II. évad - 4.fejezet

Sziasztok!
Ismét itt. :) Hihetetlenül sajnálom, hogy csak most jött rész, de a suli nagyon-nagyon leköti minden időmet. - este nyolcig vagyok bent általában és ilyenkor fél tízre érek haza, hulla fáradtan, ami kicsit megnehezíti az írást... :D Na de sebaj, a lényeg, hogy most van rész!
Remélem, tetszeni fog és nem lett annyira unalmas, mint ahogy azt én gondolom.
Jó olvasást!
Az író, B.~


Bess szemszöge
Bánt az, hogy Louis nélkül kellett felkelnem, de még jobban bánt a saját hülyeségem. Semmire se figyelek, a külvilágot kizárom magam körül fél pillanat alatt. Louis egy asztalnál, mellettem ülve beszél hozzám, de a szavait csak alig fogom fel. Bámulok magam elé, néha-néha bólintok, hogy lássa, élek még, de ennél több reakcióm jelenleg nem igazán van. Máshol jár az eszem... Az elmúlt éjszakán és annak lehetséges kimenetelein. Hogy lehettem ennyire hülye?!
- Hé, figyelsz te rám? - integet a szemem előtt. Kicsit megborzongok, ugyanis nem számítok rá, hogy bármi is kizökkentene a gondolataimból.
- Jaj, ne haragudj. Elbambultam. - mondom, de csak felvonja az egyik szemöldökét.
- Mi a baj? - kérdezi, őszinte érdeklődéssel. Derekamra teszi az egyik kezét, közel húzódik.
- Semmi. - hazudom. Ez olyan tipikus női válasz... Mikor minden miatt aggódik az ember, mégsem mutat belőle semmit. Csak sóhajt egyet és belepuszil a hajamba.
- Csak remélni tudom, hogy igazat mondasz.
- Én is. - mondom, halkan, nehogy Louis meghallja.
- Figyelj, ha az a baj, hogy nem voltam melletted, mikor felkeltél, akkor bocsánatot kérek. Ne haragudj, csak kijöttem cigizni, aztán elkaptak. - mondja őszintén, a hátamat simogatva. Felnézek rá, kék szemeiben aggodalommal kevert megbánást vélek felfedezni.
- Nem esett jól. - motyogom. Megérkezik a rendelésem. Saláta. Nem nagyon bírnék mást enni jelen pillanatban.
- Tudom, sajnálom. - szegi le a fejét Lou. - Nem ismerek rád.
- Ezt hogy érted? - kapom fel a fejem. A villájával a tányéromra bök.
- Ceasar saláta? Hol az a hamburgerevő, önfeledten nevető lány, akit megismertem? - elmosolyodom a kérdésére. Igaza van, valahogy vissza kell hangolódnom a rendes kerékvágásba.... De annyi minden történt, amit nem tudok feldolgozni... A turné, a srácok. Zayn, Will...
- Valahova elbújt. Bezárkózott, de talán ha elég hangosan kopogsz, kibújik rejtekhelyéről. - ezúttal Louis is elmosolyodik. Közel hajol és egy puszit nyom az arcomra.
- Kicsalogatom újra, ha addig élek is. - mondja. Hihetetlenül jól esnek a szavai. Mosolygó arca felé fordítom a fejemet. Az ajkai hívogatnak. Beharapom a számat, de nem tudok neki ellenállni. Közel hajolok és egy lágy csókot lehelek a szájára. Édes és sós egyszerre, keverve az épp elfogyasztott krumplijának az ízével. Elmosolyodom közben.
- Húha. - nyalja meg a száját, ahogy eltávolodom tőle. Halkan kuncogok és visszatérek a salátámhoz. - Szóhoz sem jutok.
- Az ablaknál álló rajongóid sem. - nevetek halkan, és a fejemmel észrevétlenül biccentek az ablak felé.
- Legalább látják, hogy boldog vagyok. - hatalmas vigyor ül a szájára. Átkarol és a húsból, amit a krumpli mellé rendelt, egy kis falatot tűz a villájára, hogy a számhoz emelje. Kék szemeibe nézve bekapom és vígan elrágcsálom, miközben próbálok mit sem törődni a rajongókkal odakint.
- És mi van Zayn-nel? Tudjátok, mikor ér vissza? - kérdezem, csak hogy tereljem a témát.
- Elvileg a következő héten már velünk lesz. - mondja nyugodtan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az egyik tag kihagy egy hatalmas koncertet.
- Nem fog ez rossz fényt vetni rá? Elvégre ugyanolyan nagy szerepe van a csapatban, mint bármelyikőtöknek.
- Zayn nem kisfiú, el tudja dönteni maga, hogy mi a jó, meg mi nem. - vonja meg a vállát a fiú. Kissé rosszallóan nézek rá. Valamiért úgy érzem, több féltés van ebben a mondatban, mint amilyennek szánta. - Na és Honey hogy van?
- Ahh, ne is kérdezd. - dőlök hátra nevetve. - Amióta hazaért, rágja anya fülét, hogy költözzenek át Londonba. - Louis is halkan felnevet. Hogy azon nevet-e amit mondok, vagy azon, hogy jobb kedvem van (sokkal jobb) azt már nem tudom.
- Apád hogy reagált rá?
- Ő csak nevet rajta. Azt mondta, bármikor csomagolhatnak. El se tudom képzelni, hogy átköltöznének. Az a sok papírmunka, meg engedély... - forgatom meg mosolyogva a szemeimet. Nem is tart olyan sokáig, csak én hisztizem túl a dolgot. Na meg... Honey egy angol suliban? Furcsa lenne... Viszont ha ennyire jól ment neki, üsse kő, jöjjenek.
- Egy csettintésembe kerül. - dől hátra, a hozzám közelebb eső karját ülőhelyünk háttámlájára rakja, és cirógatni kezdi a hátamon a hajamat.
- Tudom. - mondom. Ez számomra nem vicces. Ez épp olyan, minthogy kijelentené, hogy egy csettintésébe kerül és én leszek a királynő. Na jó... Kis túlzással.
- Ennyire zavar, hogy befolyásos ember vagyok? - kérdezi komolyan. Ajjaj, megöltem a bezsélgetést. Megint.
- Nem az zavar, hogy befolyásos ember vagy. Az sem, hogy híres és tehetős. Hanem az zavar, ha valaki visszaél ezzel. - mondom, a villámmal mutogatva. Belenézek gyönyörű, mélykék szemeibe.
- Szerinted én ilyen vagyok? Tudod, hogy csak vicceltem. - mondja a szemeit megforgatva. Jaj, ne már. Nem akarok veszekedni vele...
- Nem, tudom, hogy te nem vagy ilyen, csak ha ezzel viccelődsz, valahol ott van az alapja a viccnek, hogy tényleg bármikor megtehetsz bármit.
- Ez nekem kicsit zavaros.
- Ne aggódj, nekem is. Köszönöm az ebédet. - teszem le a villámat a tányérra.
- Ne köszönd, amit neked szánok, az nem abból jön, hogy "mert megtehetem". Csak szeretnék neked kedveskedni és ugyanezt akkor is megtenném, ha nem lennék olyan helyzetben, amilyenben most vagyok.
- Köszönöm. - mosolyodom el és az arcához hajolva adok egy puszit neki.
- Igazán nincs mit. De tényleg. - mosolyog. Még pár percig ott időzünk és élvezzük egymás társaságát.

