I.évad - 30.fejezet

Sziasztok!
Csak 40 perccel csúsztam ki a szerdából! De kész lett! :D

Igaz, hosszabb lett, mint terveztem, de így is nagyon sok részt kihagytam.
Remélem, hogy ez is tetszeni fog, csak úgy, mint az eddigiek ^^



Hazaérve Harry segít becipelni a cuccaimat. Csak ledobálunk mindent a konyhapultra, amikor ránézek az órára. Igencsak szűkössé vált a főzőcskézésre fordított időm. Még gyorsan kiszaladok az utolsó szatyorért is és már terelgetem is kifelé a fürtöst az ajtón.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettél, Harry, de most már aztán igyekeznem kell, hogy időben meglegyek! - pillantgatok befelé a faliórára. Csak nem akar lassítani.. Sőt! Olyan, mintha egyre gyorsabban és gyorsabban menne a nagymutató, ahogy nézem. Hát lehet, hogy a fürdést ki kell hagynom a terveim közül, ami azért egy kicsit... kétségbeejtő.
- Szívesen! - kacag, ahogy a kocsihoz baktat. Ráérősen... Lassan... Jajj, Hazza, siess már, nem érek rá integetni, és nem szeretem úgy elküldeni a vendégeimet, hogy ne várjam meg az ajtóba, amíg elmennek. MENJÉLMÁR. - Ha bármi baj van, tudod, hogy számíthatsz rám! - mosolyog, ahogy beszáll az autóba.
- Jó, jó, tudom, csak siess, kérlek! - hadarom. A nevetése járja be a levegőt, majd beindítja a motort. Amint egy centimétert is előrehalad, már csukom be az ajtót, és állok neki a vacsorához.

A konyhában tisztaság. A vacsora kész... A leveses fazék még a tűzhelyen... Minden a helyén. Félve nézek fel az órára, de megkönnyebbülés fog el, ahogy meglátom, hogy még van időm. Nem is kevés. Még csak negyed hét van, ami azt jelenti, hogy van időm elmenni fürdeni. Nem is húzom az időt, berobbanok a fürdőbe. A levesem pedig nagyjából akkor lesz kész, mikor Louis ideér, szóval azért nem aggódom. Viszont a zuhanyzásom így is gyorsra kell fogni, hogy legyen időm gyorsan rendbe hozni magam.

