I. évad - 22.fejezet

Sziasztok!
Nos... Nem szombaton, de megjött az új rész. :D Kicsit különlegesebb. :) Nagyon remélem, hogy tetszeni fog!



- Harry szemszöge -

A délután csak nagyon lassan vánszorog. Louis üzenete óta mindenki feszülten várja az estét. Liam a szokásosnál is idegesebb. Fel-alá járkál Niall lakásában. Néha leül mellém a kanapéra. Ilyenkor csak csendben bámuljuk magunk előtt a minden színben játszó képernyőt. Ránézek. Szemeiben az aggódás és a megbántottság furcsa keveréke köszön vissza. Tudom, milyen érzés, Liam. Visszanézek a TV-re, bár fel sem fogom, mi megy benne. Valami reklám lehet. Sóhajtok egyet és hátradőlök.
- Kurvalassan telik az idő. - jelentem ki a többieknek a plafont tanulmányozva. A szemem sarkából látom, hogy Liam az arcát dörzsöli. Ami Niall-t illeti, ő a konyhában van. Valószínűleg harap valamit a nagy izgalomra. Semmi válaszfélét nem kapok. Mindenkit szétbasz az ideg. Mondjuk ez érthető. Felállok és odasétálok az ablakhoz. Kilesek rajta. Odakint még mindig csak esik a hó. Lehetne már jó idő. Visszanézek a csapatra. Csak én vagyok ilyen nyugodt? - Na jól van srácok, ez nem állapot. - csapom össze a kezeimet. Liam felnéz a kezeiből.
- Mit akarsz, mit csináljunk, Harry?
- Attól, hogy itt idegeskedünk, még nem lesz jobb. Zayn nem fog hamarabb hívni és csak tönkreteszünk egy jó napot azzal, hogy kesergünk olyan dolgokért, ami még meg sem történt. Szóval most felemeljük a seggünket és jól érezzük magunkat. Aztán Zayn meg vagy hív, vagy nem. - mondom egy hatalmas vigyor kíséretében a hatás kedvéért. A mosolyommal általában sikerül mindenkit levennem a lábáról. Naa, srácok, gyerünk. Liam sóhajt egyet, majd feláll.
- Azt hiszem, igazad van. Még semmi sem biztos.
- Erről van szó! - húzom szélesre a számat. - Menjünk el valamerre!
- Hova? - jön a kérdés Niall-től. Hirtelen kipattan a fejemből egy ötlet. Egy nagyon-nagyon jó ötlet.
- A Temzére! Sörözni! - húzom fülig érő vigyorra a számat.
- De hát tél van, Harry! - mondja elképedve Liam. Ajh, te is tudod, hogy hogyan törd le az embert.
- És? - vonom fel a szemöldököm.
- Hát… Hideg van. - jelenti ki teljes nyugalommal.
- A sör, barátom olyan csudaital, ami jól esik hidegben-melegben egyaránt. - mosolyodom el és már megyek is, hogy felkapjam a kabátomat. - Ki tart velem?
- Megyek. - sóhajt Liam és feláll a kanapéból. Niall-re nézek, aki hatalmas kék szemeit csak mereszti rám. Mi van?
- Megyek én is. Mit mi van?
- Hát… Úgy néztél, mint aki szellemet látott. - mondom szórakozottan.
- Ilyen az arcom. - forgatja meg szemeit és a következő pillanatban már a kabátját szorongatva áll az ajtóban. Mindenki indulásra készen. Remek.
- Mehetünk! - rikkantom el magam és kilépek a lakásból.

