I. évad - 20.fejezet


- Louis szemszöge -
A csukott szemhéjamon bántóan hatol be a fény. Összeszorítom a szemeimet, majd végül résnyire nyitom az egyiket. Elmosódott foltokat látok… Pár pillanat múlva már lassan kezd kitisztulni a kép. Oké, Louis. Nyisd ki a másik szemed is. Oké, gyerünk. Megerőltető mozdulattal lassan kinyitom a másikat is. Bess-t viszont nem látom sehol. Merre vagy, kislány? Feltolom magam a kanapén. Körbenézek a fényben fürdő lakásban. Kissé hunyorogva nézek az ablak felé. A fekete cica ott ül és kifelé bambul. Mikor készülődök felállni, megnyikordul alattam a bútordarab. Harry azonnal felém kapja a fejét. Nyávog egyet, majd leugrik az ablakból. Mire egyet pislogok, már a lábamnak dörgölőzve dorombol.
- Mi van, pajti? - hajolok le a cicához. Kinyújtom a kezem és felé tartom a tenyerem. Döfködni kezdi a fejével. Megsimogatom, megvakargatom a füle tövét, mire elrohan a konyha felé. Utána nézek. A kis tálkáját felém kezdi tolni az orrával. - Csak nem éhes vagy? - nevetem el magam a macska láttán. Válaszol csak pislog rám. - Jól van, várj. - körbenézek. Vajon van ennek az állatnak valami száraz tápja? Kinyitom az egyik szekrényt. Semmi. Kinyitom a másodikat és meg is találom, amit keresek. Kiszórom a feketeség tálkájába, majd elindulok felkutatni elveszett báránykámat. Elmosolyodom. Elveszett bárányka, mi? Mint akkor dedikáláson Harry-vel. A fürdő ajtajához lépek. Bekopogok, de nem jön válasz. Pár másodperc habozás után benyitok, de senkit nem találok odabent. Hova bújtál, Bessy? A lépcső felé veszem az utamat. Lassan fellépkedek. Vajon felment a hálószobájába? Ahogy ezen gondolkodom, már fel is érek. A szűk kis folyosón két ajtót is látok. Most melyik lehet a szobája? Rövid gondolkodás után bekopogok a legelsőbe. - Bessy? - nyitok be halkan. Senki. Akkor csak az utolsóban lesz. Odamegyek, az ajtó résnyire nyitva van. Megfogom és épp annyira nyitom ki, hogy be tudjak rajta nézni. A keresett leányzó az ágyon hasal, fülében fülhallgatóval és a tőlem kapott könyvet nézegeti. Körbenézek a szobában. A falon 1-1 poszter, rajta mi vigyorgunk vissza. Akaratlanul is elmosolyodom. Zayn-ről több kép van. Aha, akkor ez lehet Honey szobája? Hangosan nevetni kezdek. Bess felkapja a fejét és gyorsan kirántja a fülhallgatót.
- Felkeltél? - kérdezi mosolyogva, miközben kapkodva, zavartan csukja be a könyvet. Hirtelen akar felpattanni, aminek az eredményeképp a padlón köt ki, talpig vörösen. Hatalmas mosolyra húzom a számat. Olyan aranyos, amikor ilyen kis szerencsétlen.
- Fel és megijedtem, mikor nem találtalak sehol. Idefent még nem jártam. - nézek körbe. - Szexik ezek a poszterek. - Bess hirtelen azt se tudja, hova nézzen zavarában. Halkan kuncogok rajta.
- Ezeket Honey rakta ki. - mondja végül, szemeit lesütve. Odalépek hozzá és a kezem nyújtom felé, hogy felsegítsem. Él a lehetőséggel. Ahogy hozzáér a kezemhez az övé, kiráz a hideg. Olyan puha a bőre, hogy el sem hiszem, hogy létezhet ilyen. Megőrülök. Felhúzom. - Köszönöm, Lou. - nem mer rám nézni. Tényleg nagyon zavarban lehet. A poszterek miatt talán?
- Igazán nincs mit. - Az álla alá nyúlok a jobb kezemmel. Feljebb tolom, hogy a szemeimbe nézzen. Egy apró mosoly bújik meg a szája szélében.
- Olyan hülyén érzem most magam. - mondja. Elnevetem magam.
- Ugyan miért? - felnézek a poszterekre, majd ismét a lányra. - Ezekért?
- Igen. - hangosan felnevet. - Ez annyira kínos. - megcsóválja a fejét. Megfogja a karomat és kifele kezd húzni. Lefele a lépcsőn, vissza a nappaliba. Ez a lakás központja. Harry ismét az ablakban ül és bambul kifelé, ezúttal már dudorodó hassal. A pillantásom feltéved a konyhában felszerelt órára. Délután kettőt mutat.
- Ennyit aludtam volna? - gondolkodom hangosan.
- Nem vagy éhes? - jön a kérdés Bess-től. Ami azt illeti, eddig eszembe se jutott, hogy éhes lennék, de ahogy kimondta ezt a pár szót, úgy érzem, hogy egy egész bálnát meg tudnék enni. Szemeimmel követem a mozdulatait. Elővesz mindenféle főzéshez használandó cuccot. Na, nem. Nem állsz neki most itt főzőcskézni.
- Pakolj el. - adom ki az utasítást. Igazából igen parancsolóan hangzik, ahogy kimondom.
- De éhes vagyok. - elneveti magát és folytatja a műveletet. Odalépek a hátához. Az államat a nyakába fúrom és megfogom a kezeit.
- Én meg meghívlak ebédelni. Tudok egy jó helyet a London Eye közelében.
- Ott még úgyse voltam. - oldalra fordítja a fejét és egy apró, puha puszit ad az arcomra. Az orra picit megnyomja az arccsontomat, de annyi baj legyen. Már megint ez a libabőr… aztán leesik az, amit az imént mondott.
- Micsoda? - húzom el tőle a fejem. - Ne már, komolyan nem voltál még ott? Pedig minden külföldi rögtön rohan megnézni, ha ellátogatnak kicsike városunkba.
- Hát én nem turistáskodni jöttem ide. - megvonja a vállát. Elgondolkodom a szavain. Szóval semmit nem látott még a városból, csak látástól vakulásig dolgozik? Hmm. Hirtelen végigszalad az agyamon egy gondolat. Mi lenne, ha addig, amíg nem indulunk el a turnéra, körbevezetném?
