II. évad - 2.fejezet

Sziasztok!
Nos... Meghoztam az új részt.
Felhívnám mindenki figyelmét, hogy +18-as részeket tartalmaz (vagy +16-ost. A mai világban már ki tudja.) és úgy emlékszem, helyenként trágár beszédet, de ebben nem vagyok biztos. :D
Szóval mindenki csak saját felelősségre olvassa.
Remélem, tetszeni fog.
Pusszancs,
az író, B~


Alig hittem a szememnek. Már nagyon régóta nem láttam őt. Tizennyolc éves korom óta nem... Ugyanolyan tökéletes a bőre, ugyanolyan gyönyörű mogyoróbarna szeme van, ugyanolyan selymes a sötét haja, mint akkor.. A borostája még pluszba dob is rajta. Egyszerűen már a megjelenése is fenséges. Az igazat megvallva, jobban néz ki, mint mikor utoljára láttam. Sokkal jobban. Hatalmas mosolyra húzza a száját és kitárja karjait, úgy közelít felém. Egy centit sem ment össze... Fölém tornyosul mind a százkilencvenhárom centijével.
Csak állok, a döbbenettől lefagyva. Kiráz a hideg is tőle. Nem hiányzott ez nekem... Már pont nem hiányzott... Nem gondoltam rá, amióta kiköltöztem, erre tessék. Bumm és itt van. Megrémít a dolog.
- Bess! Tényleg te vagy? Nem hiszek a szememnek! - örvendezik, de én szívem szerint elrohannék. Nem könnyű dolog, ha három év után szembe jön egy bangkoki repülőtéren a legelső szerelmed, akit Budapesten láttál utoljára.
- Szia Dan! - mosolygok rá, de semmi kedvem nincs sokáig a társaságában maradni.
- Hogy vagy mostanság? Gyönyörű vagy! - jaj, ne már, Daniel. Hagyj.
- Köszi, megvagyok. - mondom hidegen és már indulnék is tovább a csomagjaimért, de csatlakozik a társaságomhoz. Jól esik, hogy próbál közeledni, de nem vágyom rá. Túl sok csalódást okozott már. Túl vagyok rajtad, Dan. Már nagyon régóta. Vagy mégsem? Lehet egyáltalán túl lenni egy első szerelmen?
- Mi szél fújt erre? - érdeklődik, de valahogy nem füllik hozzá a fogam, hogy kérdéseire válaszolgassak. Úgy érzem magam, mint valami vallatáson.
- Dan, kérlek, hagyjuk ezt. - mondom halkan, de nem nézek rá. - A barátomhoz jöttem.
- Ohh, és ki a szerencsés? - felnéz és a tömegben keresi a potenciális férjjelöltemet. Hátrapillantok. Louis épp felnéz. Szemeit gyorsan végigjáratja a helyen, míg végül megtalál. Úgy sejtem meglátta kétségbeesett arcomat, mert nem telik bele pár másodperc, már ott is áll mellettem. Megnyugtat a közelsége, kevésbé érzem magam feszélyezve.- Ő lenne?
- Louis Tomlinson. Bessy barátja vagyok. - mondja, majd felém nézve elmosolyodik és egy gyors, futó puszit nyom a számra. Ránéz a megilletődött fiúra.
- Daniel Wolf. - elnevetem magam. Valahogy a Farkas Dániel név jobban passzolt hozzá, amíg otthon voltunk. Ez olyan, mintha valami pornós név lenne.
- Megváltoztattad a nevedet? - kérdezem és próbálom nem kiröhögni.
- Hát... A Farkas-t nem mindig tudják itt kiejteni. - vonja meg a vállát. - Örültem, hogy találkoztunk. - biccent Lou felé, majd felém fordulva magyarra vált. - Bess, ha gondolod, összefuthatnánk valamikor. - mosolyog. Meglepődöm, de közben rosszul is vagyok hirtelen. Mit gondol? Hogy majd összeszűröm vele a levet, amikor van valakim?
- Nem, köszönöm. Megvan a magam élete. - felelem hűvösen, mire csak kihúzza magát, és lemondóan bólint.
- Azért, ha bármiben a segítségedre lehetek, csak szólj. - mondja, majd ránéz Louis-ra. - Hát akkor... További szép napot. - mondja, megfordul és ugyanúgy lépked ki az életemből, mint ahogy azt évekkel ezelőtt tette.
- Ki volt ez? - kérdezi Louis. A hangjából már nem féltékenykedés, inkább aggódás árad. Csak sóhajtok és felnézek gyönyörű szemeibe.
- A volt barátom.

