I. évad - 24.fejezet

Sziasztok!
Nos... Még mindig sikerül betartanom az egy hetes szabályomat. Szerda van. Új rész van. Már harmadjára (?) sikerült időben hozni az új fejezetet... 
Szóval most nagyon büszke vagyok magamra. :D 
Ez a rész most egy kicsit rövidebbre sikerült, mint a társai, de ígérem, a következő rész már hosszabb lesz. 
Ehhez pedig addig is jó olvasást. Remélem, hogy tetszeni fog! Kommentben írjátok meg, hogy ti hogyan folytatnátok a történetet. Igazán kíváncsi vagyok a véleményeitekre. ;)


- Bess szemszöge -
A kezemben lapuló alsónadrágot fixírozom. Éppen azon töröm az agyamat, hogy hogyan tudok észrevétlenül leosonni a kabátomhoz, ugyanis annak belső, teljesen eldugott zsebében mindig tartok tartalék tampont. Már ebbe belepirulok. Szép kis találkozás lesz ez Louis családjával. Gratulálok Bess, igazi őstehetség vagy! A homlokomnak csapkodom Louis alsóját, hátha így jön valami szikra, hogy mégis mi az isten nyilát csináljak. Muszáj leszek lemenni. Ha másért nem, Louis-ért. Elvégre… A barátnője volnék. Vagy mi... Inkább a vagy mi. Sóhajtok és beleugrok az alsónadrágba. Visszafutok a hálószobába, felkapkodom az elszórt cuccaimat és gyorsan magamra húzom őket. Lassan baktatok a lépcsőig. Na akkor most, amilyen gyorsan csak tudok, el kéne rohannom a kabátomig, majd vissza. Ide a fénysebesség se lenne elég, hogy ne vegyenek észre. Nagy levegő. Beszív. Lassan kifúj. Na még egyszer. Lelépek a lépcsőn. Oké, egy lépcsőfok megvan. Kettő is. Három. Majd négy… Néhány lépcsőfokkal lejjebb azonban szerencsémre megnyikordul alattam az egyik deszka.
- Ó, hogy rohadjál meg… - sziszegem a fogaim között magyarul. Legalább ezt ne értsék. Lelibegek a lépcsőn. Most már teljesen mindegy, hogy nyikorog-e vagy nem. Úgyis tudják, hogy Louis nincs egyedül. Elindulok a kabátom felé. Kínos pillanat 3… 2…
- Louis, ki ez a ribanc? - De jó kezdés. A szavakat a hátam mögül hamarabb hallom meg, minthogy látnám a hang gazdáját. Megfordulok és egy agyonszolizott, virító kék szemű, mű szőke lánnyal találom szembe magam. Önkénytelenül pislognom kell párat, olyan vakító.
- Szia! A nevem Bess Lewis. - mosolygok rá kedvesen, bár inkább vicsorgásnak látszódhat. Hirtelen cselekszem... Kinyújtom felé a kezem, mint mindig, ha bemutatkozok. Most nem kellett volna. A lány szemében a megvetés, az utálat és a féltékenység különös keveréke olvasható le. Hmm. Mióta lettem ilyen nagy szakértő? Mindegy. Méreget, mint a kígyók, mielőtt lecsapnának. Igen. Ezt a szót kerestem. Kígyó. Nem szimpatikus ez a lány. De rohadtul nem. - Hát ha nem, akkor nem. - vonom meg a vállam és leeresztem a kezeimet. - Örülök, hogy találkoztunk.
- Lottie! - hallom egy idősebb nő hangját a lány mögül. Louis is felbukkan.
- Lottie, ő a barátnőm. - mondja a fiú. Lottie nem veszi le a szemét rólam. Gúnyos arckifejezése mindent elárul. Gyűlöl engem. Felhúzott orral megfordul és csatlakozik a családjához.
- Azt hiszem, nem szeret. - állapítom meg. Gyorsan beletúrok a kabátom zsebébe. Megkönnyebbülve sóhajtok fel, mikor a keresett tárgyba ütközik a kezem. Gyorsan előhalászom és zsebre vágom. Louis csak pislog párat, végül egy félmosolyra húzza a száját. Lehet, hogy nem ismerem túl rég óta, de látni lehet raja, hogy ez nem az az eredeti Lou-mosoly. Az nem ilyen.
- Nehéz lenyűgözni. - sóhajt egyet. Átkarolja a vállamat. - Nos, felkészültél a nagy találkozásra? - kérdezi, mire kétségbeesetten hadonászni kezdek.
- Csak adj egy másodpercet! - mondom végül. Egy puszit nyomok az orrára és felrohanok a lépcsőn. - Várj meg! - kiabálok le, mikor felértem. Visszarohanok a fürdőbe. Hatalmas kő esik le a szívemről, mikor letolom az alsó nacit. Nincs vér. Halleluja. Isten kegyes hozzám ebben a pillanatban. Lehet, hogy ezentúl hinnem kéne benne… Gyorsan elintézem a dolgaimat, aztán már rohanok is vissza.
- Gyors voltál.
- Mint a hangsebesség! - vigyorgok rá teli szájjal. Lou csak pislog a hirtelen jött jókedvem után.
- Mi van veled? - kérdezi. Megfogom a kezét és a nappalija felé kezdem húzni. Kicsit nehézkesen, de megindul utánam.
- Szép estét! A nevem Bess. Bess Lewis. - mutatkozom be illedelmesen. Mosolygósra fogom a figurát. Lehet, hogy Lottie a pokolra kíván, de Louis többi családtagja talán nem ítél el rögtön.
- Johannah vagyok, de szólíts csak nyugodtan Jay-nek. Tegezz nyugodtan, drágám. - rám mosolyog. Már most imádom. - Ne haragudj, Lottie néha nagyon szókimondó. - rásandít a lányára. Az csak a szemeit forgatva, duzzogva leveti magát az egyik kanapéra. Komolyan… Fáj tőle a fejem, ha csak ránézek. - Ők itt pedig Fizzy, Daisy és Phoebe. Az újdonsült csemetéket lepasszoltam az apukájuknak. - kuncog magában Johannah.