- Van egy ötletem. De először is, menjünk enni! - mondom végül. Majd később elmondom neki a terveimet.
- Azért gyorsan átöltözhetek? - kérdezi nevetve. Rámosolygok és bólintok egyet. Felszalad az emeletre, én pedig kinézek az ablakon, ahol Harry pihen.
- Mi van, lustaság? - simogatom végig a fejétől kezdve a hátán keresztül. Nyávog egyet, de még csak fel se ül. - Nehogy megmoccanj. - nevetek. Az utcát fürkészem. A hó odakint szelíden szálldogál. Néhányan boldogan járkálnak az utcákon, nyakig beöltözve. Ennyire hideg lenne odakint?
- Jó vagyok így? - hallom Bessy hangját a hátam mögül. Mikor megfordulok, lépked le az utolsó pár lépcsőfokon. Ahogy leér, hatalmas mosollyal fordul körbe. Feszes, barna nadrágja csak úgy tapad rá. A tekintetem megragad a fenekén. Olyan formás ebben a nadrágban… Oh istenem. Feljebb téved a szemem. Egy meleg, vajszínű, kötött pulcsit visel. Annyira szép benne. Az arca szinte ragyog. - Na?
- Tökéletes vagy. - elmosolyodom. Tényleg így gondolom. Egyszerűen tökéletes. Nevetni kezd és odaugrál mellém. Leakasztja a kabátomat és a kezembe nyomja. A sálam kiveszi a kabátom ujjából és a nyakam köré tekeri.
- Meg ne fázz nekem. - gondosan begyűri, majd mikor végez a művelettel, egy puszit ad az orrom hegyére. Még szerencse, hogy nem vagyok pirulós, vagy különben már itt állnék talpig rákvörösen. Már nyúl a saját kabátjáért, de gyorsabb vagyok nála. Leveszem. Az enyémet a kanapéra dobom, hogy felsegítsem rá. A hosszú kabát a combja közepéig ér, de hihetetlenül jól néz ki benne. Beleugrik a csizmájába, majd elindul egy kisebb táskáért. Addig én is felhúzom a cipőim és magamra kapom a kabátomat.
- Kész vagy? - kérdezem már az ajtóban állva. Még gyorsan felteker a nyaka köré egy sálat.
- Mehetünk! - mondja mosolyogva. Imádom, mikor ennyire jó a kedve. Kinyitom az ajtót és előreengedem a hölgyet. - Oh, köszönöm, uram! - biccent felém. Egy ártatlan mosolyt küldök felé. Behúzom magam mögött az ajtót, ő pedig kulcsra zárja, amit aztán beleejt a pici táskájába. A hideg már nem olyan csípős, szóval szerencsére nem fogunk megfagyni a túránk során. Odabattyogunk a kocsibejárón parkoló Audimhoz. Nos, ha már az udvariasság eddig bevált, akkor már ki is nyitom neki az ajtót.
- Hölgyem? - hajolok picit előre, bal kezemet pedig a mellkasomhoz szorítom. Lehajtom a fejem, de azért elmosolyodom.
- Köszönöm szépen! - mondja csicseregve, miközben beül az autóba. Átsietek a másik oldalra és beszállok. Bekapcsolom az övet, majd előre fordulok. - Annyira imádom ezt a kocsit. -mondja mellettem. Oldalra fordítom a fejem. Épp a műszerfalat simogatja. - Annyira kényelmes, annyira jó. - elnevetem magam. Most komolyan oda van a kocsimért?
- Hát még ha megérzed a száguldást. - beindítom a motort. Bess felém kapja a fejét. Valami rosszat mondtam?
- Mennyivel tud menni ez a csodajárgány?
- A max sebesség, amennyivel mentem kétszázharminc volt.
- Tyűha. - leesik az álla is. Kicsit élvezem a helyzetet. Kitolatok, és már indulok is a London Eye irányába. Van a közelében egy Locale nevű hely. Csak nem lövök mellé. A sebességhatárokat betartva tartunk odafelé. Bess lehúzza az ablakot és kicsit kihajol rajta. Élvezi a száguldást.
- Meg fogsz fázni. - mondom és azzal egy időben lassítok az autó tempóján.
- De annyira jó így! - mondja, miközben behúzza a fejét és felhúzza az ablakot. Mosolyognom kell rajta. Nem tehetek róla. Emellett a lány mellett mindig csak mosolyognom kell. Hamarosan megérkezünk a Locale-hoz. Kiszállok, de mire odaérek a másik oldalra, hogy Bess-nek is kinyissam az ajtót, már rég kipattant.
- Lou, ez a hely nagyon drága! Nem akarom, hogy rám költsd a pénzedet! Én azt hittem, elmegyünk mittudomén… Hamburgerezni egyet és annyival le van tudva, de az, hogy elhozol egy ilyen helyre, már szinte sértő! - hadarja. Nem hittem, hogy ennyire zavarni fogja, hogy drága étterembe hozom. Elvégre… Megtehetem. Gondolkozom kicsit, aztán beugrik, hogy a közelben van egy nagyon jó kis bódé.
- Harry mesélte pár hete, hogy valahol erre van egy hely, ahol iszonyat finom a hamburger és olcsó is. Megkereshetjük, ha gondolod. - szinte látom a szemében a megkönnyebbülést.
- Jobban tetszik ez az ötlet. - mondja mosolyogva. Az előbb szinte bepánikolt, hogy egy ilyen helyre hozom, most pedig olyan felszabadult… Pedig szép lassan hozzá kéne szoktatnom ahhoz, hogy általam tehetősebb lesz. Na mindegy, nem sokkolom még a gondolattal sem. Visszaülünk a kocsiba. Pár utcát kocsikázunk, mire végre megtalálom a keresett helyet. Veszünk egy-egy hatalmas hamburgert és elindulunk a London Eye felé. Utólag nem is bánom, hogy nem étteremben eszünk, hiszen így evés közben megcsodálhatjuk a gyönyörű kilátást is… Ránézek a lányra. Csillogó szemekkel majszolja a bucit. A hajában a hópelyhek sorban tapadnak meg. Sugárzó arcával olyan, mintha valami jelenés állna előttem. Rezegni kezd a zsebemben a telefonom. Előveszem, a kijelzőn pedig Harry neve áll.
- Ne most, haver… - morgom magamban és vissza is dugom a zsebembe a készüléket, meg se nézve, mit írt. Csak nem lehet olyan fontos…


