I. évad - 27.fejezet


Sziasztok! 
Ne haragudjatok a csúszásért, de vendégem volt pár napra és nem tudtam írni... De most a szokásosabbnál hosszabb részt hoztam.
 Kicsit lelkizősre sikerült. Remélem, tetszeni fog! ;)
Jó olvasást!
B~


Harry szemszöge
Már késő délutánra jár – inkább estefelé - mikor Jay feljön szólni, hogy lejárt a látogatási idő. Lévén, hogy Louis immár magánál van, már Bess-t se engedi bent maradni estére. Igaz… Eddig sem lehetett volna bent nála éjjel, de mivel Jay ennyire szuperjófej, ezért megengedte, hogy kicsit áthágtuk a kórházi szabályokat.
- Sajnálom srácok, de már így is elég szívességet tettem. - mosolyog ránk a srác, de szeme sarkából meglátja, amint Louis éppen feltápászkodik az ágyáról. - Te meg hova készülsz? - fordul hozzá.
- Megyek velük. Egy pillanatig se maradok itt tovább. Már jobban vagyok. - mondja az ágy szélén ülve, de az arckifejezéséről leír, hogy fáj még neki a mozgás. Elfolytok egy gonosz röhögést. Megérdemled, Louis. Az orromért.
- Még egy éjszakát bírj ki itt. Látom, hogy nem vagy jól. - mondja Liam, a maga apáskodó stílusában. Bess-re nézek. Kíváncsi vagyok ő mit gondol erről.
- Szerinted? - kérdezem és fejemmel Louis felé bökök.
- Szerintem is jó lenne, ha még itt maradna egy darabig. - mondja kedvesen és egy szeretetteljes mosolyt küld a fiú felé, aki csak megforgatja a szemeit és nyugton marad az ágyon.
- Jól van, legyen. - mondja Louis lemondóan. Azt hiszem, mindannyian úgy gondoltuk, hogy nincsen választása. Marad és kész. Elköszönünk tőle és a cuccainkat felkapva elindulunk a kórházból kifelé.
- Harry, Lou beszélt Lottie-val? - fordul felém a leányzó, miközben éppen a kabátjába bújik. Megfogom a vállainál és felsegítem. Egy hatalmas vigyor terül el az arcomon.
- Ami azt illeti, elég rendesen beolvasott neki. Azt hiszem, nem kell félned attól a lánytól. Lehet, hogy Louis él-hal a húgaiért, de azért nem hagyja, hogy Lottie ennyire messzire menjen. Én mondtam, hogy nem lesz semmi baj! - átkarolom a vállát és egy puszit nyomok a homlokára, épp, mikor kilépünk az ajtón. Rögtön kattogni kezdenek a fényképezőgépek. Na basszus.
Többek között a „Louis túléli? Mi történt pontosan? Harry, Ő a barátnőd? Niall, beszélnél nekünk arról, hogy hogy van Louis?” kérdések hangoznak el. Kézen fogom Bess-t és a többiekkel együtt egy szót sem szólva távozunk a helyszínről. Úgyis kitalálnak valami sztorit, hogy el tudják adni a hírt. Utálom ezt...
- Honnan tudták, hogy Louis itt van? Egész eddig nem zaklattak minket… - kérdezi Niall, immár a lakásán.
- Biztos láttak valamelyik nap kijönni… Vagy ma bemenni. Nem tudom. - veti le magát Liam a kanapéra és a tv távirányítója után nyúl. Úgy látszik, mostanában Niall lakása lett a főhadiszállásunk.
- Én arra leszek kíváncsi, hogy Bess-t hogy állítják be a médiában. - vetem le magam Liam mellé egy üveg vízzel.