A hotelhez érve elámulok. Értem én, hogy a srácoknak jól megy.. de hogy ennyire?! Egy luxusszálloda bejárata előtt találom magam. Tágra nyílt szemekkel pislogok Lou-ra, aki csak kuncog mellettem.
- Látom, tetszik. - mondja végül.
- Soha nem voltam még ilyen helyen... - motyogom és megint kezdem magam enyhén rosszul érezni, hogy csak szipuzom le Louis bankszámlájáról a pénzt. - Nem túl drága?
- Ne törődj már ilyenekkel. -mondja és kinyitja az ajtót. Az államat a földről kéne felkaparni, amíg a liftig megyünk. Nem szólok semmit, csak nézelődök. - Bess, mondj már valamit! - nevetgél a srác mellettem.
- Ne viselkedjek ennyire idiótán, mi? - kérdezek vissza, mire már ténylegesen kitör belőle a nevetés.
- Hát nem lenne rossz, ha végre hozzászoknál ehhez. - húzza széles mosolyra a száját. Ebben a pillanatban kinyílik a lift előttünk. Üres. Szuper. Beszállunk és Lou megnyomja a tizenhatos gombot. A lift ajtaja bezárul. Egyfajta kellemes, izzó levegő járja át a kis fülkét. Igen, ez ilyen filmbeillő jelenet. Most jönne az, hogy egymásnak esünk és már épphogy tépnénk le egymás ruháit, kinyitódik a lift. Elmosolyodom. Ezt nem fogom neked megadni, Louis. Valamikor lehet, de most nem. Szemem sarkából pillantok rá. Harapdálja a száját. Na igen, olvasok a gondolataidban, Louis. Hangosan elnevetem magam. - Most mi van? - értetlenkedik.
- Olyan szép ez a pillanat. - nevetek és felnézek a kis fénylő táblára. Tizenkettő. Hirtelen egy gonosz kis ötlet suhan át az agyamon. Lábujjhegyre állok és gyengéden beleharapok Lou alsó ajkába, majd elhúzódom tőle. Kissé rácsodálkozik, de mire reagálhatna valamit, megérkezünk a szintünkre. Jókedvűen ugrálok ki a hosszú, fényűző folyosóra, de egyszer csak azt veszem észre, hogy valami visszahúz. Az a valami pedig nem más, mint Louis keze.
- Megjöttünk. - mondja egy ajtó előtt állva. Visszalépek. A keze a kilincsen van, de nem nyitja ki. Másik kezében a bőröndömet szorongatja. Csak néz, szemeiből süt a vágy. Már szinte éget, ahogy pásztázza az arcomat.
- Louis..? - pislogok először a kilincset szorongató kezére, aztán a szemeibe.
- Faszom ebbe az egészbe... - morogja és pillanatokon belül nekinyom a falnak. Még fel se fogom, mi történik, mikor ajkait rátapasztja az enyémekre. Beleharap az alsóba, így az akaratlanul is szétnyílik, utat engedve zabolátlan nyelvnek. Beleremegek a csókjába. Vad, mégis szeretettel teljes. Szinte felfal. Most esik csak le, hogy ugyan azóta is együtt vagyunk, hogy Edward felhívott, viszont egy csókot sem váltottunk... Úgy majdnem két hónapja, nemhogy lefeküdtem volna vele, még egy csók se csattant köztünk. Jézusom, ez a srác tényleg rám vár?! Nekem ez fel se tűnt, de Lout ez biztos... megviselte? Igen. Talán ez a jó szó rá. Elhúzódom tőle. Szemei csukva vannak. Arcomat simogatja a meleg lehelete. Folytatást szeretne? Biztos vagyok benne. Ami azt illeti, én is kívánom. Nem is kicsit. Ezúttal én vetem rá magam hívogató ajkaira. Kezeimmel átfonom a nyakát, és hozzásimulok a testemmel. Egyik keze a fenekemre siklik, míg a másikkal a hajamat túrja. Igazán forró a levegő...
- Khm. - hallom magam mögül. Louval gyorsan szétrebbenünk és a hang irányába nézünk. Harry áll a folyosón, keze a saját ajtajának kilincsén. - Szép estét, fiatalok! - köszönt kedvesen. Még mosolyogva oldalra biccenti a fejét is.
- Szebb lett volna, ha csendben maradsz. - mondja Lou, mire kinyitja a szoba ajtaját.
- Aztán ne legyetek nagyon hangosak, mert pihenni akarok! Vékonyak a falak.- legyint a fürtös és beriszálja magát a saját szobájába, ami pont a miénk... Azaz Louis szobája mellett található. Én csak kuncogok magamban, miközben ránézek a mellettem álló fiúra. Csak megcsóválja a fejét és arrébb áll, hogy aztán udvariasan előreengedjen, be a szobájába.
- Hölgyem? - mondja meghajolva. Ahogy mellé érek, megállok egy fél pillanatra. Hogy odahajoljak hozzá.
- Ne is figyelj Harry-re, szeretek hangoskodni. - suttogom a fülébe és kislányosan beugrálok a hatalmas szobába... Mit szoba... Kész lakosztály! Csak annyit hallok, hogy a hátam mögött az ajtó becsapódik, majd egy puffanás hangját – ami biztosan a bőröndöm volt... Még időm sincsen odanézni, máris megérzem Louis derekamra fonódó karjait. Állát a vállamba süllyeszti.
