I. évad - 19.fejezet


-Liam szemszöge-
Hihetetlen, hogy megjelent egy lány, és szinte az egész banda életét felforgatta a tudta nélkül. Soha nem gondoltuk volna, hogy majd valaki képregényt fog rajzolni az életünkről. Mikor Harry mondta, hogy mit tervezett el Bess-szel, csak pislogtam. Hihetetlen. Egyszerűen… Nem találtam szavakat. Csak mereven néztem a fürtös szemeit és hangkiadás nélkül hápogtam. Ez volt minden, amire képes voltam. Képregény… Ilyenkor hasít belém a tudat, hogy már mennyi mindent elértem az életben, holott még a harmincat se súrolom. Sose gondoltam volna, hogy egy x-faktoros jelentkezéstől – na jó, kettőtől – ennyire felfordulhat az életem.
Na jó, zökkenjünk ki a gondolkodásból. A hatalmas TV-t bámulom magam előtt. Sötét a képernyője. Niall áll mellette és a fejét vakargatja. Zavartan nevet rám.
- Sajnálom, Liam, de nem tudom, hogy mi baja van az xbox-omnak. Eddig még működött. - szabadkozik az ír manó. Persze. Mikor ki akarom próbálni rögtön elromlik. Nem is én lennék.
- Nem gond, Niall. Majd csinálunk mást… Hmm. - válaszolom. Körbenézek, valami szórakozási lehetőség után kutatva, amikor Harry besétál az ajtón egy nagy doboz pizzát tartva az egyik kezében, a másikban pedig egy szeletet, amit vígan rágcsál.
- Helló, népem! - köszönt minket boldogan. Hatalmas lobonca csak úgy száll utána. Áttáncol a nappalin és leteszi a dohányzóasztalra a dobozt. Niall és én egyszerre nézünk először a dobozra, majd egymásra. Itt harc lesz. Vér fog folyni. Szúrós szemekkel méreget, majd mint valami lassított felvétel, mindketten egyszerre indulunk meg egy-egy szelet pizzáért. Kilövöm magam a kanapéból, ő pedig már szinte száll a levegőben. Niall gyorsabb nálam. Felpakol magának pár szeletet, mire elérem a dobozt. Na jó, te kis éhenkórász. Egyél csak. Halkan nevetek és elveszek én is egy szeletet.
- No, mit játszunk? - kérdezi Harry csípőre tett kézzel meredve a TV-re.
- Affem ma má' femmit. - mormogja a szöszi.
- Niall, legalább nyeld le a falatot, mielőtt válaszolsz. - rázom meg a fejem egy mosoly kíséretében. Rámvicsorog. Szinte virít a szájában a megrágott pizza. - Undorító vagy. - nevetek.
- Szóval miért is nem játszunk? - lép közelebb Harry az xbox-hoz. Betolja az utolsó falatot a szeletéből és vizsgálgatni kezdi a szerkentyűt.
- Niall azt mondta, nem működik. - vonom meg a vállam és épp élvezni kezdeném a saját pizzaszeletem társaságát, mikor hirtelen bejön a kép.
- Mi a…? - fordul oda Niall. Harry csak elvigyorodik és a konzollal a kezében levágódik mellém.
- Szóval. Mit játszunk? - kérdezi ismét. Az ír és én is csak pislogunk rá. - Mi van?
- Hogy csináltad? - kérdezi Niall. Rágni is elfelejt, ami nála elég nagy szó. Harry csak rám néz, majd a másik srácra. Ledobja a konzolt a kanapéra és komoly arccal felmutatja a kezeit.
- Ezek a Styles-féle multifunkciós csodakacsók mindenre képesek! - egy pillanatra se rezdül meg az arca. Félelmetes, amilyen komolysággal ezt előadja. Bambul rám, egekbe tartott kezekkel.
- Félelmetes vagy, Harry. - nyögöm ki végül. Elröhögi magát. Ismét kezébe veszi a konzolt és a játékok között válogat.
- Hmm. Ezel már játszottam, ez szar, ez nagyon szar, Niall, nincs egy normális játékod se?
- Golf! - pattan fel az ír manó. Hihetetlen gyorsasággal kapja ki Harry kezéből a konzolt és dobja át a fotelbe.
- Mi a picsa? - értetlenkedik a göndör. A szöszi babrál kicsit.
- A golfot kinect-tel kell játszani! Tetszeni fog! - lelkendezik. Harry-vel egyszerre pillantunk egymásra. Az arcáról leolvasom, hogy ugyanannyi kedve van golfot játszani, mint egy döglött molylepkének. Niall lelkendezve kapcsolja be a kis játékát.
- Én kimegyek, iszom valamit. - mondom már kínomban. Ahogy felállok, Harry is felpattan.
- Igaz is! Én is megszomjaztam a pizzára! - kisietünk a nappaliból. Niall szerintem észre se vette a távozásunkat. - Mit csináljunk vele? - súgom oda a fürtösnek, fejemmel a nappali közepén golfozó fiúra bökve.
- Hmm. - összeráncolja a szemöldökét. Hol rám, hol a másik bandatagunkat fürkészi. Végül alig hallhatóan hozzám fordulva szólal meg. - Niall szerinted mekkora kukás zsákot tart itthon? - ismét ez a komoly stílus. Odalép az egyik pulthoz és az egyik számára szimpatikus fiókot kihúzza. - Ohh, Niall, hol tartod a kukás zsákokat? Niall, Niall. - súgja maga elé. Szinte már énekli.
- Nem, Harry, nem ölhetjük meg Niall-t.
- Nem tudná meg senki. - kuncog magában. Csak megforgatom a szemeimet és felnyitom a hűtőt. - És ha lefagyasztjuk? - terem ott mellettem hangtalanul. - Tudod, mint a Star Warsban.
- Harry, ne már. - akaratlanul is nevetnem kell a poénján.
- Naa, Liam... Daaaddyy. - kezdi már… Ilyenkor azt hiszi, hogy egy macska és ha az orrával döfködi a vállam, majd meghatódom. Vicces jelenet lehet. Kiveszek a hűtőből egy dobozos gyümölcslevet. Már épp vizsgálgatni kezdeném, mikor Harry kirántja a kezemből. - Ez az enyém! - majd vígan elugrál vele. Lefittyentve a számat csak megvonom a vállam. Akkor vidd. Visszaugrál Niall mögé a kanapéra. Megrázva a fejem nézek vissza a hűtőbe. Jó, akkor igyunk mást. Hmm. Van itt… Víz. Oh, Niall, nem vitted túlzásba a bevásárlást. Kiveszem az üveget és visszabattyogok a pattogó bolhához és a poliphoz.
- Na, hogy tetszik? - fordul hátra egy hatalmas vigyor kíséretében a szöszke.
- Nagyon tetszik. - emeli meg Harry a dobozát és belekortyol. Ekkor pittyegni kezd a telefonja. Ránéz a képernyőre és riadt lesz az arca.
- Mi történt? - kérdezem érdeklődve. Niall is bevetődik Harry mellé a kanapéra. Ránéz a telefonra és ugyanúgy pánikba esett fejet vág, mint Harold. - Mondjátok már, hogy mi van!
- Zayn írt New York-ból. - mondja szinte elhalt hangon a telefon tulajdonosa.
- Mit? Az isten szerelmére, Harry, beszélj már!
- Azt, hogy nem ér vissza a turnéra.
- Mi van?