A következő pár hét a maga monotonitásával gyorsan elrepült. A srácok is szüneten voltak, így sok időm volt velük tölteni a szabadidőmet. Elfeledtették minden problémámat, kimondottan boldognak éreztem magam. Javarészt Louis házában tengettem mindennapjaimat, de azért a sajátom is meglátogattam néhányszor. Edward volt olyan kedves, hogy gondját viselte Harry-nek mindaddig amíg elvoltam és szívesen vállalta, hogy azután is magához veszi, hogy elmegyek a fiúkkal turnézni. Iszonyatosan hálás vagyok neki ezért. Fogalmam sincs, hogyan köszönhetném meg. Zayn is visszatért, a közös próbáikkal, táncórákkal hamar elrepült a szünet. Nem történt semmi. Már ha azt semminek lehet nevezni, hogy túl vagyok a Louis családjával való találkozáson. Igen, találkoztam már velük... De ez más. Ez olyan tipikus "áthívnak ebédelni, hogy megismerjenek" dolog. Kicsit féltem tőle, ám Lottie is normálisan viselkedett, amit nagyon gyanúsnak találtam. Igazából... Félelmetesnek. Túl kedves volt.
- Úgy hallom, magyar vagy. Ez igaz? - kérdezi kedvesen Louis nevelőapja.
- Igen, nagyon szép ország! Mindennek utána néztem. - mosolyog rá a férfira Lottie.
- Hát kívülről ezt mutatják, de közel sem olyan szép, mint amilyennek látszik.
- Ne aggódj, drágám. Ez mindenhol így van. - emeli meg a poharát Jay és belekortyol. Azt mondta, hogy drágám... Kedvel! Louis anyja kedvel engem! Hatalmas kő esik le a szívemről. Mondjuk Lottie ál-kedvessége még mindig piszkál belülről, de eltörpül a hirtelen jött boldogság mellett.
- Köszönöm, Jay! - küldök egy mosolyt a nő felé, és szintén megemelem a poharamat. Odabiccentek felé, és kiiszom a maradékot. - ami azt illeti, maximum a nagyobb városokban jártam. A kis falukban átutazóban voltam csak. A kedvenc magyar városom Budapest. Imádom este, amikor ki van világítva.
- Olyankor minden hely szép. - bólogatott Lottie, ami kezdett idegesíteni is kicsit.
- Igen, ez igaz. - mosolyogtam rá a lányra. Nem szabad látnia rajtam, hogy nem tetszik, amit csinál. Louis apja csak bólogat, de nem fűz hozzá semmit. Nem azt mondom, hogy ellenszenves, csak... Olyan semmilyen.
- És mondd, kis drágám. A húgod hogy van? - Jay emlékszik arra, hogy van egy testvérem. Tényleg figyelt rám a múltkor. Kissé ledöbbenek, de gyorsan felocsúdok.
- Hamarosan átköltözik apával Londonba. - mosolyogtam rá a nőre. - Azt mondta, hogy itt akar élni a továbbiakban, annyira megtetszett neki minden, mikor itt volt nálam karácsonykor.
- Karácsonykor London csodaszép. - bólogat Jay. Az nap további része igen kellemesen telik, Lottie sem zavar sok vizet, segítek összepakolni Jay-nek, Louis tesói oda vannak értem... Ennél jobban nem is alakulhatott volna a nap.
- Köszönöm az ebédet. Igazán isteni volt. - mosolygok Jay-re, ahogy egy tányért rakok a helyére.
- Ugyan, kicsim, nincs mit köszönnöd. - imádom ezt a nőt!