-Louis szemszöge-
Elképesztő, hogy Bess mennyire oda van azért, hogy felültünk erre az óriáskerékre. Mintha csak egy gyerekkel szabadultam volna fel ide. A kis kapszulának az üvegére csak úgy fel van tapadva és nézi a lenti tájat.
- Lou, ez gyönyörű! - mondja csillogó szemekkel. Mögé lépek és hátulról átölelve a bal vállára rakom az államat.
- Valóban. - mosolyodom el, ugyanis én inkább az üvegben visszatükröződő alakokat figyelem. Egész szépen nézünk ki együtt. Csak mosolygok a saját tükörképemre, mint valami idióta. Bess felemeli a kezét és az arcomhoz nyúl, hogy végigsimítson rajta. Oldalra fordítja a fejét és még el sem jut az agyamig, hogy mi történik, már megcsókolt. Lehunyom a szemeim, hogy belefeledkezhessek. Megfordul a kezeim között és átkarolja a nyakamat. Ismét megcsókol. Ajkai puhák, szinte képtelenség betelni velük. Gyengéden megharapom az alsót, mire érzem, hogy elmosolyodik. Ez tetszik neki… Oh, kislány, miket nem tudnék én még neked mutatni… Nyelveink érzéki tánca csak a hátunk mögül jövő taps miatt szakad meg. Felnézek Bess kezei közül. Néhányan fotóznak, mások csak vigyorogva tapsolnak, talán még videóztak is. Fél pillanatra bepánikolok, hogy mindez vissza fog nekem köszönni még ma az interneten, vagy bárhol. Szuper. Visszanézek Bess-re. Szemeiből szinte sugárzik, hogy mennyire oda van értem. Elmosolyodom. Ki a faszt érdekelnek a fotók, videók, pletykák? Boldog vagyok. Adok egy ártatlan puszit a szájára és megfordítom, hogy tovább tudja nézni a kilátást.
- Ilyen randim se volt még. - neveti halkan.
- Nekem se. - válaszolok neki, szintén halk nevetéssel. Talán a helyzettől, talán a közelségétől, talán a hirtelen csóktól, de érezni kezdtem, hogy a nadrágom egyre kisebb. Arohadtéletbe. Ne, csak most ne. Itt ne. Fel ne tűnjön senkinek.
- Lou, nyugi. - kuncog magában Bess. Na, ennyit a feltűnésmentességről. Aztán jön a kegyelemdöfés… Talpig vörösre váltok, mikor hátranyúl a nadrágomhoz. Csak így.. feltűnésmentesen.
- Mit csinálsz? - kérdezem már szinte pánikolva. Elveszi a kezét és csak kuncog magában.
- Mi lenne, ha átmennénk hozzád? - a szívverésem is kihagy egy pillanatra, ahogy felteszi a kérdést. Mosolyogva bólintok rá, mire nevetni kezd. A London Eye-on való utazásunk maradék pár perce hihetetlen lassúsággal telik. Ver engem az Isten…