- Ti még szebbek vagytok személyesen, mint a képeken! - mosolygok a kislányokra.
- Miért ilyen furcsa a kiejtésed? - jön a kérdés Fizzytől. Ránézek Louis-ra, aki leül a kanapéra és az ikerlányok rögtön az ölébe ugranak. Édesek, ahogy szinte másszák a bátyjukat. Érthető… Hiszen olyan keveset van velük.
- Tudod, Fizzy. Én részben magyar vagyok. - mosolygok a lányra.
- Magyar? - ül följebb Jay is. Meglepve pislog rám. Mintha valami hatalmas bűnt követtem volna el… Rosszat mondtam?
- Anyukám magyar. - megvonom a vállamat, de az érdeklődő pillantásokhoz becsatlakozik még Louis is. Ránézek Lottie-ra.. Bár nem tudom, miért. Ő csak a szemeit forgatva ücsörög a fotelben. Mit is vártam?
- Erről még nem is meséltél. - mosolyog Louis. Ránézek. Na jó, akkor meséljünk.
- Anyukám találkozott egy angol pasival. Patrick Lewis a neve. Összeházasodtak és ideköltöztek Londonba. Én itt születtem és apa ragaszkodott az Elizabeth névhez. Mindig Bess-nek becéztek, így rám ragadt az évek során. Amikor nagyjából két éves voltam, anya már nem bírta tovább a londoni életet és vissza akart menni Budapestre. Apa fogta a kis cókmókját és mindent hátrahagyva oda költöztünk. Honey, a húgom, már ott született. Mindketten tanultunk angolt és magyart egyaránt, mint anyanyelv, csak Honey kicsit félősebben használja.
- Szóval van egy húgod is? - Jay-t tényleg érdekelheti a sztori. Mosolyogva, érdeklődően figyel. Szinte issza a szavaimat. Ellentétben Lottie-val, aki csak kifigurázza a szavaimat. Unottan fintorog a fotelban, de próbálok nem foglalkozni vele.
- Igen, Harriet a neve. De csak Honey-nak hívjuk. Itt volt velem szilveszterkor. Akkor találkoztam Louis-val is. - mondom, a fiúra nézve. Ő csak elmosolyodik és tovább játszik az ikrekkel. Miközben Jay épp mesél valamit, csak figyelem, milyen jó apuka is válna belőle. Megmosolyogtat a dolog. Hogy gondolhatok én ilyenekre… Apuka. Persze. Magára sincs ideje, nemhogy egy gyerekre. Lottie felmorran.
- Anya, nem megyünk még? Nem érzem itt jól magam. - undorodva méreget. Mi az isten nyilát csináltam, amiért ennyire utál engem ez a lány? Csak sóhajtok egyet és segélykérően Louis felé pislogok. Ő persze semmit nem vett észre az előbbiből.
- Ne haragudjatok, de kimegyek egy kicsit levegőzni. - igen. Menekülőre fogom. Ez a lány kiszipolyozza a lelkem, ha sokáig vele maradok. Felállok, rámosolygok Jay-re és a lányokra. Lottie-ra nem nézek. Louis csak pislog, hogy mi történhetett. Kimegyek az előszobába és már éppen venném le a kabátomat, mikor hallom Jay hangját.
- Lottie, menj ki hozzá egy kicsit. Nem indítottatok jól. Louis miatt, kérlek.
- Jó, anya… - hallom a morgását. Jaj ne. Nenenenene. Nem akarom, hogy velem jöjjön. Leveszem a kabátomat és már indulok is hátra, hogy kimenjek a teraszra. Hátha nem jön utánam. Becsukom magam mögött az üvegajtót. Körbenézek. Egész szép kis kertje van. Észreveszek egy befagyott kis kerti tavat. Az mellett van egy pad. Mintha csak engem várna. Odamegyek, lesöpröm róla a havat és a kabátomat magam alá hajtva leülök a szélére. Fél percig nyugtom is van, majd Lottie csatlakozik a társaságomhoz. Hiányoztál. Tényleg.
- Nem fogsz leszállni a bátyámról, mi? - jaj, ne már.
- Azt hiszed, hogy egy pióca vagyok? - vonom fel a szemöldököm.
- Nem hiszem. - elvigyorodik. - Hagyd békén a bátyámat, vagy nagyon meg fogod járni. - ez most engem megfenyegetett? Mi? Most komolyan?
- Lottie. Szerinted ha a bátyád nem szeretne velem lenni, akkor most itt lennék? - kérdezem a fejemet csóválva.
- Tudom, hogy csak a pénzére hajtasz. Engem nem tudsz átverni. Jópofizhatsz anyának, a húgaimnak, de átlátok rajtad. Te is csak egy pénzéhes kurva vagy, aki hírnévre vágyik. - mondja. A hangjától a hideg is kiráz. Teljes szívemből utálom ezt a lányt. Ítélkezik és meg sem próbál másképp gondolkodni. Aztán hirtelen bevillan valami. Féltékeny. - Mindent meg fogok tenni, csak azért, hogy eltűnj az életéből. Nem fogom hagyni, hogy tönkretedd. Megértetted?
- Jó, Lottie. Én ezt nem folytatom tovább. - mondom halkan és felállok.
- Ha megtudom, hogy találkozol a bátyámmal, tönkre foglak tenni.
- Ez igazán szívderítő beszélgetés volt. Köszönöm, Lottie. - mondom neki és hátat fordítok. Bemegyek a lakásba, de nem tervezek ott tartózkodni. Elegem van. Csak el akarok menni innen. Minél távolabb. Lottie-tól. Jay-től. A gyerekektől. Louis-tól. Megállok a nappali boltíve alatt.
- Sajnálom, de mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk. - bólintok komolyan Jay, majd a gyerekek és Louis felé, majd megfordulva kisétálok az ajtón. - Én tényleg sajnálom. - motyogom a hideg levegőbe.


Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

10 megjegyzés:

  1. Jó lett :) Ügyi vagy! Bár nekem Lottie ebből a szögből nem szimpi, de ez a te történeted. Tehetséges vagy ;) Várom a kövit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen! :) Lottie valahogy sose tudta belopni magát a szívembe... Szóval a konfliktusok a továbbiakban is igen gyakran elő fognak fordulni :D Nagyon-nagyon köszönöm! Igyekszem:)

      Törlés
  2. Szia!
    Imádom!! :) Várom a kövi részt! Nagyon tehetséges vagy! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon-nagyon köszönöm:) Nagyjából 1 hét és jön is ;)

      Törlés
  3. Megint levettél a lábamról! Imádom a sztorit! Nekem kimondottan tetszett ez a fajta Lottie-szál. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből... Biztos vagyok benne, hogy lesznek még itt bonyodalmak. :) Várom a következő részt! Jesszus milyen messze van még a szerdaaa :'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy ennyire tetszik! :) Remélem nem fogok csalódást okozni ;)

      Törlés
  4. Í!!!!! Juj de jó! Szeretem az "állandóan elromlik valami" blogokat!!! Ezt is épp úgy IMÁDOM! Lottie... Fhu... *valami olyan amit senki nem akar hallani* vagy. Bess elne merd hagyni Lou-t, Lou takarodj utána. MOST!

    Amúgy szipiszupi volt a rész. Hozz kövit majd. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm!! Igyekszem a következő résszel:)) Örülök, hogy tetszik! ^^

      Törlés
  5. Uramatyám *-* Méééég!!! Imádom, ahogy írsz. Hozd gyorsan a kövit, mert megőrülök!!! :D

    VálaszTörlés