A ruhásszekrényem előtt állva egy szál törölközőben dobálom ki sorban a ruháimat az ágyamra. Nagymamásabbnál nagymamásabb darabokat találok, ami igencsak lerontja eddigi kedvemet. Ne már, hogy nincs semmi dögösebb cuccom se... Kezdek bepánikolni. Bezzeg kötött pulcsim van egy rakat... Jaj, ne csináld már, tudom, hogy itt van valahol valami rendes ruhám.
Már épp készülök feladni, és beletörődni, hogy egy farmerben-otthoni pólóban fogok randizni Lou-val, mikor találok felakasztva egy fekete blúzt. Egyszerű, nincs rajta semmi csicsás. Viszont olyan kicsinek tűnik, hogy csak reménykedem, hogy fel tudom venni. A selejtesnek ítélt cuccaimat gyorsan visszadobálom a szekrénybe, mondván, hogy "majd rendet rakok" és gyorsan kihúzom az alsóneműs fiókom. Elmosolyodom, mikor rögtön meglátom az egyik fekete szettet. Azt, amelyik szilveszterkor már bemutatkozott Louis-nak. Na jó, ezt fogom felvenni. Ha nem is lesz este semmi, akkor is. Már csak a poén kedvéért is. Felhúzom a bugyit, gyorsan magamra csatolom a melltartót és imádkozom, hogy a blúz jó legyen. Veszek egy nagy levegőt és kifújom.
- Kérlek.. Én bízom benned. Segíts nekem! - motyogom a textilnek és belebújok. Ahogy megpróbálom összegombolni, azonban a melleimnél szűknek bizonyul. - Jaj, ne már... Ne csináld ezt velem. Férjetek már bele. - sziszegem a fogaim között, miközben próbálom beleerőszakolni az ikreket. Nagy nehezen sikerül is. Aztán majd egész este aggódhatok azon, nehogy szétpattanjon. Félve nézek le arra az egy gombra. Elég... stabilnak tűnik. Egy fekete farmernadrágra esik a választásom. Nadrágot szerencsére többször veszek, így azon legalább nem kell agódnom, hogy kihíztam. Felhúzom, begombolom és csukott szemmel lépek oda a nagy tükörhöz. Kissé félve pillanok fel a pilláim alól, de egészen megdöbbenek alátványtól. - Azt a kurva... Én így is tudok kinézni? - leesik az állam. A tükörből egy magabiztosnak tűnő dögös nő néz vissza rám... Mintha nem is én lennék.
Ebben a pillanatban hallom a telefonom csörgését a földszintről. Kikapok a fiókból még gyorsan egy pár fekete zoknit és szaladok le a lépcsőn. Biztosra veszem, hogy Louis lesz az és ahogy veszem a lépcsőfokokat, a szívverésem úgy pörög fel. Mintha ki akarna ugrani a helyéről... Nyugiii. Felkapom a dohányzóasztalon lévő telefont és leülök a kanapéra. Felveszem, és vállammal a fülemhez nyomom, miközben a zoknit veszem és szemem sarkából a tűzhelyet lesem.
- Szia, Bessy! - szól bele a telefonba. A hangján hallani lehet, hogy valami nincs rendben.
- Jól vagy, Lou? - kérdezek vissza. Hallom, ahogy sóhajt.
- Persze, minden oké. Csak gondoltam felhívlak, amikor elindulok. Most ültem az autóba. - mondja, jókedvűen. Mi? De hát az előbb mi volt az a nyers modor? Én ezt nem értem. Mindenesetre én örülök, hogy jön, szóval nem kombinálok. Biztos nincs semmi baja.
- Oké, siess, mert már nagyon várlak! - mondom vidáman. Hátha rá is ráragad valami a jókedvemből. Lerakom a telefont. A tűzhelyhez caplatok és elzárom a leves alatt a gázt. Az izgulásom helyét átvette az idegesség... Csak nem hagy nyugodni az a nyers hang, ahogy beleszólt a telefonba. Tettem valamit, amiért megharagudott rám?
Pár perc múlva kopognak az ajtón. Hát.. kíváncsi vagyok, milyen hangulatban lesz az uraság, ahogy ajtót nyitok... Odasétálok és kitárom. Lou mosolyog. Oké, akkor csak én vagyok már paranoiás. Megkönnyebbülve vetem a nyakába magam és nyomok egy nagy, cuppanós puszit az arcára.
- Szép ez az este. - mosolygok rá ragyogó szemekkel. Mosolyogva bólint egyet és beljebb megyünk a házban.
- Ezt a blúzodat még nem is láttam rajtad. Új? - kérdezi a folyosón, de ahogy meglátja a vacsorához a terítést, megtorpan.
- Nem, már régóta megvan, csak sosem hordtam. - vonom meg a vállam és odasétálok az asztalhoz. - Na, tetszik? - kérdezem egy hatalmas mosolyra húzva a számat.
- Ezt mind csak azért, csináltad, mert átjövök? - füttyent egyet. Hát igen.. Néha reménytelenül romantikus tudok lenni. Lehet, hogy sok neki?
- Nem, igazából ez az asztal mindig így szokott kinézni, hátha épp betoppan valami jóképű srác, és a kaja is mindig friss. - vonom meg a vállam, de elnevetem magam. Nem megy nekem ez a kamuzás. - Igen, neked csináltam.