- Hát arra én is. - lépked mellénk az emlegetett, a nő, a hamisítatlan Bess. Csak pislog a képernyőre, mintha már most látni akarná, hogy ő „Harry Styles újabb barátnője”.
- A rajongóink biztosan nem örülnének a hírnek, hogy a mi hírhedt szívtiprónk szíve foglalt. - Liam oldalba bök, de úgy, hogy a könyöke szinte végigsúrolja pár bordámat. Felszisszenek, de senki nem reagál rá... Hát jó, akkor csak csendben ülök itt tovább, egyedül a fájdalmaimmal... Gonosz kis teremtmények vagytok mind... Elmosolyodom. Mikre nem gondolok...
- A rajongóitok egyenesen a halálomat fogják kívánni. - motyogja a lány és ahogy ránéztem, láttam az őszinte döbbenetet az arcán. Összehúztam a szemöldököm és úgy kémleltem tovább. Valóban ennyire félne a hírnévtől? Vagy talán nem is akar hírnevet?
- Hát… Rossz reklám is reklám. - mondom végül és felállok, hogy utamat a mosdó irányába vegyem. Ahogy a kis helység magánya átkarol, hirtelen ömlik minden a fejembe. Talán túl közvetlen vagyok ezzel a lánnyal, aki a legjobb barátomnak a barátnője, de mégis indig velem kerül olyan helyzetekbe, hogy a barátnőmnek higgyék, miközben ott van Will is, aki ugyan most békén hagyja őt, de mindenki tudja, hogy fülig szerelmes belé.. Ki tudja, mikor toppan be megint az életébe… Ott van Lottie, aki biztosan nem fog megállni annyitól, hogy a bátyja lekorholta és itt van még a turné is... Ez kezd egyre jobban túlnőni rajtad, Harry... Megtámaszkodom a falon, ahogy a gondolataim cikáznak ezekkel a témákkal kapcsolatban. Mindenesetre… Próbálok még nem foglalkozni velük. Amikor visszaérek a nappaliba, Bess már épp készülődik hazafelé.
- Hát te meg hova mész? - lépek mellé, csodálkozva.
- Haza. Harry ma még nem kapott enni. - mondja és már bújik is a kabátjába. És mintha ez a mondat valami varázslatos hatalommal rendelkezne, rögtön elkezd morogni a hasam.
- Hát ami azt illeti, tényleg nem ettem ma még semmit. - mondom és a gyomortájékomat kezdem simogatni. Bess csak nevetni kezd.
- Niall, hogy jutok innen a legkönnyebben haza? - fordul a szöszi felé, de közben mosolyogva rám sandít, ahogy a kabátom kezdem venni.
- Két perc a Sloane Square Metrómegálló. Azzal a legkönnyebb eljutni innen bárhova. Hova mész pontosan? Bocsi, nem jegyeztem meg a helyet. - mondja segítőkészen Niall. Karba tett kezekkel várok. Igaz, odatalálnék rögtön, de hagyom a haspóknak, hadd örüljön, hogy útbaigazíthat egy lányt.
- Abbey Gardens.
- Akkor az Aldgate East felé menő metróra szállsz, és azt hiszem három vagy négy megálló. Westminsternél át kell szállnod a Willesden Green felé menő metróra, és a St. John's Wood-nál szállsz le. Onnan pár perc séta.
- Oh, köszönöm. Nagyon képbe vagy Londonnal, Niall! - füttyenti el magát a leányzó. Halk kuncogást hallatok és kinyitom az ajtót, utat engedve Bess-nek.
- Hölgyem?
- Oh köszönöm, uram. - nevet és hangosan visszaköszön a többieknek, ahogy kilép az ajtón.