- Ugye tudod, hogy iszonyatosan felhúztál? - kérdezi, belebúgva a nyakamba. Megfordulok a karjai között és ismét szembe találom magam Lou vágytól izzó szemeivel.
- Csak nem felcsigáztalak? - kérdezem elmosolyodva, de még mielőtt válaszolhatna bármit is, ismét rátapadok a szájára, miközben hátrébb botladozunk az ágya felé.
- Héé, kislány... - búgja, miközben lehuppan az ágyra és a derekamnál fogva közelebb húz magához.
- Mi van? - kuncogok, miközben följebb tolja a fölsőmet és egy puszit ad a hasamra. Nem szól többet. Ajkaival lágyan súrolja a bőrömet, miközben a haját túrom. Az a csodás, dús haja... Végül nem bírom tovább. Akarom ezt a pasit. Itt és most. A vállainál fogva döntöm hátra és mászok rá, lovaglópózban.
- Ejjha. Legutóbb is ilyen sok önbizalmad volt? - füttyent egyet és segít kibújni a pólómból. Úgy teszek, mintha meg se hallottam volna, amit mondott. Lehajolok a füléhez.
- Akarlak, Louis Tomlinson. Itt, most rögtön. Rohadtul szeretném.- suttogom a fülébe, mire csak felfelé mozdítja a csípőjét.
- Nekem mondod? Amióta megláttalak, kívánlak. - mondja szinte morogva. Feltolja magát, hogy meg tudjam szabadítani a pólójától. Tetoválásai ezúttal is lenyűgöznek. Akárhányszor látom őket, egyre jobban beléjük szeretek. Ujjaimat végigvezetem egyes mintákon, amiket ő csak szuszogva tűr, de látszik rajta, hogy szeretné, ha már máshol járna a kezem. Elmosolyodom és lejjebb csúszom rajta. Már nadrágon keresztül érzem, ahogy dudorodik a kicsiLou. Mozgásomat egy halk kis nyögés követi, ami csak megerősít abban, hogy szeretne többet. Hát akkor... Ne várassuk meg a herceget. Lecsúszok róla, és az övéhez nyúlok. Gyorsan kicsattintom, mire megfogja a kezemet.
- Mi az? - pislogok rá értetlenül, de csak mosolyog. Felkel, egy mozdulattal lerántja a nadrágját és az alsónadrágot egyszerre. Immár meztelenül ül le az ágy szélére.
- Állj fel. - mondja, hangja már szinte parancsoló. Úgy teszek, ahogy kér. - Gyere ide. - mondja, mire közelebb lépek. Ejj, milyen kis parancsolgatós lett. Felnyúl a hátam mögé, és egy mozdulattal pattintja le rólam a melltartót. Elhajítja valamerre. Ezután a hasamhoz hajol és a köldököm alá ad egy puszit. Majd lejjebb. És még lejjebb, amíg bele nem ütközik a nadrágomba. - Kell ez még nekünk? Ugye, hogy nem? Mit szólnál, ha ezt most levennénk? Vagy hagyjam még rajtad? Nem is tudom... - elvigyorodik és felnéz rám. Az arcom már ki van pirulva, a számat már úgy érzem, véresre haraptam, ez meg itt játszadozik velem... Hát megerőszakolom, még ha nem is lenne az erőszak. Lehet, hogy pont az a célja, hogy én irányítsak? Ahhh, Louiiis.
- Csak csináld már! - kérem tőle... Inkább parancsolom, de nem érdekel. A tarkójába kapaszkodok, ahogy letolja rólam a textilt. Alsóneművel együtt. Egy ujjal végigsimít immár fedetlen szeméremdombomon, amit egy puszi követ. Majd még egy lejjebb. Még magamhoz se térek, már azt veszem észre, hogy megremeg a lábam, és a nyelve elkalandozik. - Louis, én... Itt fogok összeesni, ha így folytatod... - sóhajtozom. Abbahagyja a nyelvmunkát és egy félmosoly kíséretében néz a szemeimbe.
- Van egy ötletem. - mondja és arrébb húzódik, hogy leüljek. - Feküdj fel. - már kezdem megszokni ezt a parancsolgatós, kijelentős stílust. Csak csinálom, amit mond. Ám ahogy a fenekem a puha ágyat éri, már be is mászott a lábaim közé. - Szerintem ezt imádni fogod. - jelenti ki, majd behajol a lábaim közé. Folytatja a munkát ahol abbahagyta. Hátradöntöm a fejemet és az egyik kezemmel a takaróba kapaszkodok, a másik kezemmel pedig Lou haját markolom. Ahogy tevékenykedik a nyelvével, felszakad belőlem egy hangos nyögés. Érzem, ahogy elvigyorodik, a borostája karcolgatja a bőrömet, és ez kurvára tetszik. Érti a dolgát, biztosan sok gyakorlat van mögötte. Nemmm, Bess. Nem gondolsz ilyenekre. Csak élvezd. Összeszorítom a szemeimet, a testem akaratlanul is ficánkolni kezd. Lou a csípőmet fogva nyom vissza az ágyra. Egy párnát kapok a fejem elé és abba sikongatok. Mégiscsak papírvékonyak a falak és nem szeretném, ha Harry, vagy bárki más meghallana. Halk nevetést hallok, és már nem érzem a kínzó, mégis iszonyatjó bizsergést. - Élvezed, mi?
- Fogd be, Tommo. - lihegem, mire halk nevetést hallat.
- Már becézgetsz is? - húzza hatalmas vigyorra a száját, kezét pedig végighúzza hatalmasra duzzadt férfiasságán. - Szeretnél többet is?


Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

12 megjegyzés:

  1. Úú.Megint nagyon szuper rész lett.Már alig várom a következőt.Olyan aranyosak együtt.Siess a kövivel.És további szép nyarat.
    Imádlak. <3
    Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönömm:) Viszont kívánom a maradék hétre :D

      Törlés
  2. Pont itt abbahagyni??? :o ×_× Tudom h mi ezzel a célod de na :D
    Imádtam ♥♡♥
    Siess!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan jön a következő:)) Köszönöm!

      Törlés
  3. Ahw... Ez a második évad kezdése k***a jó.... Ah imádom, rajongok ezért a blogért nagyon nagyon nagyon... Siess majd a Kövi résszel sajnos most csak Ennyit tudok mondani. ❤❤❤❤ 😍 Lou olyan kis, nem tudom cuki, szexi, aranyos, minden! Dan pedig egy farkincafej. ( :'D ) Na akkor tökéletes részek lettek és várom a folytatást!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Daah, köszönöm:D örülök, hogy tetszik^^ Kicsit lendületesebb lett, mint az első kezdése :DD

      Törlés
  4. Nos, ez a rész talán stílusban eltér a többitől. Azonban imádtam. Még mindig odavagyok azért, ahogyan írsz! Siess a következő epizóddal! Idegörlő a várakozás! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy ez az első "komolyabb" írásom és még cska szárnypróbálgatás. Forrogat a saját stílusom, de örülök, hogy már ez is tetszik:D Köszönöm szépen!

      Törlés
  5. Ez komoly? Ilyen befejezés? Ha már így kínzol minket legalább gyorsan kövit ;D imádom a blogod! Egyszerűen beleszerettem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, nyaralni voltam..
      De igyekszem és hamarosan hozom az új részt:D

      Törlés
  6. Új olvasó vagyok, 2 nap alatt elolvastam az egész blogot, és nagyon tetszik. És egyet értek az előttem kommentelőkkel. Itt abbahagyni?! :D Várom a kövit! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedves szavakat. Örülök, hogy megfogott a történet:))
      Igyekszem a következővel. Ha minden igaz, holnap (azaz ma) felkerül :D
      Ezúton is köszönöm mindenkinek a türelmet. Imádlak titeket <3

      Törlés