- Szuperül néz ki. - mondja mosolyogva és közelebb lép. Egy puszit nyom a homlokomra. A nyaka köré fonom a karjaimat és lehúzom. Egy apró puszit lehelek az ajkaira és el is engedem, hogy a konyhába ugráljak. Kissé megilletődve áll az asztal mellett, de azért a mosolya majdnem körbeér a fején. Gyorsan szedek egy-egy tányér levest. Felpillantok a pult mögül rá. Épp a polcon található könyveimet nézegeti. Tökéletessége belengi a helységet. Annyira... Nem ideillő, de mégis a része az egésznek. Az életemnek. Louis hátranéz, és rám mosolyog. Az eddigi kételyeim semmivé foszlanak. Kell nekem ez az ember. Tényleg úgy érzem, hogy a részemmé vált. Nem is értem, min tépelődtem eddig... Odaviszem az asztalhoz a tányérokat és megvárom amíg leül.
- Remélem nem lett olyan rossz, mint ahogy kinéz. - nevetem el magam, ahogy méregetni kezdi a tányér tartalmát.
- Nem is néz ki annyira rosszul. - mondja, de az arcán látom, hogy arra vár, hogy mikor mozdul meg a levese. Csak kuncogok magamban és leülök elé.
- Hát akkor... Jó étvágyat! - mondom és a kanalamat belemerítem a levesbe. Lou bizonytalanul, de ugyanígy tesz. A szájához emeli a kanalat és egy nagy levegővétel után bekapja. Felcsillan a szeme.
- Ez kurvajó! - összegzi a véleményét.
- Örülök, hogy ízlik! - válaszolom mosolyogva, bár szívem szerint örömtáncot járnék a házban, hogy ízlik neki a főztöm. Csak úgy lapátolja befele. Közben Harry is megjelenik és leül az asztal lábához. Nyávogva figyeli, hogy mit is eszünk. - Ne aggódj, téged se felejtettelek el.
- Milyen éhenkórász ez a macska.
- Az nem kifejezés. Nézd meg milyen kerek! - mondom és mintha Harry megértené, sértődötten elvonul. - Nem úgy értettem, drágám! - mondom a távozó macskának. Louis gyorsan végez a levessel. Én ugyan még nem végeztem vele, de inkább félbehagyom. Lassan eszek na. Felállok és elveszem az asztalról a tányérokat, hogy a mosogatóhoz vigyem.
- Köszönöm szépen, isteni volt! - mondja kedvesen.
- Semmiség. - mosolygok rá és a következő fogásért indulok. Leteszem Lou elé és a saját székemre ülök. A fiú megkóstolja a másodikat is.
- És ezt miből csináltad? Érdekes íze van, de isteni.
- Ha elmondanám, meg kéne, hogy öljelek. - nevetek. - Amúgy Harry segített. Felhívtam, miután beszéltem veled, hogy segítsen bevásárolni. - elkomorodik az arca.
- Szóval már megint Harry-vel mászkáltál? - kérdezi, már-már számonkérő hangnemben.
- Igen, Harry-vel mászkáltam. - mondom érdesen. Felállok és a tányéromat visszaviszem a konyhába. Hozzá se nyúltam az ételhez. Elment az étvágyam... Itt most veszekedés lesz, úgy érzem.
- Miért kell neked állandóan vele lenni? Több időt töltesz el vele, mint velem! - csattan fel. Igen. Louis egy időzített bomba. Mintha okot adnék a féltékenységére... Mintha nem lennék vele őszinte...
- Csak a segítségét kértem, hogy mégis mit főzzek neked... Hogy tudjam, miket szeretsz! Ez olyan nagy bűn?!
- És a képek? Minden azzal van tele, hogy vele vagy! Szerinted ez nekem mégis hogy esik? Bekapcsolom a TV-t és azt látom, hogy össze vagy vele bújva, amíg én lábadozok a kórházban? Az újságok, az internet... Minden ezzel van tele!
- És te mióta hiszel inkább a médiának, mint nekem? Mindnet elmondok neked, Louis! Ahogy Harry is! Őszinte voltam veled végig! Te pedig minden egyes pillanatban féltékeny vagy valakire! Ha Harry-vel vagyok, rá. Ha Will-el, rá.. A macskámra nem vagy féltékeny, bazdmeg?! - akadok ki. - A baleseted is a kibaszott féltékenységedből született!
- Volt okom féltékenykedni... - morogja.
- Mégis mi okod volt rá? - fordulok meg a pultra vágva a kezemet.
- Napokig nem hallottam felőled, amikor pedig végre láthattalak, akkor is Harry-vel játszadoztál. - nem bírom, kiborulok. Leborulok a konyhapultra és a tenyereimbe döntöm az arcomat és próbálok nem felrobbanni.
- Louis, azért nem találkoztam veled napokig, mert megfenyegetett a húgod. Nem tudom, mire képes. Még mindig úgy hiszem, hogy nem fogja ennyiben hagyni... És Harry volt az egyetlen ember, aki velem volt! Senki más. Te pedig berontottál, mint valami vadállat és beverted az arcát. Komolyan képes vagy egy barátságot eldobni egyetlen nőért? Még ha az a nő én vagyok is.. Figyelj, ha ilyen vagy, én ebből nem kérek. Nem adtam rá okot a féltékenykedésedre. Ha nem bízol bennem, nincs miről beszélnünk. - mondom és már szinte bele is nyugodok, hogy ennek itt vége, mikor közelebb lép. Már-már a sírás határán járok, holott már nem egyszer megfogadtam magamban, hogy nem fogom elbőgni magam.
- És mi van William-mel? Vele sincs semmi köztetek? Pedig ő is annyira oda van érted...
- Will-el csak.. barátok vagyunk. Legalábbis a részemről igen. Nem tudom, miért vagy ilyne nehéz felfogású! - ekkor a telefonomon megszólal az sms-jelző hang. Odapillantok a dohányzóasztalon heverő kis készülékre, majd vissza, szúrós szemekkel Louis-ra.