Késő délutánra jár az idő, mire hazaérünk… Hozzám. Felhajtok a kocsival a feljáróra. Most – nem úgy, mint a múltkor – szinte rögtön kipattanok a kocsiból. Átrobogva a másik oldalra kinyitom Bess-nek az ajtót.
- Isten hozott nálam! - mosolygok rá, látván, ahogy eltátja a száját. Végigméri az egész házat.
- Hát… ez jóval nagyobb, mint az enyém. - füttyent egyet. Mosolygok, bezárom a kocsit. - Hihetetlen.
- Annyira nem is. Vannak ennél sokkal puccosabb házak is Londonban. - állok meg mellette a kulcsokat pörgetve a kezemben. - Nem iszunk meg valamit?
- Amit azt illeti, szívesen meginnék egy korty vörösbort. Van nálad?
- Talán akad. - mosolygok rá. Bemegyünk a lakásba. Odabent kellemes meleg van, így csak póló-nadrág kombóra vetkőzünk. Amíg Bess a lakásban kémlel körbe, én elmegyek megnézni, hogy hova raktam az utolsó üveg boromat. Mikor megtalálom, felkapok még egy dugóhúzót, és boldogan viszem fel az emeletre, két pohár társaságában. Bess-t a hálószobában találom meg, épp egy fényképet nézeget. Észre se veszi, hogy belépek. Lerakom a szekrényre a poharakat és a bort és mögé osonok. Megborzong, mikor átölelem hátulról.
- Nagyon szeretsz hátulról ölelgetni. - neveti el magát. Mélyen beszippantom a hajának illatát.
- Csak kiélvezem a helyzetet, hogy ennyivel alacsonyabb vagy. - mosolyodom el. - Mit találtál?
- Ezt a képet. Nagyon aranyosak vagytok. Ők a tesóid?
- Igen. Ő Lotti, Fizzy, Daisy és Phoebe. Ez egy régebbi kép, itt még nincsenek rajta a picik. - elneveti magát, ahogy a képet nézegeti.
- Ne haragudj, de hirtelen nem tudom megjegyezni a nevüket.
- Semmi baj. - mosolygok. Lerakja a képet és megfordul. A szemeimet fürkészi.
- Hol az a bor? - húzza széles mosolyra a száját. Áttáncol a szobán és felkapja az üveget és a nyitót. Ráilleszti az üvegre és nagy nehezen belefúrja. Kihúzni azonban már nem nagyon tudja, így odaadja nekem. Szenvedek vele picit, mire sikerül kinyitni. Kiöntöm a poharakba az itókát.
- Egészségedre! - mondja mosolyogva és belekortyol a vörös folyadékba. Így teszek én is. Egész finomnak bizonyul, de másra koncentrálnék. Odalépek hozzá és a nyakához hajolva beleharapok egy aprót. Lerakja a poharát és a hajamba túr. Óh, ezaz, kislány. Elmosolyodik és beleharap a számba. Több se kell, már rápörögtem. Amikor az arcomat simítja végig, hirtelen rántom magamhoz, hogy megcsókoljam. Ez most nem olyan, mint odafönt a fellegekben, a London Eye-on. Durvább annál. Sokkal. Rohadtul kívánom ezt a lányt. Ugyanolyan durván csókol vissza, közben pedig erősen túrja a hajam. Iszonyatosan tetszik a dolog. Hátrálok az ágyamhoz, magammal húzva. Leülök, odahajolok a hasához. Felhúzom a pólóját és a hasára kezdek puszikat adni. Nyög egy aprót, mire egy hatalmas, kaján vigyor fut végig az arcomon. Csak nem élvezi a dolgot? Amint abbahagyom a puszilgatását, lehajol, megragadja a pólóm alját és egy határozott mozdulattal húzza le rólam. Végigsimítja a karjaimon lévő tetoválásokat. Az arcát fürkészem. Biztos van pár kérdése velük kapcsolatban, csak nem akarja most feltenni őket. Hát ne is. Feltolom magam az ágyon és magamra húzom, így fölöttem térdel. Most én rángatom le róla a pólót. Egy sötét, csipkés melltartót takar. Ismerősnek tűnik a mintája. Hanyatt fekszem és várom, mi történik. Bess fölém helyezkedik négykézláb és a nyakamtól kezdve lefelé a mellkasomon, végig a hasamon apró puszikkal halmoz el. Matatni kezd a nadrágomnál. Kigombolja a nadrágom. Megpróbálja térdelve lehúzni, de nem sikerül, amin mindketten elröhögjük magunkat.
- Nem megy? - kérdezem, tarkóra tett kezekkel.
- Segíthetnél picit. - neveti el magát, de tovább ráncigálja a ruhadarabot.
- Na jó. - vigyorogva megemelem az egyik, majd a másik lábam. Lehúzza a feleslegessé vált textilt és a földre dobja. Végigsimít szűkössé vált alsónadrágomon, amitől egy nyögés szakad fel belőlem.Úgy ítélem meg, hogy most rajta túl sok a ruha. Magam alá gyűröm és határozottan húzom le róla a nadrágot. Fölé mászok és a nyakát szívva, harapva kezdem a kényeztetését.
- Várj… -nyögi halkan.
- Mi az? - kérdezek vissza. Megijedt volna?
- Hadd legyek én felül. - mondja mosolyogva. Én nem ellenkezem… Végre egy lány, aki többnyire magabiztos az ágyban. Megütöttem a főnyereményt. Lemászok róla, a hátamra fekszem. Ő azonban nem térdel fölém, oldalról közelíti meg a nyakam. Elkapom a fejét és a sajátoméhoz húzom. Egyszerűen nem bírok ellenállni az ajkainak. Telhetetlen módon harapdálom, csókolom, ahogy tudom. Közben egyik kezével simogatni kezdi újra az alsónadrágom, mire megfeszül a testem. Istenem, ne kínozz… A hátához nyúlok, hogy kikapcsoljam a melltartóját. Egyetlen határozott mozdulattal sikerül is. Lepottyan róla, így fedetlenné válnak a kerek domborulatok. Nem bírom ki, hogy ne nézzem őket. Tökéletesek. Az egyiket a tenyerembe fogom.
- Pont belepasszol a tenyerembe. - jelentem ki egy halvány mosoly kíséretében. Odahajolok, két ujjal megszorítom az egyik megkeményedett mellbimbót és egy puszit nyomok rá. Ismét egy halk nyögést hallat. Na ezen viszont változtatunk. Legyél csak hangos, kicsilány. - Vedd le a bugyid. - most jön még csak a java. Ahogy leugrik az ágyról, hátravetem magam az ágyon és csak élvezem a látványt. Azonban a folytatásra nem számítok. Ahogy lehúzza magáról az apró textildarabot, elképed.
- Jaj, ne már… - mondja csalódottan. - Ne, ne, nem lehet. Nem most kéne...
- Mi az? - tolom fel magam ülő helyzetbe.
- Hol van a mosdó? -kérdezi elpirulva.
- Kimész az ajtón, végig a folyosón és bal ajtó.
- Köszi. - mondja és már ki is rohant. Még gondolkodom egy darabig, hogy mi volt ez a hirtelen kirohanás, mire pár perc múlva végre leesik.
Megjött a mikulás.

