I. évad - 29.fejezet

Sziasztok! 
Nos, kicsit korábban, mint szoktam... De új dal, új részt! :D
Kicsit felpörgetett írás terén, szóval azért lett ennyire hamar meg ;)
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog ez is. :D
Puszillak benneteket!


Ahogy odaadom a szalámit Harry-nek, fülig érő vigyorral a fejemen indulok utánanézni, mi is van itthon, ám a hatalmas vigyorom hamar eltűnik. Ahogy ismét kinyitom a hűtőt, meglepődve veszem észre, hogy szó szerint semmi nincs benne. Csak az a pár szelet szalámim volt, amit a cicusnak adtam... Hát akkor először is... Útnak kéne indulnom vásárolni. Körbenézek. Nincs szinte semmi... Vaj sincs, semmi felvágott. Hús... Egy kortynyi tej. Hmm akkor rendezzünk egy nagybevásárlást. Először is a pultnál gyorsan felírom a teleofnomba, hogy mikre lesz szükségem... De nem ártana kitalálni, hogy mit főzök Louis-nak... Mit szeret? Mit nem? Bepánikolok. Most honnan tudjam? Lerakom a telefonom a pultra és megtámaszkodok a karjaimon, hogy az ablakon bámulva gondolkodjak tovább.
És akkor belémhasított a felismerés. Szar barátnő vagyok. Nem is ismerem szerencsétlent, aki miattam majdnem meghalt. Már megint ezek a rohadt érzések... Elbizonytalanodok ismét, velünk kapcsolatban. Lehet, hogy nem is kéne vele összeszűrnöm a levet... de annyira jól érzem magam, mikor együtt vagyunk... Viszont ha meg egyedül maradok a gondolataimmal, jönnek ezek. Lassan már nem értem saját magamat... A fenébe is, nő vagyok...
Tanácstalan vagyok. Összezavarodott. Megint túlkombinálok mindent. Miért nem elég csak az, hogy szeretem? Miért nem tudok csak az adott pillanatra koncentrálni? Miért kell gondolkodnom ennyit a jövőn? Ahh, már sok vagyok magamnak...
Felnézek a falon hangosan kattogó órára. Az idő csak telik. Sajnos nem tudom visszatekerni... Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha nem keveredtem volna bele mindebbe. Csak egy teljesen átlagos lány lennék, aki éli a saját kis izgalommentes életét... Talán Will-el. Most meg... A csapból is az folyik, hogy Harry-vel vagyok, miközben Louis-val... van köztünk valami.... Fenébe... Rádöbbenek, hogy Harry-t jobban ismerem Lou-nál.
Ez egyre csak kuszább és kuszább. Átbaktatok a nappaliba és legörnyedek az ott található kanapéra. Inkább csak bekapcsolom a TV-t. Az is egyfalyta agyradír... Kapcsolgatom a csatornákat, míg végül szembe jön velem a saját arcom, ahogy Harry-be kapaszkodok a kórház bejáratánál. Megnyomom a távirányítón a kikapcsoló gombot. Szinte hányingerem van már magamtól. Rápillantok a mellettem pihenő kis díszpárnámra. Megfogom és az arcomba nyomom, hogy aztán beleordítsak. A tüdőmből az összes levegőt kipréselve adom ki magamból az összes felgyülemlett érzésemet. Ez némileg megnyugtat.
- Na jó, Harry. Szerinted mi legyen? - kérdezem az ölembe ugró macskától. Gúnyosan pislog rám és bekucorodik kényelmesen. - Na, nem fogsz rajtam aludni. - megfogom, hogy alrébbrakjam. Sértődötten nyávog egyet és mellém fekszik. - Hát így azért csak jobb. - ekkor megcsörren a telefonom. Felállok, hogy odaballagjak érte. A kijelzőn Louis neve áll. Most áthívjam vagy ne? Találkozzak vele? Ahjjj, nem tudom. Bess, kapd már össze magad.
- Szia Lou! - köszönök bele a telefonba.
- Baj van, Bessy? - hallom aggódó hangját. Tehát észrevette, hogy nem vagyok jó passzban.
- Nem, nincs semmi baj. - mondom és próbálok nyugodtságot tükrözni a hangommal. Nem... Nincs semmi baj. Csak épp most vallott szerelmet a legjobb barátom és a te legjobb barátoddal boronáltak össze. Semmi baj. Tényleg.
- Mit szólnál ahhoz, ha átmennék érted? Befejezhetnénk, amit elkezdtünk. - mondja. Most komolyan... Már értem, ha a nők azt mondják, hogy "most nincs kedvem, drágám". Ahh, hogy utasítsam vissza úgy, hogy ne bántsam meg?