- - - - - - - 
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

18 megjegyzés:

  1. OMG!!! Siess a kovivel..pedig ha Lou tudna h mennyire fontos....nah mindegy siess

    VálaszTörlés
  2. Tetszik, ahogy a szavakat használod, nincs szóismétlés. Isteni. Imádom!
    Nagyon jó rész lett! Várom a következőt. Siess nagyon.

    VálaszTörlés
  3. Hm... ez rövid lett. Szerintem. De ettől függetlenül irtó jó!!!! Folytasd! Kövi részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem a következő részt hosszabbra írni csak..
      Ma vizsgázom.
      Meg holnap.
      És pénteken.
      Öljetek meg. :')

      Törlés
    2. Sok sikert hozzá! Hajrá!!! :)

      Törlés
  4. Szuper ez a blog! Egyszerűen imádom! Siess a következő résszel! 😘

    VálaszTörlés
  5. Szuper ez a blog! Egyszerűen imádom! Siess a következő résszel! 😘

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó!!! But pls siess .. mert nem bírom sokáig :D ♥♥♥

    VálaszTörlés
  7. Wooow, imádtam ezt a részt is! Jó író vagy, mondjuk van pár helyesírási hiba (ne vedd magadra, kinek nincs?), szóval változtass majd ezen! Amúgy meg nagyon tökéletes a blog, egyszerűen imádom!! :DD
    Puszi:Andiii:****

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon köszönöm! Örülök, hogy tetszik:) Igen, szerencsére általában helyesen írok, de néha becsúszik 1-2 hiba. Ezeket általában nem szoktam észrevenni :D Köszönöm még egyszer!
      Pussz, DDH~

      Törlés
  8. Légyszi légyszi folytasd gyorsan! Imádom *--*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elnézést, hogy csak most... De fent van! :))
      Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hoyg tetszik:)

      Törlés
  9. Mikorra várható a következő rész! Már tűkön ülök ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tegnap este/ma hajnalban raktam fel:D
      Remélem, tetszeni fog :)

      Törlés