- - - - - 
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

18 megjegyzés:

  1. Teeeee... Nem bírtam ki, és beleolvastam, pedig még itt se tartok!! Nem hiszem el, most tuti nem fogok tudni írni... Ezért még meglakolsz! :DD Kínzol itt engem... Fuu visszakapod ám!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kényszerítettelek rá, hogy olvass bele. Én nagy nyugodtan alukáltam ^^ ♥

      Törlés
  2. :D Jaaaaj... Imádom mint mindegyik részt. De ne már hogy pont most... Ahj.... Na inkább siess majd a Kövi résszel. :) ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon boldoggá teszel, hogy ennyire szereted az írásaim. ^^ Igyekszem! :))

      Törlés
  3. NEEE!!! Így lehet elrontani az erotikus pillanatokat!! Ezt most miért??! :D gonosz vagy! Amúgy nagyon jó lett a rész!
    Puszi: Andii:**

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszik!
      Hát... a hatás kedvéért;) Köszönöm szépen!
      Pusz
      B~

      Törlés
  4. Nem rég kezdtem el olvasni a blogodat! :")
    Most nyugodtan kijelenthetem hogy szereztél egy új olvasót! :)
    Nagyon jól írsz, csak így tovább! :)
    UI: Ne mar hogy így lett vege!! :/
    Varom a következő részt! :) :")
    Xoxo Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon köszönöm, megtisztelsz vele! :)
      Lesznek még itt izgalmak:D

      Törlés
  5. Halihooo!
    *felbukkant egy eddig sötétben rejtőzködő olvasó*
    Az előző posthoz: ha kéred, megkeresem és megfojtom azt a neveletlen parasztot. Én csakis kizárólag telefonról szoktam olvasni, netezni. DE AKKOR IS SZÉP A DESIGN...
    Egy kis kritika: Csajszikám, ha rövidre tervezted, akkor válts, de rögtön! SZIVEMHEZ NŐTT EZ A BLOG... ♥♥♥
    Tovabbi sok sikert,
    Bodza

    Ui: telefonról írtam, Elnézést az esetleges helyesírási hibák miatt... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már túltettem magam rajta. Ha tetszettek neki a firkálmányaim, úgyis visszanéz... :D
      Eleve hosszúra terveztem, ezen nem kell félni ;)
      Nagyon-nagyon örülök neki. Köszönöm szépen ♥

      Törlés
  6. Hát ez jó! Nagyon tetszett! :D Siess a következő résszel! :) Imádom a blogod! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök!! Jövőhéten jön :)
      Köszönöm szépen! ^^

      Törlés
  7. Tegnap találtam rá a blogodra és valami fantasztikusan irsz :D Siess a kövi résszel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon-nagyon köszönöm! :) igyekszem ;)

      Törlés
  8. imádom a blogod :) és siess a kövi résszel :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a napokban érkezik! :)) köszönöm szépen! ^^

      Törlés