Néma csendben, fagyosan lépkedünk a metróhoz. Nagyjából fél óra utazás következik, beledöglök, ha végig szótlanok leszünk… Pár perc múlva azonban Bess töri meg a jeget, ahogy belépünk a metró kellemes melegébe.
- Harry, nagyon köszönöm, hogy hazakísérsz. Lehet, hogy nem látszik, de esténként nagyon félek egyedül mászkálni. - mondja halkan, hogy csak én halljam, ahogy leülünk egymás mellé.
- A karácsonykor történtek miatt? - kérdezem vissza, szintén halkan. Valahogy nem akarom, hogy mások is meghallják. Erre csak bólint egyet. Elgondolkozom, hogy vajon mivel nyugtathatnám meg, de egyszerűen semmi nem jut eszembe.
- Tudod, Harry… Ahhoz képest, hogy csak egy teljesen átlagos lánynak tartom magam, nagyon sokan néznek meg az utcán. Nappal még oké, de este, ha csak rám néz valaki, már elfog a félelem.
- Véleményem szerint nem laksz rossz környéken. Általában sok embert látok arra sétálgatni. Még este is. Ha nincs ilyen hideg, arra szoktam eljárni futni. Mindig figyel mindenki a másikra.
- Az oké. Ez egy dolog. De ha ismert leszek, még jobban célponttá válhatok, nem? Meg a másik...Attól félek, hogy mi lesz akkor, ha megismernek az emberek. Nem a munkáimat fogják szeretni, vagy utálni, hanem engem. És nem azért, amit csinálok, hanem azért, mert veletek vagyok. - látom az arcán, hogy kissé elszomorodik. Épp ekkor zöttyen egyet a metró. Az utolsó pillanatban veszem észre, hogy annál a megállónál állunk, amelyiknél nekünk le kéne szállnunk. Megragadom Bess kezét és szinte kitépem az ülésből. Már a szemem sarkából érzékelem, hogy világít a kis lámpa. Az utolsó pillanatban lépünk le a peronra. Épp, hogy nem csukott minket oda az ajtó. - Na oké, ez azért ijesztő volt. - neveti el magát a lány. Kicsit kifújom magam az előző kis akcióm után és csak nagyra nyílt szemekkel pislogok Bess szemeibe.
- Hát hallod… Majdnem fent maradtunk…
- És akkor mi lett volna? - kacag fel – Maximum leszálltunk volna a következőnél.
- Az csak még több utazás lenne.
- És?
- Utazok egész életemben, jár nekem ennyi izgalom. - nevetek és már keresem is azt a metrót, amelyik kell… - Öhm.. Melyik metrót is mondta Niall?
- Amelyik Willlesden Green felé megy. Ott lesz! - mutat egy távolabbi peronra és már ott is terem, megnézni a táblákat. - Igen, Harry! Megtaláltam! - vigyorog boldogan. Apró örömök az életben. Odabattyogok mellé. Más dolgunk sincs, mint várni.
- Bess…
- Hmm?
- Mitől félsz még? - kérdezem, bár fogalmam sincs, honnan buggyan fel belőlem pont ez a kérdés.
- Hát… Ami azt illeti… nem tudom. A csalódástól? Ez jó válasz? - pislog érdeklődve.
- Azt hiszem. - vonom meg a vállam. A csalódástól? Hogy érti ezt? Ekkor megérkezik a metró és a pár perces utat mindketten szótlanul üljük végig. Mit takarhat, az, hogy csalódás? Bennünk? A Louis-val való kapcsolatában? Magában? Mire gondolsz, Bess…?
- St. John's Wood-nál szállunk le, ugye? - kérdezi egyszer csak.
- Igen. Most következik. - mondom és már fel is állok az ajtóba, nehogy úgy járjunk, mint az előbb.
- Harry, én… - kezd bele egy mondatba, de elhallgat, ahogy kinyílik az ajtó. Odakint a szokásosnál több ember akar feltolakodni a metróra, így hát megfogom a lány karját és kihúzom, amíg még át tudunk slisszolni a tömegen. Ahogy ez a művelet sikerült, feljutunk végre a felszínre is.
- Levegőő. - morgom bele mély hangon és egy kis párafelhőt hagyok magam után. Ránézek a lányra, aki zavartan pislog bármerre, csak hogy ne kelljen rám néznie. - Mit akartál mondani?
- Csak… Szeretek veled beszélgetni. Sokkal jobban, mint bárkivel. Na jó. Louis-t leszámítva. - elnevetem magam, ahogy mosolyog.
- Tuti, hogy nem ezt akartad mondani. - zsebeimbe dugom a kezeimet, ahogy lépkedünk. A földre szegezi a szemeit.
- Én csak… Nem szeretném, ha valaki újból összetörne. -nyögi ki végül, ami kicsit váratlanul ér... Mit kicsit? Nagyon.
- Miről beszélsz? - lassan lépkedek Bess mellett. Lévén, hogy sokkal alacsonyabb nálam, így rövidebbek a lábai, azaz nem az én lépéstempómban jön. Szeme sarkából néz rám.
