I.évad - 25.fejezet

Sziaaasztok Bogyóók!
Ééés meglepetés! Egy hét alatt két új rész is! :)
Nem bírtam ki, hogy ne osszam meg veletek rögtön, ahogy kész lettem vele... 
Pedig én próbáltam eltolni szerdáig... :D Hát... Nem ment.
Azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a részben nagyon meg fogtok utálni. De állok elébe!
 Nagyon remélem, hogy ez a fejezet is elnyeri majd a tetszéseteket minimum annyira, mint az eddigiek!
Továbbra is imádlak titeket! Ha tetszik a sztori, iratkozzatok fel, kommenteljetek, dobjatok egy szívet a chat-ablakba, bármi.
Szóval... Jó olvasást ;) 



A szerelem botorság. Olyanoknak való, akik hisznek a tündérmesékben. Én nem akarok egy ilyen kislányos ábrándot követni. A szerelem tele van csalódással és fájdalommal. Csak megnehezíti az életem. Feleslegesen hullajtott könnycseppek sokasága az egész. Semmi más.

Január 16
Napok teltek el azóta, hogy nem láttam Louis Tomlinsont.
Épp, hogy elaludtam, a telefonom csörömpölésére riadok fel. Álmosan megtörlöm a szemeimet és körbenézek. Még sötét van. Bár ez nem újdonság. Az elmúlt pár napban ismét rám tört az álmatlanság. Valamiért nem lep meg. Sokszor volt ilyen, mikor még kisebb voltam. Ilyenkor egész éjjel nem tudok aludni, csak forgolódom. Az agyam ilyenkor eszeveszett sebességgel kattog mindenféle hülyeségen, a testem viszont pihenni szeretne. Anyukám azt mondta, hogy az idegesség miatt van. Hát anyu... Igazad volt. Nagy nehezen felnézek a párnáim közül. Épphogy dereng valami világosság az ablakon keresztül. Mi az istent akarhat valaki hajnalok hajnalán? A készülékért nyúlok. Louis neve virít a telefonomon.
- Kérlek, Lou… - motyogom letörten. Ismét veled kell kelnem? Megrázom a fejemet és felülök az ágyban. Még nézem pár másodpercig a kijelzőt. Bámulom rajta Louis nevét és a képet, amit hozzácsatolt a telefonom. Pár másodpercig még világít, majd elsötétül. - Sajnálom. - suttogom a hideg levegőbe. Érzem, ahogy a könnycsatornáim megtelnek. Nem bírom tovább. Szipogok, de magát a sírást visszafojtom. Nem, Bess. Nem szabad sírnod. Erősnek kell lenned. Megígérted magadnak. A telefon még egyszer felvillan. Egy újabb sms. Csak sóhajtok egyet. Félredobom a készüléket és kikászálódok az ágyból. Úgy döntök, hogy egy forró fürdő jól esne. Álmosan lépkedek le a lépcsőn, de ahogy leérek, észreveszek egy alakot az ajtóban. Abban a pillanatban kopogni kezd.
- Bess. Én vagyok... Engedj be kérlek. - hallom Harry hangját az ajtó túloldaláról. Kissé meglepődöm. Harry? Mit keres itt? Nem jön ki válasz a torkomon. Szótlanul lépkedek az ajtóhoz és kinyitom. Csak fürkészem a fiú arcát. Aggódó a tekintete. Arrébb lépek, hogy be tudjon jönni. - Bess, mi van veled? - kérdezi. Becsukom mögötte az ajtót és figyelem, ahogy ledobálja a cuccait magáról. - Komolyan aggódok érted. Aggódunk… Miért nem adsz semmi életjelet magadról? Még twitteren se csináltál semmit.
- Nem láttam értelmét kiírni semmit. - megvonom a vállaimat és a konyhába sétálok. Harry jön utánam.
- Jaj, ugyan már. Miért csinálod ezt? - támaszkodik meg a pulton. Őszinte érdeklődéssel figyeli minden mozdulatomat. Kiveszek a hűtőből egy doboz tejet. Ahogy végiggondolom, hogy miért is teszem, megremeg a kezem. Miért is csinálom? Miért tartom magam távol az egyetlen jó dologtól, ami mostanában történt velem? Vajon magamnak vagy Louis-nak okoztam nagyobb fájdalmat azzal a döntéssel, hogy mostantól kerülöm? Harry-re nézek. Csak sóhajt és közelebb lép hozzám. Lerakom a tejet és a mellkasának nyomom a fejemet.