- Louis, épp meglepetést gyártok neked. Gyere át majd estére. Olyan... - felnézek az órára. Még csak fél négyet mutat. Még csak fél óra telt volna el azóta, hogy Will elment... Dah. Visszanyomom a fülemre a telefont. - Mit szólnál a hét órához?
- Jól hangzik! - szinte látom magam előtt, ahogy mosolyog. - Várom!
- Hát még én! - mondom a telefonba és már le is rakom. Várom is a találkozót, meg nem is. Fogalmam nincs, mit csináljak ezzel a helyzettel. Még mindig bennem van az az érzés, hogy nem kéne ezt folytatnom. Magam miatt. Will miatt. A banda miatt. De a végére úgyis csak sodródni fogok az árral... Na de a mai legfőbb problémám: Mi az istent főzzek neked, Louis? Ekkor a cica épp a lábamnak dörgölőzik és nyávog. - Mi az, Harry? - HARRY! Ezaz. Harry... Már fel is kapom a telefonom és kikeresem a nevét a telefonkönyvből. Gyorsan a fülemhez emelem és csak várok, hogy felvegye...
- Igen? - szól bele egy álmos, mély hang.
- Úristen, csak nem felkeltettelek? - hadarom el neki. Csak remélni tudom, hogy felfogja.
- Uhhmm.. De. Felkeltettél, pedig olyan szépet álmodtam... - szuszogja és nem tudom megállni, hogy ne nevessem ki. Olyan kis morcos a hangja.
- Ha észhez tértél, tudsz nekem segíteni? - kérdezem végül. Valahogy... Feldobott már ezzel a pár szavával. Nem tudom, hogy csinálja.
- Miben kéne? - hallom, ahogy elásítja magát. Halkan kuncogok rajta.
- Bevásárolni. Meg... Kitalálni, hogy mit adjak Louis-nak vacsorára.
- Nem vele vagy? - kérdezi és egy puffanást hallok. Aha. Most fejelt vissza a párnájába. Harold, nehogy visszaaludj nekem...
- Nem, találkoztam Will-el, de megígértem Louis-nak, hogy vele leszek utána. Aztán kitaláltam, hogy csinálok neki meglepetésből vacsorát.
- Aha. És hogy jövök én a képbe? - kérdezi, mire csak elvigyorodom.
- Kihasználom a képességeidet, Harry. Gyere velem vásárolni és valahogy Lou kedvében járni! Kérleeek! - mondom, elnyújtva.
- Jó... Felöltözök és megyek. Rád csörgök, ha a közelben járok. - mondja végül.
- Köszönömköszönömköszönöm! - hadarom neki, majd lerakom a telefont. Hatalmas örömmel pattanok fel, hogy valami házon kívüli öltözetre váltsak. Felszaladok a hálóba és a szekrényemen végignézek. Kihúzok egy fekete, feszes farmert és egy egyszerű, kötött pulcsit. Ezek a legjobbak télen. Meg amúgy is... a Kabátomat fogják látni. Felkapom magamra és leszaladok a fürdőbe. Sápadt képemet egy maszk mögé takarom, azaz nekiállok némi sminket magamra rakni. Így már kevésbé nézek ki zombinak. Inkább hasonlítok egy élő nőre. Büszke vagyok a végeredményre. Végül a konyhába megyek és utoljára leellenörzöm azt, amit felírtam, mikor kopognak az ajtón. Odarohanok és kinyitom.
- Szia Harry! - üdvözlöm mosolyogva. Csak bólint egyet és ásítva belép a házba. Ledől a kanapémra, úgy, ahogy van. Kabátban, sálban... Az életfunkciói igen csekélyek. Elnevetem magam. - Mi van veled?
- A téltől csak fáradt leszek. - feleli röviden és már lassan elaludna, mikor felrángatom ülő helyzetbe.
- Csinálok egy kávét. Annyi még talán van, hogy neked elég legyen. Addig beszélj hozzám, el ne aludj.
- Hát egyszerre gondolkodni, és mozgatni a számat nem egyszerű így korán reggel. - morogja vissza. A konyhába sietek és gyorsan összedobok neki egy ütős kávét. Odaadom neki és várok pár percet a hatásra.
Amint úgy vélem, végre egy életképes Harry van mellettem, elindulunk kifelé. Meglepődötten veszem észre, hogy egy kocsi áll a házam előtt.
- Te kocsival jöttél?
- Hát ha már nagy bevásárlást tartasz, nem gondolod, hogy gyalog jövök? - neveti el magát és a zsebéből előhúzott kulcson megnyom egy gombot, mire a kocsi lámpája felvillan.
- Hát oké. - motyogom és beszállok az autóba.