- Most is biztos valamelyik szeretőd írt. - mondja keményen.
- Hogy baszódj már meg, fogd már fel, hogy csak téged szeretlek, te idióta! - fakadok ki, mire Lou elég érdekes pillantásokat vet rám. Zihálok, bőghetnékem van, csak el akarok rohanni, hogy lenyugodjak. Másodpercekig csak bámuljuk egymást, mire végre megszólal.
- Csak tudnám, hogy mi a faszért szeretlek ennyire... - mondja halkan és hirtelen nekilök a pultnak.
- Mégis mi a fenét csinálsz?! - kiáltom le a fejét. - Ezzel nincs semmi sem elintézve, Louis!
- Tetszik, amikor ideges vagy.
- Szórakozol velem, Tomlinson?! - próbálok kiosonni mellette, de megfogja a kezeimet és lefeszíti, majd belecsókol a nyakhajlatomba. - Hogy dögölj meg... - elneveti magát és tovább puszilgat. - Komolyan azt hiszed, hogy az, hogy elcsábítod a fejem, majd megold mindent?
- Miért, nem működik? - kérdezi, mikor már a fülem mögött jár a puszilgatással. Nem mintha nem esne jól, ami azt illeti...
- Utállak. - mondom nyersen és beletúrok a csodálatosan puha hajába. Érzem, ahogy elvigyorodik és beleharap a nyakamba. A vérnyomásom ismét az izgalomtól szökik a magasba. Érzem, ahogy a vérem egyre gyorsabban száguld az ereimben. Az érzékszerveim mintha egy gombnyomásra kiélesedtek volna. Kiráz a hideg, ahogy Lou belelehel a nyakamba.
- Én úgy veszem észre, hogy ez tetszik neked. - neveti el magát és elhúzódik, éppen annyira, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Pár másodpercig csak bámulom a csodaszép szempárt. Komolyan, nem találkoztam még olyan emberrel, akinek ennyir ebelevesznék a szemeibe. Szinte elsüllyedek benne. Olyan, mintha a tengeren egy kis csónakban ülnék, és sehol nincs egy sziget, mégis élvezem, ahogy ringat a víz.
- Csak... Fogd be. - morgom, és mohón a szája felé pillantok. Ajkai hívogatnak. Beharapom a sajátomat. Nem. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy rávetem magam... De annyira csábít...
- Miért fogod vissza magad? - búgja, hogy feláll a hátamon is a szőr. Miért, óóó miért tudja, hogy hogyan izgasson fel újra és újra? Több se kell, letámadom az ajkait. Annyira édes és puha, hogy nem győzök betelni vele.. Ekkor csörögni kezd a telefonom. Egy apró cuppanó hang kíséretében válok el Louis-tól, hogy a telefonom felé nézzek. Megfogja az államat és behajol, hogy ne lássam a mobilt. - Rám figyelj. - mondja halkan és immár ő kezdeményezi a csókot. A szívem mintha fel akarna robbanni. Egy különös érzés fog el. A csókja tele van szeretettel. Hát ezért vagy ennyire féltékeny mindenkire? Mert tényleg szeretsz? Ahogy végigszalad ez a gondolat az agyamon, a fenekemet markolja meg és felkap az ölébe, ám a csókot nem szakítja meg. Két lépéssel a pultnál van, amire le is rak. Ráhajol ismét a nyakamra és ahogy ívbe feszül a hátam, úgy pattannak ki a gombok a nem éppen stabil blúzomon. Louis kuncog magában egyet és nem törődve a textillel, szinte letépi a maradék gombot is. - Majd veszek másikat. - súgja a fülembe, mire csak megforgatom a szemeimet. Lerántja rólam a ruhadarabot és messzire dobja. Áthajol a nyakam másik oldalára és szívni, puszilgatni, harapni kezdi, miközben a kezei már rég a hátam mögött járnak és kutatják a melltartó kapcsát. Átnézve a válla fölött megint látom, hogy felvillan a készülék. Ismét csörögni kezd. Hihetetlenül kívánom ezt az embert, de közben ott a gondolat, hogy valaki nem hív ennyiszer ha nem fontos neki a hívás...
- Louis, lehet, hogy fontos... - mondom neki halkan, mikor épp sikerül kikapcsolnia a melltartómat.
- Sose fog összejönni, hogy mi végre lefeküdjünk egymással, igaz? - neveti el magát és arrébb lép egy lépést, hogy le tudjak ugrani a pultról. Odasietek a telefonomhoz. Edward neve szerepel rajta. Elfog a pánik. Sose szokott hívni...
- Igen? - szólok bele.
- Bess? Végre elértelek.. Figyelj, valami fontosat kell neked mondanom.
- Ne ijesztgess, Ed, történt valami? - elsápadok. Muszáj leülnöm. Louis a konyhából felém kapja a fejét és odasiet hozzám.
- Baj van? - tátogja. Megrázom a fejem.
- William ma este.. meghalt.
- Micsoda?!
- Nagyon sajnálom. - és egy kattanás jelzi, hogy lerakta a telefont. Magamhoz se térek. Meghalt? Mi? Will? Nem, az nem lehet, hiszen... Itt volt még néhány órája... Hogy lehet? Ránézek Louis-ra. Kétségbeesetten néz vissza rám.
- Jól vagy? - kérdezi és leül mellém. Még mindig nem térek magamhoz. Hogy tudnék így bármit is csinálni? Will nélkül... A bátyám nélkül... A telefonomat bámulom, és észre veszem rajta a kis üzenetet jelző borítékot.
Willtől jött.