- Hát volt nem egy gyönyörű történetem pasikkal. Mind csúnyán végződött és így nem nagyon mertem senkivel se összeszűrni a levet. Egyik se tűnt igazán… hmm.. megbízhatónak. Ez a jó szó.
- És William? Vele mi van?
- Imádom őt, de nagyjából úgy tekintek rá, mint a testvéremre. Valahogy… Nem tudok úgy ránézni, mint potenciális férj-jelölt. Meg… Van ez a „villámcsapás-érzés” mikor meglátsz valakit és tudod, hogy ő lesz az, aki mellett szívesen felkelnél minden reggel. Apukám is mindig ezt magyarázta nekem, hogy „Elizabeth, lehet neked hatezer pasid is, csak egy lesz az, akit örökké szeretni fogsz” Lehet, hogy nyálasan hangzik, de… Ajjj, Harry, egy nyafogós kislány vagyok! - az eget kezdi kémlelni, mire én is felnéztem. Odafönt az összes csillag szépen ragyog. Egyetlen felhő sincs az égen. Úgy tűnik, hogy egy ideig nem fog esni a hó… Ami talán jelentheti azt, hogy végre minden jóra fordul. Bár… Lehet, hogy csak én vagyok ennyire bizakodó.
- Szerintem te egy tökéletesen érett nő vagy, aki sokat… csalódott. De… Várj. Mi? Elizabeth? - felkapom a fejem. Egyrészt azért, mert tökéletesen együtt tudok érezni vele, másrészt pedig a neve miatt. Mi?
- Köszönöm, Harry. - nevet rám. - Igen. A nevem Elizabeth. Ezt közületek eddig csak Louis tudja. Miért ilyen meglepő ez?
- Én teljesen abban a hitben éltem, hogy eredetileg is az a neved, hogy Bess. - pislogok rá. Elizabeth… Tetszik ez a név. Elvigyorodom. - Mától Liz-nek hívlak! - jelentem ki ellentmondást nem tűrően. A leányzó csak mosolyogva sóhajt egyet, de úgy tűnik nem zavarja. Lassan a lakásához érünk. Igazából még nagyon szeretnék tovább beszélgetni vele, de tudom, hogy ma már nem lesz erre alkalmam. Belegondolva… Ez volt szinte az első alkalom, amikor nyugodtan beszélhettem vele kettesben. Teljesen más, mint amilyennek hittem. Fellép a lépcsője legfelső lépcsőfokára, én pedig egyel lejjebb állok meg. Így… hát nem egy magasak, de nagyjából szemmagasságban vagyunk.
- Megleszel? - kérdezem mosolyogva.
- Talán. - húzza félmosolyra a száját és előtúrja zsebéből a kulcsait. - Holnap nem haragszotok meg, ha ellopom Louis-t egész napra?
- Vissza se kell hoznod. - nevetem el magam. - De azért koncerteken jó lenne még látni.
- Nem fogom elrabolni, ne aggódj. Jóéjt, Harry! Köszönöm, hogy hazakísértél. - kedvesen mosolyog. Szinte ragyog az arca.
- Semmiség. - válaszolom, és már hajolnék is, hogy elköszönjek tőle egy-egy puszival, ám a lépcső nem így gondolja. Ahogy kiesek az egyensúlyomból, megcsúszom rajta, lefejelve a lányt és mindketten hangos puffanással bucskázunk le a lépcsőn.
- Nem így terveztem ezt az estét. - nevet alattam és kisöpri arcomból a fürtjeimet. Fél pillanatra összeakad a tekintetünk. Valahogy nem tudok máshova nézni… Szinte megbabonáznak a szemei. Sose láttam még őket ilyen közelről. Ennyire... Megbabonázónak.
- Louis egy kibaszott nagy mázlista, ugye tudod? - kérdezem, miközben felállok és a kezemet nyújtom felé.
- Azt hiszem, sok rajongó nem értékelné, ha vitába elegyednék a tökéletes Harry Styles-szal. - neveti el magát, miközben segítek neki felállni.
- Ígérem, minden kettőnk között elhangzott szó lakat alá kerül. Tőlem nem kell félteni a titkaidat. Akár egy vitatkozást is. - rákacsintok és lesöpröm a rátapadt havat.
- Én nem is tőled féltem a titkaim. - válaszolja és kezeivel egy fényképezőgépet kattintgató fotóst utánoz.
- Nem kell mindent komolyan venned. Nézz el fölöttük. Ennyit már megtanultam az évek alatt. Sok mindent ki fognak találni, aminek a részese leszel. Többek között azt, hogy velem csalod meg Louis-t. Erre fel kell tudnod készülni. - mondom neki komolyan. Elgondolkodik a szavaimon.
- Hát… Jó éjt, Harry. - mondja végül letörten és sarkon fordulva bemegy a házba.
- Bazd meg, Styles… - motyogom magamnak, miközben a saját utcám felé veszem esti sétámat… - Miért kell nekem még jobban megrémíteni… Egy hatalmas idióta vagy, Harry... "Velem csalod Louis-t".... Mit képzelek..



Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

12 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!!! Imádtam!!! Hazz nagyon jó fej de látni vagyis tudni h nagyon tetszik neki Bess. Jujjj nagyon tetszett!! Siess!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Hát.. Van benne valami. :D Hamarosan jön az új rész :)

      Törlés
  2. Szia! Hát.. Elérkezett. Eddig nem írtam kommentet... DE most úgy érzem, muszáj.
    Lehet, hogy elég sajátos nézeteim vannak ezzel kapcsolatban, de én szívből örülnék, ha Harry-vel is lenne valami. Tetszik, hogy ebben a ficcben nem a rosszfiúk táborát erősíti és ezzel is ad egy plusz annak a bizonyos bájának, ami amúgy is megvan benne. És ezért tetszik... Hogy fontosabb a barátja, mint a saját boldogsága. Ha mást nem, én ennek egy külön részt azért szeretnék olvasni. :D Hihetetlen jó a blog, abba ne hagyd!
    Jaj és... Siess a következővel ;)
    Donaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még egy titokzatos olvasó... :D Köszönöm szépen, hamarosan! :))

      Törlés
  3. Gr...... Nem tetszik Harry. Nagyon nem, hagyd szépen békén Bess-t (Liz-t :D ) és éld a kis életedet. Köszi! <3 Már látom magam előtt a cikket: Harry Styles Louis Tomlinson barátnőjével randizik? vagy Harry Styles szíve már foglalt? vagy Harry Styles-sal csalja meg Louis Tomlinsont a barátnője?
    Na egyébként fantasztikus volt! Így tovább és csak jobban! :) De Harry (szerintem) olyan fura volt. De ez neked legyen mindegy és csak írogassál! :) ❤❤❤❤
    Siess a kövi résszel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy veszem észre, nagyon nem szimpatizálsz Harry-vel.. :DD
      Hát.. meglátjuk ;)
      Hamarosan jön a kövi:)

      Törlés
  4. Basszus! Ez nagyon jó rész lett! Kitettél magadért. Jó volt Harry szemszögét megismerni, kimondottan remek ötlet volt Tőled! Őszintén nekem bejönne ez a háromszög (négyszög), bár nyílván a Louis-Bess párosnak örülnék a legjobban!
    Izgatottan várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem:)) Hamarosan kiderül minden :D

      Törlés
  5. Sziaa! :)
    En szemely szerint ma talaltam ra a blogodra delutan es mar vegezt is vele. Az utolso resz utan kb ket percig ismetelgettem hogy "Nincs uj resz? Nincs uj resz!" Tiszta sokk-kent eltem meg..:( A kovi fejezetet mar nagyon varom, es irok rendes hosszu kommentet is csal telefonrol nagyon rossz irni.:/ De tenyleg nagyon varon a kovi reszt, es en Harry-nek szurkolok, mindig is jobban szerettem.:D
    Udv: Beatles_Lany

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira hihetetlen jó ilyeneket olvasni, köszönöm szépen:) Megoszlanak a vélemények Harry-vel kapcsolatban... :DD
      Hamarosan új rész ;)

      Törlés