- Én úgy sajnálom, Harry. - mondom megtört hangon. Átkarol. Megnyugtat a közelsége, de mégis a pokolra kívánnám. Ő is csak Louis miatt van itt. Az egyetlen igaz barátom egy szobának csúfolt cellában csücsül, amíg ki nem derül mi lesz vele. Nincs senkim. Talán soha nem is volt. De ami még szomorúbb, hogy talán nem is lesz egyetlen barátom se, aki majd mellettem lesz, bármi baj ér. Napokig csak egyedül ültem a lakásomban azon gondolkozva, hogy vajon mi tévő legyek? Hogy gondolta Lottie? Tényleg képes lenne tönkretenni az életemet? De ezzel nem Louis életét tenné tönkre? Akárhányszor átpörgetem az agyamon a gondolataimat ezzel kapcsolatban, mindig ugyanoda lyukadok ki: csak megfájdul a fejem. Átfonom a karjaimmal Harry derekát. - Sajnálom… - ismétlem el még egyszer, már halkabban.
- Semmi baj. - mondja kedvesen és egyik kezét a fejem tetejére teszi. Cirógatni kezdi a hajamat.
- Harry… Én ezt nem akartam. Annyira összekuszálódott minden. - búgom a mellkasának.
- Hogy érted ezt? Elmeséled mi történt? Én azt hittem, megvagytok Louis-val...
- Volt szerencsém találkozni Lottie-val. Nem tudom, mennyire vehetem komolyan a szavait… De megfenyegetett.
- Mi van? - kérdez vissza. Eltol magától és csak pislog rám értetlenül. Olyan arcot vág, mintha megpofozták volna. Jó ötlet elmondanom ezt neki egyáltalán?
- Múltkor… Mikor Lou-val voltam, beállított a családja. Lottie-n kívül, azt hiszem, mindannyian megkedveltek… De Lottie, mikor nem hallotta senki, azt mondta, hogy csak egy pénzéhes kurva vagyok, aki a hírnévért van együtt Louis-val és megfenyegetett, hogy ha vele maradok, tönkre fog tenni. Elég komolynak tűnt. Én kinézem abból a lányból, hogy bármit megtesz csak azért, hogy tönkretegyen. - fakadok ki Harry-nek, aki csak a fejét vakargatva bámul rám. Pár másodpercig csak nézzük egymást. Vajon min gondolkodhat?
- Hát… Azt tudtam, hogy valami nem okés a csajjal, de hogy ennyire messzire elmenjen, azt nem néztem volna ki belőle. - mondja végül. Mi van? Kérdően pislogok a fürtösre. Beszélj, Harry. Gyerünk. Sóhajtva hátrál a kanapéig, ahol ledobja magát.
- Harry, én ezt nem akarom. Ha már Louis húga ilyen véleményen van rólam… Bele se merek gondolni. - beleborzongok, ha csak arra gondolok, hogy a rajongók is ugyanezen a véleményen legyenek. Márpedig biztosan lenne nem egy, aki a halálomat kívánná, ha kitudódna, hogy Louis-val voltam… lennék. Idegesít ez a feltételes mód. Legszívesebben rohannék a karjaiba… Kétségbeesetten pislogok Harry-re.
- Figyelj. Louis öl a húgaiért. Nem tudom, elhinné-e azt, amit nekem elmondtál. Nekem mindig furcsa volt ez a lány és a sztorid olyan durva, hogy biztos nem magadtól találtad ki. Meg különben is. Miért akarnál önszántadból távol maradni Louis-tól? - na ez az. Legalább Harry hisz nekem. Leülök mellé a kanapéra, közel hozzá. A vállára hajtom a fejem. Úgy döntök, most nem agyalok semmiféle ilyen dolgon. Egyetlen dolgot szeretnék: végre kialudni magam. Harry közelsége némileg megnyugtat. Legalább van valaki, aki mellettem áll.
- Harry… Napok óta nem aludtam. - jelentem ki, már szinte csukott szemmel.
- Dőlj le nyugodtan, ha akarsz. - mondja, de már alig hallom a szavait. Befurakszom magam az ölébe kényelmesen és mint akit fejbe vágtak, már el is alszok.

