I. évad - 21.fejezet

Sziasztok!
Tudom, már régen volt új rész, amiért elnézést szeretnék kérni, de megvolt az okom rá.
Nagy örömmel jelenthetem ki, hogy immár a végzettségemet tekintve grafikus vagyok. Még mindig nem fogtam fel... Tehát itt is a magyarázatom: Vizsgáztam. Nekem mostantól kezdődik a nyár, ami azt jelenti, hogy rendszeresebben fognak megjelenni a részek. :D Úgy tervezem, hetente lesz egy új.
Remélem, hogy nem okozok csalódást és mindenkinek tetszeni fognak az új részek! Igyekszem a következőkbe minél több izgalmat becsempészni. Nem is húznám tovább... Íme a huszonegyedik.




Bess szemszöge
Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Louis egy flancos étterembe akart vinni. Oké, belátom, csak le akart nyűgözni, de nem vagyok én hozzászokva az ilyenekhez. Vidáman harapok bele a hambiba, miközben tekintetem a fiúra téved. Épp a telefonját rakja el sóhajtva.
- Mi baj van? - kérdezem tőle, érdeklődően fürkészve szemeit. A hamburgert szorongatva indul el egy pad felé, miközben egy kedves mosolyt küld felém. Azonnal megremeg a lábam. Hihetetlen, hogy egy mosolyával már szó szerint ledönt a lábamról.
- Nincs semmi. Harry írt valamit, de nem néztem meg. - megvonja a vállát. Talál egy szabad padot és leül. Egyik kezébe veszi a bucit, a másikat pedig az ülőalkalmatosság támláján pihenteti. Egyszerűen lehetetlen lenne úgy leülnöm mellé, hogy ne öleljen át. Na jó, üljünk le.
- Miért nem nézed meg? Lehet, hogy fontos. - teszem le a hátsó felem és nekidőlök a vállának. A válaszra várva bátran harapok még egy falatot. Lou-nak viszont pont tele van a szája, szóval néhány másodpercnyi csend áll be a beszélgetésünkbe.
- Általában hülyeségeket küld csak. - ennyi? Elintézi ennyivel? Ha a leghülyébb barátom küld egy üzenetet, akkor is megnézem, hátha haldoklik egy bokorban és segíteni kell neki.
- Nézd meg, Lou. Hátha fontos. - egyszerűen érzem, hogy az. Pedig alig ismerem Harry-t is. Biztos volt oka az üzenetre.
- Ha ennyire szeretnéd. - mondja, egy újabb falat kíséretében. Előhalássza a zsebéből a készüléket. Amíg olvassa az üzenetet, addig én betömöm a maradék hamburgert. Kaptunk hozzá szalvétát, szóval még a számat is meg tudom utána törölgetni, ám ahogy ránézek Lou-ra… Neki nagyon nem fogy.
- Baj van? -teszem fel a kérdést immáron másodjára. Fehérre vált arca nem sejtet túl sok jót. Kiveszem a kezéből az ételt, mielőtt leejti. - Louis, jól vagy? - fordulok felé, amennyire a pad engedi. Fürkészem az arckifejezését, de egyszerűen a pánikon kívül nem tudok leolvasni semmi mást. - Lou…
- Jól vagyok. - mondja végül, de az ábrázata nem ezt sugallja.
- Mi történt? - kérdezem. Elfordítja a fejét és maga elé mered a semmibe.
- Zayn nem lesz ott a turnén.
- Micsoda? - elámulok. One Direction Zayn nélkül? Igaz, alig ismerem őket, de nem tudom elképzelni, hogy nincs ott. Ez egyszerűen képtelenség.
- Harry csak ennyit írt. Nem tudom, ez mit takar. Az egész turnét kihagyja-e, vagy csak az elejére nem ér ide… Nem tudom. Ha így döntött, annak oka van. - megvonja a vállát és mosolyogva néz rám. Bekapja a hamburgere utolsó falatját. Nem tudom elképzelni mi járhat a fejében. Először lefagy a hírtől, aztán most meg ilyen lazán veszi? Mi történik?
- Hát… Én nem ismerem Zaynt, nem tudok ehhez hozzáfűzni semmit. - mondom, kicsit elkenődve. Felbosszant, hogy ennyire futja. Nem tudok semmilyen tanácsot adni neki, nem tudok semmiben segíteni. Aztán hirtelen beugrik az ötlet, hogy felhívom Honey-t, hátha ő többet tud Zayn távozásának okáról. - Fél perc és itt vagyok! - mondom Louis-nak, ahogy felpattanok a padról. Keresek egy nyugodt helyet, ahol senki nem hallhatja a beszélgetést. Az kéne még, hogy tőlem szivárogjanak ki a One Direction titkai. Még mit nem. Egy épület sarkában találok menedéket. Odakucorodom és már tárcsázom is a húgom számát. Kicsöng.