Harry egy nem éppen közeli bevásárlóközpont parkolójában állítja meg a kocsit. Kipattanok és elszaladok egy bevásárlókocsiért, amíg ő bezárja az autóját.
- Mehetünk? - kérdezem, ahogy visszaérünk.
- Persze. - mosolyog rám és elindulunk befelé.
A telefonomat bújom, hogy miket vegyek, mikor észreveszem, hogy a könyvek mellett sétálgatunk. Azonnal lezárom a képernyőt, becsúsztatom a mobilt a zsebembe és a könyvek közé vetem magam. Harry megáll egy oszlopnál és csak vár, amíg én az izgalmasabbnál izgalmasabb könyvek hátoldalát olvasgatom. Belemélyedek a könyvekbe, mikor egyszercsak a szemem sarkából beszem észre, hogy néhány lány a sráccal beszélget. Oké, Bess. Ebbe nem folyunk bele. Csak tegyél úgy, mintha semmi közöd nem lenne hozzá.
- Harry, kaphatnék egy autogramot? - lép oda az egyik leányzó. Olyan tizenhat év körüli lehet. Hosszú, derékig érő haja van, visszafogott ruhái. Sminkje csak egy leheletnyi. Nem sikitozik, nem kiabál... Nekem ez nagyon furcsa, bár látva Harry hatalmas mosolyát némileg megnyugszom. Tehát a rajongók között vannak olyanok is, akik úgy kezelik őket, mint emberek, és nem úgy, mint bálványok? Huh.
- Mi a neved, Drága? - kérdezi vissza aranyosan. Itt az igazi Harry Styles. Csak elkuncogom magam mögötte.
- Elizabeth. - mondja vidáman a leányzó. Harry egy nay vigyor kíséretében néz rám.
- Harry, ő a barátnőd? Láttam múltkor a TV-ben és az újságok is tele vannak ezzel. - mondja a lány.
- Nem, ő Louis barátnője. Együtt voltunk meglátogatni őt a kórházban. Liz a neve.
- Bess! - kiabálom oda egy halk nevetés mellett.
- Hogy van Louis? - kérdezi. Hatalmas, tengerkék szemei aggódóan merednek rám.
- Már nagyon jól. Kiengedték a kórházból. Most otthon van és pihen. - mondom mosolyogva, hogy megnyugtassam. Ekkor odalép mellénk még két lány.
- Sziasztok! Jól hallottuk, hogy Louis jól van? És komoly, hogy ez a lány nem a te barátnőd, hanem Louis-é? Szóval a média megint csak kavar? - bombáz kérdésekkel az egyik lány. Barna bőre, fekete, göndör haja szinte megbabonáz. Olyan csodálatos, mintha valami jelenés lenne. Barátnője aonban hófehér bőrével szinte rikít a társaságunkban.
- Igen, már semmi baja. És szintén igen. Liz Louis barátnője, nem az enyém. Na meg az új munkatársunk. De ezzel kapcoslatban még nem mondhatok semmit.- mondja Harry mosolyogva, majd rám néz. - Csajok, adok autogrammot és csináljunk gyorsan képet, mert sietünk. - mondja és elveszi az előző lánytól a tollat. Gyorsan ad autogramot mindkét rajongójának, végül a képekhez érkezünk.
- Liz, gyere te is! - mondja a barna bőrű leányzó, ahogy Harry mellé lép. Barátnője a telefonjával a kezében várja, hogy mi lesz.
- Először is, Bess a becenevem, csak Harry hív Liz-nek. - itt a lányok halkan elkuncogják magukat. - Másodszor pedig szerintem nincs semmi helyem egy képen a kedvencetekkel.
- Dehogynem! Ha Louis barátnője vagy, már hozzájuk tartozol, és én szeretném, ha rajta lennél. - mosolyog rám. Milyen magabiztos...
- Ha így gondolod, nem mondhatok nevet. - mondom végül egy vállvonás kíséretében és Harryvel közrefogjuk a lányt.
Ahogy lecseng ez a kis akció, Harry fülig érő vigyorral néz rám.
- Büszke vagyok rád, Liz!
- Bess vagyok! – sziszegem a fogaim között, de utána rögtön el is nevetem magam.
- Nekem Liz. De most komolyan... Olyan profin kezelted a helyzetet... Szinte leesett az állam! - mondja büszkén.
- Csak magamat adtam.
- És így is kell. Szimpatikus voltál nekik, úgy vettem észre.
- Csak a többi rajongótok is így legyen vele. - mondom és bedobok egy zacskó borsót a a bevásárlókocsiba. - Szóval... Hozzátok tartozom?
- Eddig is hozzánk tartoztál, te hülye. - válaszol nevetve és összeborzolja a hajamat. Nyugodtság tölt el. Tartozom valahova. Hozzájuk.


Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett :3 Köszi köszi köszi ^-^ Ügyes vagy :)

    VálaszTörlés
  2. Ahj nem már! Azt hittem végre jön a vacsi :) De nem. Bár Lou vagy nem olvas újságot és nem néz TV-t vagy nem tudom... Mert nem kéne akkor idegesnek lennie? Vagy csak én tudom rosszul? Áh nem értem de azt igen hogy IMÁDOM a részt de nekem akkor se szipi Harry (a macskusz igen de az ember nem) minek van Bess vele? Ha nem is ÚGY akkor is na, megint média-kavarás lesz belőle... Hh...
    Hozz hamar 30. részt! :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajjaj, várd ki a végét... :D
      Szegény Harry-t nem nagyon szívleled. Jókat nevetek a kommentjeiden :DD
      Nemsokára jön az új rész;)

      Törlés
  3. Szuper! Annyira imádom a történetet! Kíváncsi vagyok a folytatásra. Biztosan nem fogok csalódni ;) Remélem hamarosan meglepsz a 30. epizóddal! :)
    A 2. évadot egyébként mikorra tervezed? Bizom benne, hogy nem kell sokáig rávárni!

    VálaszTörlés