Ésss akkor vége is lenne az első évadnak.
Ha nem bánjátok, én most nyaralnék egy picit. :D
Nemsokára visszatérek a következővel. Remélem, várjátok ;)
Addig maximum blogajánlókkal jövök. ^^

Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

8 megjegyzés:

  1. Óóó Te Nő ezt nem teheted, tudod, hogy most utállak??!! Na jó nem csak egy picikét :D Istenem ez a Louis... csak egy pofon kell, hogy észhez térjen, és lássa, hogy Bess szereti Őt. Megadom én neki. Remélem érezte, hogy behúztam neki egyet..Imádom a blogodat!! Jó nyaralást kívánok, és siess a kövivel :D
    Ölel Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Feldobtál ezzel a kommenttel :D És igen, nem ártana Lounak egy kis észhez térítés... Vagy nem?:D
      Köszönöm szépen, kint is van! ^^

      Törlés
  2. O.O De... Nem halhat meg (bár így Louna könnyebb -vagy nem-) nyisd már ki azt a * borítékot! Ahj... ú rész nélkül megfogok halni, de neked is jár szabi szóval menj csak! Ah, Harryt pedig nagyon nem szeretem.... (Louisgirl vagyok -> érthető nem?) Na siess a kövi résszel vagy valami és szuper nyaralást kívánok! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát a nyaralásom még nem volt meg, de a következő rész már kint van :DD
      Köszike ;)

      Törlés
  3. Uram. Atyám. Itt miért nincs több komment?! Hát évadzáró és szerintem az eddigi egyik legjobb rész!! Nem találok szavakat.Will halálát mondjuk nem értem. (sejéseim vannak csak...) de ... aaaaaaaajh.
    Hozd minél előbb nyaralás után a részt, vagy megbolondulok!! Kíváncsi vagyok a folytatásra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huha, köszi :D
      Kiderül minden. Már kint is van a következő:)

      Törlés
  4. Hmmm..eleg erdekes lett a resz..harry mint mindig cuki..lou meg hulye h nem veszi eszre h beth szereti ot..s will..will nem halt meg ;)

    VálaszTörlés