Folytatódik a turné. Az épp aktuális szálloda szobájába beszűrődik odakintről a fény. Lassan kinyitom a szemeimet. Louis nyugodtan szuszog mellettem. Szája résnyire nyitva, szemhéja lecsukva. Annyira aranyosan alszik, hogy az hihetetlen. Elmosolyodom, és megsimogatom az arcát. Felmorran egy fél pillanatra és kicsit összébb gömbölyödik, közelebb bújva hozzám. Halkan kuncogok rajta és még pár másodpercig csak nézem, ahogy alszik... De aztán hirtelen úgy érzem magam, mint aki egy centrifugában ragadt. Szédelegve rohanok ki a fürdőszobába és görnyedek a WC fölé, hogy kiadjak magamból mindent.
- Ne... Ne... Csak ezt ne. - sápadok el és zokogásban török ki.

- - - - - - - - - - - - - 
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

12 megjegyzés:

  1. Aztaa... Ez rohadt jó! Remelem Bess tényleg terhes! Lottie pedig... Fura. Kiváncsi vagyok mire készül.

    Xx.Dancsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem ezentúl többet pötyögni. :)

      Törlés
  2. Hát nem olyan rég óta olvasom a blogod de nekem nagyon tetszenek az eddig leirt részek remélem hamar hozod a következő részt mert már nagyon kiváncsi vagyok és nem birom sokáig

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen és elnézést kérek tőled is, amiért ilyen sokat kellett várni, de megérkezett a kövi :)

      Törlés
  3. Na most kiváncsi lettem! Ide eddig nem írtam, csak pipáltam, de most rászántam magam! A te blogod az egyik - a négy közül - amit rendszeresen olvasok. És nagyon tetszik! <3 10/10 pont, de csak akkor, ha nem hagyod abba a blogot. Csak azért, mert utálom, ha valaki belekezd egy történetbe és nem hagyja abba. Na jó... nem írok regényt! További sok sikert és én MINDIG maradok az olvasód!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh, köszönöm szépen:) Nem szándékozom abbahagyni, csak kicsit megcsappant az időm írni :D végig fogom írni, ha törik, ha szakad. Köszönöm:)

      Törlés
  4. De mi? Gyereke lesz? Mi? Mimimimimiiii? Hozz gyorsan kövit tudni AKAROM mi történik! Imádom ahogy írsz! Fantasztikusan szuper !❤❤❤♥❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon köszönöm! Elnézést, hogy eddig tartott,de én már megszültem a kövi részt. a többi Bess-en múlik :DD

      Törlés
  5. Imádom a blogod! Sose csalódok! Egy újabb szuper rész! A következőt mikor olvashatjuk? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszike, igyekszem:) Pedig mindig aggódom rajta, hogy rosszabb részt hozok az előzőhöz képest, de örülök, hogy eddig nem okoztam csalódást. Reméljük a továbbiakban sem :D

      Törlés
  6. Én nem bízom meg lottieban... tuti vmire készül! De miért sír ha lehet h terhes...? Hozd hamar a kövit, nagyon jó lett!

    VálaszTörlés