- Szia Bess! - hallom csicsergő hangját. - Mi a helyzet?
- Honey! Mit tudsz? Mi van Zayn-nel? Ott van veled? - csak úgy dőlnek belőlem a kérdések. A vonal másik végén pár másodpercig csend van.
- Már itthon vagyok. - mondja szomorúan. Oh, ezek szerint Zayn mégis felrakta már reggel egy gépre Honey-t. - Amúgy meg… Zayn azt mondta, hogy van egy nagy lehetősége New York-ban. Azért repült oda. Ennél többet én sem tudok.
- Fenébe. - morgom csalódottan. Azt hittem, hogy majd ő tudni fog valamit, amit Zayn nem mondott el a bandának. - Nem tudod megadni a telefonszámát?
- Ha leraktam, átküldöm sms-ben. - mondja és a követező pillanatban már megszakad a vonal.
- Köszi… - motyogom a kis készüléknek. Eltelik néhány másodperc és már pittyeg is. Megkaptam a Zayn telefonszámát tartalmazó sms-t. Visszaírok Honey-nak egy „köszönöm”-öt és már hívom is a fiút. Beletelik egy kis időbe, amíg felveszi.
- Tessék? - hangzik a vonal másik végén egy mély, mégis kellemes hang. Nem vagyok biztos benne, hogy az vette fel, akivel beszélni szeretnék, így hát inkább rákérdezek.
- Zayn Malik? Bess vagyok. Bess Lewis. - mondom hadarva. Csend. Ráijesztettem volna?
- Szia Bess! Én vagyok. - mondja letörten. Hangjában félreérthetetlen szomorúság cseng. Mi van veled, Zayn? Miért teszed ezt magaddal?
- Köszönöm, hogy Honey-t egészségesen hazajuttattad. - ezaz Bess, oldjuk a hangulatot. Csak szépen… Becserkésszük a prédát, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni… Mondjuk bármelyik pillanatban rám csaphatja a telefont… De bízzunk benne, hogy mégsem fogja.
- Nagyon szívesen. Bár legközelebb figyelj rá, hogy jó gépre szálljon. - mondja komoran. Ajj, sejti, hogy miért hívom. - Louis ott van? - kérdezi hirtelen. Körbenézek. Nincs mellettem senki. Kikukkantok a ház mögül, ahol bujkálok. Lou azon a padon ül, ahol hagytam. Fejét hátra vetve lehel a levegőbe és figyeli, hogy oszlik szét az apró felhő, miközben apró pelyhekben hullik a hó. Csodálatos látvány.
- Nem, nincs mellettem. - szólok vissza Zayn-nek. Egy apró sóhajt hallat.
- Figyelj… Tudom, hogy miért hívtál. - sóhajt. Azt hiszem, küzd magával. Nem tudja, hogy elmondja-e, vagy ne. Biztos vagyok benne, hogy el akarja mondani, csak valamiért nem meri.
- Hallgatlak. Zayn, mindenki aggódik érted. - mondom kedvesen. Pár pillanatig hallgat, majd hallom, ahogy vesz egy nagy levegőt.
- Az a helyzet, hogy megkeresett egy szinkronstúdió. Egy rajzfilmfigurának kéne kölcsönöznöm a hangom, de a felvételek elhúzódhatnak sokáig és pont összeütközik a turnéval. - mondja lassan. A telefonon keresztül is hallom, ahogy légzésével próbálja nyugtatni magát. - Nem tudom, meddig fog tartani. Lehet, hogy csak a turné közepén tudnék visszatérni.
- De Zayn, ezt miért nem mondtad el a srácoknak? - jön az őszinte kérdés. Tényleg nem értem ezt a srácot.
- Mert úgy éreztem, becsapom őket. - ezzel a mondattal lep meg igazán. Most én nem tudok pár másodpercig semmit se reagálni. Becsapja? Mivel?
- Bocsi, Zayn, de ezt nem teljesen értem. - ismét sóhajt egyet. Várom a válaszát.
- Azzal, hogy a szinkront választom helyettük. Nem tudom, mit tegyek. Ezen rágódom már hetek óta. Hatalmas lehetőség lenne, de a srácokat se akarom elhanyagolni. Addig toltam magam előtt a problémáimat, amíg ez nem lett belőle. Louis kihozott a repülőtérre. Nem mondtam el neki, miért jövök ide. Pedig én esküszöm, hogy el akartam mondani… Csak nem mertem, mert féltem a következményeitől.
