
- Bocsánat. - szomorú a hangja. Vajon.. megbántottam?
- Semmi baj, csak... szerintem egyikünknek se lenne jó, ha megint szóba hoznának egymással. Tudod, mi lett legutóbb is...
- Igen, megértem. - mondja. Némán lépkedünk egymás mellett még percekig. Az agyamban folyamatosan újabb és újabb gondolatok pörögnek le fiktív jövőképekről. Gyerekkel, vagy anélkül. Aztán bűntudatom lesz, hogy el akarom vetetni. Mi lenne, ha megtartanám, szakítanék Louis-val, és élném egyedül a kis életemet. És a családja? Vajon mit szólnának hozzá? Jay örülne szerintem, de... Vannak, akik biztosan nem. Csak némán, a földre szegezett tekintettel követem Harryt. Vajon mi járhat a fejében? Elítélhet vajon ezért? Ahh, Bess. Túlságosan sokat gondolkozol. Már bele is fájdult a fejem.

Harry szemszöge
Igazából fogalmam sincs, hogy merre megyek, csak elindultam valamerre. Próbálom a levegőn kitisztítani a fejemet, közben abban reménykedek, hogy ráakadjunk valami gyógyszertárszerűségre. Vagy valami üzletszerűségre... Bármire, ahol lehet tesztet kapni. Csak pakolom egyik lábamat a másik után, miközben nézelődök. Összezavar ez az egész. Louis biztosan akarja a gyereket. Nem fogja azt mondani, hogy nem. És mikor lenne rá ideje? Az a gyerek szinte nem is ismerné az apját. Sóhajtok. És mi lesz Bess-szel? Idegileg fog kikészülni, ha bárki is megtudja, hogy Louis az apa. A rajongók szét fogják szedni. Már előre aggódom érte. Felnézek és az egyik táblán egy kupán tekergőző kígyó köszön vissza. Hát itt volnánk. Lassan odaballagok és kinyitom az ajtót. Ránézek a lányra. Néhány másodpercig csak áll a nyitott ajtó előtt és pislog befelé. Félne bemenni? Vagy talán attól fél, hogy megtudja, hogy nem terhes? Vagy pont attól, hogy az?
- Liz, jól vagy? - kérdezem, mire csak sóhajt egyet és belép az épületbe. Nem lehet könnyű. Valószínűleg én is így reagálnék a helyében. Ahogy bemegyünk, minden szem ránk szegeződik egy pillanatra. Szerencsére tényleg csak egy pillanatra. Nem tudják, ki vagyok. Megkönnyebbülés jár át, legalább ebből nem lesz pletyka. Odasétálunk az egyik pulthoz. A leányzó kikéri magának a kis tesztjét. Megkapja, kifizeti és ahogy kilépünk az épületből, már süllyesztené el a táskájába a kis dobozt, mikor meghallok magam mögött egy ismerős hangot.
- Mi a fene folyik itt?! - na, már csak te hiányoztál ide...



Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti


4 megjegyzés:

  1. Huhh nagyon jó lett
    Kiváncsi vagyok h ki az :p
    Azt hittem már sosem lesz új rész
    Elhisszük h suli de gyakrabban islehetne nem rosszból mondom ^^ :*
    Siess
    Nagyon jó rész lett
    Sok sikert

    VálaszTörlés
  2. Jaj ne már!!!! Miért kínzol??? Végre megjött az új rész és nem elég, hogy rövid, de még így is fejezed be! Bocsi a kirohanásért, tudom nem a te hibád, de már annyira vártam, hogy el sem tudod képzelni! Mellesleg nagyon jó lett:))
    Puszi:Andiii:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon-nagyon köszönöm és igazán örülök, hogy ennyire várod a sztorit. :D felkerült az új rész ;)
      puszillak!
      B.~

      Törlés