Fogalmam sincs, mennyit aludtam, de mikor felkelek, már világos van. Próbálom felmérni, hogy hol is vagyok, ugyanis olyna zombi módban aludtam el, hogy ilyenekre már nem emlékszem. Igen csak meglepődök, mikor tudatosul bennem, hogy Harry ölében aludtam. Egyik kezével a vállamat simogatja, a másikkal pedig unottan nyomkodja a tv távirányítóját. Mikor mocorogni kezdek, rám néz.
- Jó reggelt! - mosolyog kedvesen.
- Mennyit aludtam? - megdörzsölöm az arcomat. Az embereknek egy alvás üdítő élmény. Ez most nem volt az. Úgy érzem magam, mintha csak még fáradtabb lennék, mint amikor elaludtam.
- Pár órát. Jobb? - kérdezi. Felülök és csak meredek magam elé. Észreveszem az asztal alat pihenő macskát is. Ő is csak döglik. Mondjuk nem is csinált sose mást.
- Nem. Nem igazán. - motyogom és törölgetem a szemeim. - Mennyi az idő?
- Hmm. Délután hat van. - nézegeti a karóráját a fürtös. - Amúgy folyamatosan csörög a telefonod. Nem akarod Louis-t visszahívni? Vagy legalább csak egy sms-t küldeni neki? Aggódik érted. - szemei aggódóak. Jajj, Harry. Nem tehetem… Miatta nem. Csak visszaborulok az ölébe. A combján olyan kényelmesen le tudom tenni a fejem… Megvan az új kedvenc párnám.
- Jobb így. Azt hiszem. Majd túl lesz rajtam… Talán.
- Ne csináld már ezt. Kitalálunk valamit, csajszi. - mondja lelkesen.
- Mi lenne, ha befognád és csak hagynád, hogy pihenjek? Ez így most… Olyan jó. - felnézek. Az arcára egy hatalmas mosoly ül. Azt hiszem, már most tervez valamit.
- Jó, de ha megint elalszol és elzsibbad a lábam, lerúglak magamról.
- Csak próbáld meg… - mosolyodom el. Napok óta először. Megnyugtat Harry jelenléte. Nem tehetek róla. Nem telik bele pár perc és megint elalszom.