- Értelek. Zayn… - most én töltöm tele a tüdőmet levegővel. - Szerintem a fiúknak tudnia kell ezekről a dolgokról. Ha nem szólsz nekik, akkor csapod be őket igazán. Biztosan megértik, ha úgy mondod el nekik, ahogy nekem. Beszéljétek meg mondjuk skype-on. Ott láthatjátok is egymást közben. Valamennyire személyesebb, mint egy sms.
- Azt hiszem, igazad van. - ismét pár másodperc szünet. Lassan beleőrülök ezekbe. - Nagyon köszönöm, Bess. - a hangja némileg jobb kedvű. De vajon tényleg el is modja a srácoknak?
- Figyelj… Ha ma estig nem mondod el nekik, én fogom. És ezt veheted fenyegetésnek. Nagyon aggódnak miattad.
- Értettem. Még rákészülök lelkileg, aztán majd meglátjuk.
- Nem meglátjuk. Elmondod nekik. Zayn, muszáj tudniuk. Most nem csak a te életedről van szó, hanem az övékről is. - mióta lettem én ennyire parancsolgatós? Atyaúristen.
- Oké, oké. Megértettem. - szinte látom magam előtt, ahogy bólogat. A tudat, hogy beszél velük, némileg megnyugtat, de ahogy leteszem a telefont és hátranézek Louis-ra, ismét elfog az aggódás. Beharapom az alsó ajkam. Ha nem mondom el neki, mi történt, végig fogja aggódni a napot, de ha elmondom neki, Zayn fog rám haragudni. Tönkre tesz ez a banda…
Elindulok vissza. Mikor meglátja, hogy elindultam, feláll a padról és nesztelenül lépked felém a frissen lehullott hóban. Pillantása még mindig ugyanolyan aggódó, mint mikor itt hagytam. Gyorsan kell döntenem. Mondanom kell neki valamit, amitől picit nyugodtabb lehet… Muszáj. Nem szeretném így látni. Sokat jelent nekem ez a srác és egyszerűen nem akarom így látni. Soha többé nem akarom. Ahogy kartávolságon belül ér, kinyújtom a kezeimet felé. Kissé meglepi a mozdulat, de hagyja, hogy a mellkasának simuljak.
- Kivel beszéltél? - kérdezi. Nem kerülhetem el a témát.
- Zayn-nel. - elhúzódik tőlem egy pillanatra. Értetlenkedve pislog rám. A szemeibe nézek, de nem bírom sokáig. Elkapom a fejem. Mintha olvasna a gondolataimban. - Este mindent el fog magyarázni nektek. Jól van, nem egészségügyi probléma. De többet nem mondhatok.
- Mi az, hogy nem mondhatsz többet? - jaj ne, Lou, ne csináld, ne kezdj faggatózni könyörgöm.
- Szeretném, ha ő mondaná el nektek. Ha nem mondja el estig, ígérem, mindent elmondok. De jobb lenne, ha mindent tőle tudnátok meg. - elfordítja a fejét. A sértődöttsége mellett a megkönnyebbülés is kiül az arcára. - Lou, ne haragudj. - Döntöm neki a homlokom. Belesimít a hajamba és nyom a fejem tetejére egy puszit. Szuper! Ezt úgy veszem, hogy nem haragszik.
- Milyen hülyeséget csináltál már megint, te hülye? - úgy érzem, ezt a kérdést nem nekem célozza. Elnevetem magam.
- Csak a szokásosat. - nézek rá egy mosolyt küldve felé.
- Nem neked mondtam. - mosolyog vissza. - Gyorsan írok Harryéknek, hogy ne aggódjanak. - mondja. Előkapja a telefonját. Gyorsan begépeli az üzenetet és kikapcsolja a kis szerkentyűt.
- De mi van, ha megint kapsz valami fontos hívást? - nézek rá értetlenkedve.
- Ennyi izgalom elég lesz mára. - mondja, száját mosolyra húzva. Szemei összeszűkülnek. Olyan, mint valami kis… Nem is tudom. Inkább egy boldog kölyökkutyára emlékeztet. - Most pedig, ha a hölgy is szeretné, megmutatnám a várost. Felülről. - fejével a hatalmas óriáskerékre bök. Kitágul a pupillám. A kitörő örömömben a kis tér kellős közepén ugrándozni és táncikálni kezdek… Nagyjából fél perc után jövök rá, hogy biztosan hülyének nézhetnek emiatt az emberek, ezért inkább szó nélkül a karba tett kezekkel, teli szájjal vigyorgó Louis mellé állok összekuporodva. Azt kívánom, hogy bárcsak elnyelne a föld.
- Ne haragudj, csak… Még sose voltam rajta.
- Halál aranyos voltál az előbb. - vigyorog rám. Már csak-csak ki nem nevet. De annyira aranyos, mikor jó kedve van. Maradj mindig ilyen, Louis. Kérlek.

