II. évad - 3.fejezet

Sziasztok!

Íme, meghoztam a következő részt. :) Megint ráálltunk a szerdai részekre :D 
Remélem hasonlóképp fog tetszeni mint az előző.
Köszönöm a sok-sok kommentet, biztató szavakat. Hihetetlen jól esnek!
Ha tetszett a rész, ne félj nyomot hagyni magad után :)
Jó olvasást!
Az író, ~B.



Hosszan kémlelem Louis szemeit. Ajkai résnyire nyíltak, falja a levegőt. Elmosolyodik és lehajol. Lihegése végigfut az amúgy is libabőrös nyakamon. Kezeim a csípőjére siklanak és magamhoz szorítom meztelen testét. Érzem, hogy megborzong. Kirázza a hideg, amivel egyidőben egy aprót nyög. Beleharap a nyakamba, mire a lábaimat a derekára kulcsolom. Egyszerűen csak szeretném, hogy végre megtörténjen... Hogy végre ne zavarjon meg senki s nyugodtan egyé válhatunk.
- Lou, kérlek.. - nyögöm alatta. Feltolja magát annyira, hogy egymással szemben legyünk. Egy gyors puszit ad a számra, majd lenyúl a lábaink közé, hogy beigazítsa szerszámát. Végig csak a szemeimet nézi. Próbálom vele tartani a szemkontaktust, ám ahogy megérzem magamban lüktető férfiasságát, akaratlanul is összeszorítom a szemeimet.
- Na, milyen? - kérdezi, lassan tolva egyre beljebb magát.
- Kurvajó. - jelentem ki közönségesen, de nem érdekel. Hallom, ahogy halkan elneveti magát. A karjaimat a nyaka köré kulcsolom és lehúzom magamhoz egy csókra, miközben ő a csípőjét belendíti. Csak lök és döf. Egyre durvábban. Ahogy fokozza a tempót, úgy hangosodnak a nyögéseim. - Várj.. - motyogom, mire lassít a tempóján, végül megáll.
- Nem jó? - arcára kiül a meglepődés. Föltolom magam és adok a szájára egy puszit.
- De, nagyon is. - kicsúszok alóla. Felül, nem nagyon érti a helyzetet. - De most feküdj le te. - mosolygok rá. Néhány másodpercig meg se mozdul, de végül teszi, amire kérem. A hátára fekszik, én pedig átvetem rajta a lábaimat.
- Jaj, te... Ha lovagolni akarsz, miért nem azt mondod? - neveti el magát, amivel egy időben a fejére is csap. - Én meg már azt hittem, fáj.
- Legközelebb szólok, ígérem. - mosolygok és elhelyezkedem fölötte. Kezemmel segítem a kishaverját a helyére, majd beleülök. Hátradőlök, hogy még mélyebben érezzem magamban. Egyszer csak megérzem Lou kezeit a derekamon, ahogy megemel. - Na... - csúszik ki a számon. - Még egy picit hadd szokjam, kérlek. - mondom szakadozva. Nem veszi el a kezeit, de már nem érzem, hogy irányítani próbálna. Pár másodpercig még szokom hatalmas méretét, majd mozogni kezdek. A nyögdécseléséből ítélve nem lehet neki sem rossz. Előre dőlök és Louis feje fölött kapaszkodom meg az ágy rácsaiba. Ritmusos mozgásunk összeolvad. Pár perc múlva érzem, ahogy megremeg alattam.
- Bessie...
- Érzem... - nyögjük, de mozgásunk nem lassul, sőt, egyre csak gyorsítunk, míg végül mindketten el nem érjük a csúcsot. Érzem, ahogy elönt a forróság. Lihegve borulok rá a fiúra, ő pedig átkarol.
- Bessie, imádlak... - lihegi. Elmosolyodom és lemászom róla. Az amúgy is fölgyűrődött takaró alá bújok és odafurakodom szorosan Louis-hoz. Azt a A levegővételemet próbálom normalizálni, de már érzem, ahogy a szemeim egyre jobban csak csukódnak lefelé. Még érzem, hogy ő is bebújik, és erős karjaival magához szorít. Kapok egy puszit a fejem tetejére és én, mint akit fejbe vágtak, rögtön el is alszom.

- Louis szemszöge -
Reggel az ágy szélén ülve túrok bele a hajamba. Mögöttem alszik az a lány, akire más olyan régóta vártam. Legszívesebben kiordítanám a világnak azt, hogy mennyire boldog vagyok, de nem tehetem. El kell titkolnom ezt a kapcsolatot. El kell dugnom egy ilyen gyöngyszemet a világ elől. Nem akarom, hogy bárki miatt megváltozzon. Ránézek. A mellkasa felemelkedik, majd ahogy kifújja a levegőt, vissza is süllyed. Olyan békés, olyan nyugodt. Fenébe is, nem tehetem meg vele. Az ő döntése, hogy mennyire akar a világ szeme elé kerülni és mennyire nem. Megrázom a fejem. Ez már sok nekem. Majd hallgathatom, ahogy a Larry-sek és a Bouis-osok összecsapnak. Bouis. Milyen viccesen hangzik. De... Ez már nem az én problémám.
- Louis, fent vagy? - les be az ajtón Harry.
- Jah. Várj, kimegyek. - morgom, a fürtös pedig csak mosolyogva becsukja az ajtót. Felkapok magamra egy ép alsónadrágot, egy fekete farmert és egy pólót. Felveszem az éjjeliszekrényről a kis doboz cigimet és a cipőmbe ugorva elindulok kifelé. - Ne gondold túl a dolgot, mint ami. - tanácsolom még magamnak, mielőtt kinyitnám az ajtót. Odakint Hazza a falnak támaszkodva vár. - Lejössz velem cigizni? - fordulok felé, és már csak reflexből is odanyújtom neki a dobozt. Nemlegesen megrázza a fejét, én pedig kipattintok magamnak egy szálat. Beszállunk a liftbe.
- Azt hiszem, igen csak jól szórakoztatok az éjjel. Valahogy nem tudtam kipihenni magam. - kuncog magában Harry.
- Hát minek hallgatóztál? - nevetem el magam. - Amúgy fogalmam sincs, hogy mi legyen ezzel az egész helyzettel.
- Miről beszélsz? - Hazza arcára kiül az értetlenség. Na igen. Ehhez értek. Össze tudok zavarni mindenkit fél percen belül.
- Már én magam sem tudom. - morgom, ahogy kilépünk a liftből. Pár lépés és kint is vagyunk a szabadban. Már épp a cigimet gyújtanám meg, mikor elárasztanak a vakuk fényei.
- Mennyire várjátok a mai koncertet?
- Mit üzentek a rajongóknak ma estére? - és hasonló kérdések bombáznak rögtön, amiket próbálok elengedni a fülem mellett.