Louis szemszöge
- Nem értem. Esküszöm, hülye vagyok, de nem értem. Mi az isten nyilát tettem, hogy így eltűnt? Oda kéne mennem a házához? És ha be sem enged? De legalább láthatom… Mi van, ha ő nem akar látni? Rá kell gyújtanom… - sose beszéltem magamban. Hát ennek is eljött az ideje. A kocsimban ülök és azon gondolkodom, hogy az utamat vajon felé vegyem-e… Eddig nyugtató jelleggel kocsikáztam, céltalanul… De már ez sem nyugtat meg. Nincs az a szabad érzés. Nem érzem magam teljesnek. Mi az istent művelt velem ez a lány? Előveszem a kis vörös dobozt. Kipattintok belőle egy szálat és az ajkaim közé szorítom. Elmenjek hozzá? Mit csináljak? Meggyújtom a cigarettát és csak bámulok ki a szélvédőn. Sose voltam még ennyire tanácstalan.Végül csak úgy döntök, hogy elmegyek hozzá. Úgysem veszíthetek semmit. Megfordulok a kocsival és a gázba taposok. Nem kell hozzá sok idő, amíg odaérek. Leparkolok a ház előtt. A kocsiból kiszállva rögtön eldobom a csikket. A kabátom zsebébe vágom a kezeim és már lépkedek is az ajtóhoz. Ahogy felérek a lépcsőkön, az ablakhoz kapom a tekintetem. Fogalmam sincs, miért, de benézek, mielőtt még csöngetnék, vagy kopognék. Meglep, amit látok. Odabent Bess épp Harry-n fekszik, birizgálja a haját, nevetgélnek. Szóval így állunk… Érzem, ahogy a gerincemen végig fut egy kellemetlen érzés. Nagyon nem tetszik a dolog. Az agyam zsongani kezd. A csalódottság és az idegesség különös keveréke játszadozik bennem. Gondolkodás nélkül kicsapom az ajtót és betrappolok rajta.
- Ezt mégis hogy képzeltétek? Jól szórakoztok a hátam mögött? - csattanok fel, mire a kis párocska szétrebben. Bess pánikba esve pislog rám, Harry pedig a fejét ingatja. - Ne csóváld a fejed, Styles, vagy megütlek. Mi ez az egész? - a kérdésemre nem kapok választ. Bess rám sem mer nézni. Kész. Lebuktak. Ezek együtt vannak.
- Louis, félreérted. - Harry hangja nyugodt. Ellenben az én agyvizem egyre jobban kezd felforrni.
- Mit lehet ezen félreérteni? Idejövök, a barátnőm, akivel már napok óta nem is tudom, hogy mi van, pedig az öledben fekszik és jól szórakoztok, amíg én szétrobbanok az aggódástól? Csalódtam bennetek. Mindkettőtökben… Rohadtul nem néztem volna ki belőletek hogy így becsaptok…
- Lou, nem így van! - kiabálja Bess és végre rám néz.
- Ne hívj Lou-nak. - válaszolom nyersen. A szemei mintha szikrákat szórnának. Ó, még te vagy ideges? Hát akkor mit szóljak én?
- Lou. Kérlek… Hadd magyarázzam meg. - mondja halkan a lány. Figyelek rá, ám nem mond semmit. Csak nézi a szemeimet, bocsánatkérően. - Nem lehetek veled. - mondja végül, mire rásandítok Harry-re. - Nem, nem Harry miatt.
- Louis, a húgod megint olyanokba üti az orrát, amibe nem kéne. - szól közbe Harry.
- Hogy jön ide bármelyik húgom is?
- Lottie keveri a kártyákat. - sóhajtja a fiú. Rápillantok Bess-re, aki megint kerüli a pillantásomat.
- Szóval Lottie, mi? - kérdezek vissza élesen. Én szidhatom a testvéreimet, de ha más kezdi el őket belekeverni bármibe, azt agyonütöm. Akkor is, ha ő Harry Styles.
- Louis, higgy nekem. Lottie miatt Bess nem beszélt veled, mert… - nem várom meg, hogy befejezze a mondandóját. Jobb kezemet ökölbe szorítom és megfeszítem. Pillanatok alatt hátrahúzom és már lendítem is előre, egyenesen Harry arcába. Hátraesik, felborítja a kanapét, Bess pedig szörnyülködik.
- Ne hazudj nekem. - mondom hűvösen és elindulok kifelé.
- Louis, várj… - kiabálja utánam Bess, de becsapom magam mögött az ajtót. Idegesen trappolok át a havon, egyenesen a kocsimig. Beülök és magamra vágom az ajtót. Percekig csak bámulok magam elé, végül még a kormánynak is behúzok egyet, csak így levezetésképp. Beindítom az autót és szinte padlógázzal lövök ki. Nem tudom, hova indulok. Megint megy a céltalan bolyongás. Már nagyjából fél órája kocsikázhatok, mire észreveszem, hogy besötétedik. Valahol London szélén járhatok… Megcsörren az anyósülésre dobott telefonom. Fél pillanatra nézek félre, csak hogy megnézzem a kijelzőt. Bess hív. Elidőzik a szemem ezen a néven… Miért? Mikor visszanézek az útra, már csak egy egyre jobban közeledő fát látok. Beletaposok a fékbe, de a jeges úton tovább csúszik az autó. Lehunyom a szemeimet és visszatartom a levegőt. Azt hiszem, ez most fájni fog...

- - - - - 
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

8 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett, ügyi vagy :) Remélem gyakrabban lesz ilyan hajnali rész :D alig birom kivárni a részeket :) Siess pls

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii:) Általában hajnalban írom őket... Csak nem mindig rakom fel rögtön :D Sietek:))

      Törlés
  2. ÚRISTEN!!! Nem találok szavakat! Az egyik legjobb rész! Imádom!!!! Jó hogy feltetted! Nagyon-nagyon SZUPER lett. Ugye szerdán hozod a következő részt?! Pls

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hoyg ennyire tetszik :D Igyekszem szerdára hozni a következőt, de a Happily mellett van még pár sztori, amit írok és így kicsit nehezebb:) de igyekszem! ^^

      Törlés
  3. Szia!
    Nem nem utállak. A szereplőket na azokat....
    LOUIS!!! Mi az Isten nyilát művelsz?! Nagyon megverlek ha lesz valami súlyos bajod! Te... Áh, a féltékeny mindenedet.
    Nagyon jó rész lett mármint a sztori meg az írás mód meg minden csak a hülye Lou drága volt olyan "kedves" hogy elrontsa. Na de ha hozol hamar új részt azzal megnyugszom, bármilyen felkavaró is lehet.

    :) ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon köszönöm! Hát igen.. Picit eldurrant az agya a hősszerelmesünknek :D
      Igyekszem a következővel ;)
      puszillak! Ű
      B~

      Törlés
  4. Hallod csajszi.... Én meghaltam ezen a részen... Mondd, hogy Louisnak nem lesz semmi baja!! Úristen, hozd gyorsan az új részt!! Nem győzök várni... EGYSZERŰEN ISTEN VAGY *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm! Hamarosan érkezik is az új rész :)

      Törlés