William szemszöge
Még csak pár napja nem láttam Bess-t, de éveknek tűnik. Edward azt mondta, hogy jobb, ha most nem keresem. Még ne. Túlságosan felzaklatnám. De ha egyszer nem tudom kiverni a fejemből… Hiányzik. Hiányzik a nevetése, a szeme ragyogása, az illata, a járása, a sírása, a reggeli kócos haja… Mindene. El se tudom képzelni, hogy mi lenne velem nélküle. Miatta találtak meg azon az éjszakán. Ha nincs, már nem élnék. Miért, Will, miért estél vissza ugyanabba a hibába? Ha leálltál volna akkor, most boldog életed lehetne. Vagy Bess-szel, vagy nélküle. Homlokon csapom magam. Éles fájdalom nyilall a vállamba. Faszért nem gyógyul már rendesen ez a rohadt seb. Pedig már a golyót is kiszedték belőle.
- Szia Will! - lép be a kis irodámba Edward. Ami azt illeti az irodám inkább hasonlít egy börtöncellához, mint irodához. Semmi nincs benne. Csak egy asztal és egy szék. Na meg az a nagy halom papír ami fölött most is görnyedek.
- Szép napot, Ed! - nézek fel rá. Egy bögre kávéval lép mellém és a legfölső lapot tanulmányozza.
- Jutottál valamire? - félresöpri. A többi lap is nagyjából ugyanúgy néz ki, mint a legelső. Egy kép a bal sarokban és egy leírás jobb oldalt. Bűnözők képei.
- Néhányat felismertem. Nem tudtam, hogy vannak közöttük gyilkosok is. Kicsit lesokkolt. - nyúlok egy kisebb halomért. Kiválogattam azokat, akiket felismertem. Vannak közöttük piti tolvajok, betörők, gyilkosok… A krém legjava. Elveszi, nézegeti az aktákat.
- Már ez is több a semminél. - megütögeti az alsó ajkát. Látom rajta, hogy gőzerővel forognak a fogaskerekek a fejében. Éppen nyitná a száját, hogy mondjon valamit, amikor kitárul az ajtó. Egy fiatal srác néz be rajta.
- Mr. Hale! Henning-et most látták az egyik bank környékén! - Edward hirtelen néz fel a papírokból. Felpattan és lendületből dobja le az asztalra a halmot. Kisiet az irodából. Ránézek a legfölső lapra. Az a kép néz vissza rám, aki a karomért felelős. Henning… Ez a név áll a kép mellett. George Henning… Felugrom.
- Edward! - ordítok utána és kilépek az ajtón. Egy őr rögtön közelebb lép, nehogy valami hülyeséget csináljak. Persze. Nem bíznak bennem. Lényegében én itt rab vagyok. Körbenézek, de nem látom sehol a srácot.
- Mr. Wright, meg kell kérnem, hogy fáradjon vissza az irodába. - lép közelebb még egy lépést az őr.
- Muszáj beszélnem Edward-dal! - mondom neki. Még közelebb jön. A válla fölött nézem a dolgozó nyomozókat. Hirtelen megpillantom a keresett személyemet. - Edward! - kiáltok utána. Épp időben, majdnem kilépett az ajtón. Az őr már épp készülne erőt is bevetni, mikor Edward int nekem, hogy menjek vele.
- John, ő velem van! Gyere Will! Szükségem lesz rád! - többet se kell mondania. Máris ott termek mellette. Abban a pillanatban döntöm el… Nyomozó akarok lenni.



Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

7 megjegyzés:

  1. Mit mondjak... Megérte várni. Nagyon nagyon nagyon szuper lett bár kezded huzigálni az idegem hogy végre rendben illetve még rosszabbul legyen minden. :9 Szeretem a blogodqt... Mindenestül. Remélem (gondolom) nemsokára valami Úgyis elromlik. :) <3 Siess a kövivel! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon köszönöm a pozitív visszajelzést! hát... még csak most kezd belendülni a sztori:D

      Törlés
  2. Nagyon jó lett ez a rész is, ismételten! Már várom a következőt. Siess vele! ☺

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett!!! Imádom ♥ Siess a kövivel ;) ♥♥♥ És sok sikert a továbbiakban
    U.i.: Gratulálok ;) mármint ahoz hogy grafikus lettél ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszik!
      A gratulációt is köszönöm szépen, nagyon jólesik ^^

      Törlés
  4. Uristen!!!! Imadom. Tojeletes!!! hozd az uj reszt!

    VálaszTörlés