Hamar elszalad a délelőtt, és még mindig lent vagyunk a hotel előtt, hogy fotózkodjunk a rajongóinkkal, autogrammokat osztogassunk. Egyszer csak előrelép egy lány, kezeiben egy papírlapot szorongatva.
- Mit hoztál? - érdeklődöm mosolyogva. A szemeimet fürkészi, a kezei megremegnek. Félénken nyújtja oda nekem. - Mi ez?
- Louis, megkérhetnélek rá... Úristen, nem hiszem el... - ha ez a lány nekem itt rohamot kap, megőrülök.
- Héé, nyugi! - küldök felé egy nyugtató mosolyt. Kihajtogatom a papírt és megnézem, mi van rajta. Néhány felfirkált rajzzal találom szembe magam.
- Segítenél kiválasztani, hogy melyiket is tetováltassam magamra? Mindegyik ugyanazt jelképezi.
- Micsodát? - kérdezem vissza, miközben a figurákat elemzem.
- Titeket. - mosolyog a lány. Annyira kedvesek, de egyszerűen morbidnak érzem azt, hogy valaki, aki számomra ismeretlen, olyan tetoválással büszkélkedjen, ami részben engem is jelképez. Furcsa.
- Ez nagyon megtisztelő. - mosolygok rá és kiválasztok egy öt ágú fát ábrázoló rajzot. - Ez legyen. Szerintem ez a legjobb!
- Tényleg így gondolod? Nekem is az tetszett a legjobban! - kuncog magában a lány, majd megköszöni a tanácsomat. Harry-hez fordul, hogy őt is kifaggassa ezzel kapcsolatban. Egyszer csak azon kapom magam, hogy Bessie eltrappol mellettem, zsebre dugott kezekkel.
- Hé, Bessie! - szólok utána és még gyorsan aláfirkantok egy kezet. Visszaadom a filcet annak tulajának, és a lány után rohanok. - Hé, föld hívja Bess-t!
- Jaj, bocsánat, nem figyeltem. - pillantott fel kissé kábultan.
- Baj van? - kérdezem, mire felcsillannak a szemei.
- Nem, nincs! Dehogy! - hadarja. Hát... Ha ezt mondja, én elhiszem neki. Remélem, tényleg nincs semmi baj és csak én vagyok paranoiás. Egy mosoly ül ki az arcára. - Szuper volt az este! - jelenti ki és egy gyors puszit nyom a számra. Hangos "Uuu"-zást hallok a hátam mögül. Igen, valószínűleg néhány rajongó szemtanúja volt a kis jelenetnek. Elmosolyodom. - Szeretlek, Lou!
- Hasonlóképp. De hova indultál?
- Éhes vagyok. És mivel Ti elég elfoglaltak vagytok, hogy együtt ebédeljünk, gondoltam keresek magamnak valami éttermet.
- Rád mindig lesz időm! Hol együnk? - mondom mosolyogva, azonban a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Oltári nagyot hazudtam neki.


Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

8 megjegyzés:

  1. Woow. Izgi rész! Ajaj, mit titkol már Tommo... Kövi részt! :)

    VálaszTörlés
  2. Mau.... Louis, Bess, ahhj! Nem látod hogy megbántottad amiért reggel otthagytad?! Ennyire vak vagy, Lou? Juuuj tetkó :'D . Öhm... Jó rész volt tettett nagyon csak kicsit rövidnek tűnt, szóval... Az írásod még mindig kifogástalan! :) ;) Siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igenn, ezzel én is így vagyok... Hiába nagyjából ugyanannyi minden sztorim terjedelme, valahogy mindig rövidebbnek tűnnek :D
      Ma új rész! ;)

      Törlés
  3. El sem tudom mondani h most mennyire örülök! Kb egy hete elolvastam a blogot utána pedig abszolút elfelejtettem a címét, de ma teljesen véletlenül megtaláltam megint! Nagyon tetszik ez a sztori! Különösen az h a lány magyar! Szegény Bess.. nem gondoltam volna h lou csak így ott hagyja... remélem hamarosan megoldódik minden! Várom a kövi részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm a kedves szavakat! :) Igyekszem^^

      Törlés
  4. Mikorra várhatjuk az újabb epizódot? :)

    VálaszTörlés