- Zayn szemszöge -
- Megírtam. - sóhajtok. Az ágy szélén ülök a szállodában. Kezemben a telefonom. Csak bámulom a képernyőjét, ahol fél perce még a Harry-nek írt üzenetem világított. Felnézek. Velem szemben a fürdőszoba csukott ajtaja. Odabentről kiszűrődik a zuhany hangja, Honey fürdik odabent. Még neki se mondtam el, hogy miért vagyok itt. Ismét a kijelzőre nézek. Nem jön válasz. Mit is vártam? Most biztos ott ülnek a srácok lefagyva, hogy vajon miért írtam nekik ezt. Francba az egésszel. Ledobom az ágyra a kis készüléket és hátravetem magam. Úgy gondolom, a plafont bámulva egyszerűbb gondolkodni. Hmm. Akkor vegyük át. Itt vagyok New York-ban. Le akarnak forgatni velem egy reklámfilmet. Vagyis… Valami ilyesmi. Inkább csak a hangom kell nekik. A banda nélkül. A banda. Biztos el kellett nekem ezt vállalnom? És ha félreértik? Biztosan rá fognak kapni a hírre. Már látom előre. „Zayn Malik szólókarrierbe kezd” és társai. Kell ez nekem? Kell ez nekünk? Úgy érzem, hátat fordítok a srácoknak, de ha elmondtam volna nekik, biztosan támogattak volna. De nem mondtam. A hátuk mögött vállaltam el. Zayn, te hülye. A homlokomat kezdem gyengén ököllel ütögetni. Gondoljuk végig. De már itt vagyok. Hátat fordítottam nekik. Megírhattam volna Harry-nek, hogy mi a szitu. De hát… Pár nap és úgyis tudni fogják. Bár biztosan jobb lenne, ha tőlem tudnának a dologról.
Felülök. Nem bírom. Ki kell szellőztetnem a fejem. Honey-nak nem szólva távozom a szállodai szobából. Igen, ez most kell. Végigsétálok a kihalt folyosón, egyenesen a liftig. Beszállok, benyomom a földszintet jelző gombot. Az ajtók becsukódnak. Hátamat a lift hideg falának döntve várom, hogy leérjek. Fejemet hátravetem és a fényt adó lámpát kezdem el vizsgálni. Az egyik égő pislákol. Öt van egymás mellett. Ötből egy készül kiégni. Így próbál üzenni nekem a sors? Nem, Zayn, gondolj másra. Elkapom a fejem. Épp kinyílik a lift ajtaja. Mintha kilöknének, lövöm ki magam. Levegő. Majd odakint jobb lesz. Odabiccentek a portára, majd rohanok is ki. Kell valami csendes hely, ahol egymagam lehetek a gondolataimmal, de elnézve New York-ot… Nos nem arról híres, hogy csendes legyen.
Körbenézek. Balra látok valami kis zöldet. Elindulok arra. Egy park. Igen, ez kell! Gondolkodás nélkül rohanok is arra. Mikor odaérek, tudatosul bennem, hogy ez a Central Park. Keresek magamnak valami kevésbé járt helyet és leülök a saját problémáimmal. Hogyan tovább? Zayn, erőltesd meg az agyad.

Mikor nagyjából tisztázok magamban mindent, már sötétedik. Ideje visszamennem a hotelbe. Még sóhajtok egy utolsót. Végül arra jutok, hogy meg kell mondanom a fiúknak, hogy mi van. Mindent, amit csak érzek. Nem lesz egy könnyű menet, de muszáj. Magára hagyom a parkot, és visszatérek a hotelbe.
Odafönt még ki se nyitom az ajtót, Honey ugrik a nyakamba, immár az alvós cuccában.
- Mégis hol voltál? Tudod, mennyire aggódtam?! Itt hagytad a telefonod is, az is állandóan csörgött, nem ismerek itt semmit, nem tudtam elindulni, hogy megkeresselek és csak így eltűnsz?! Szégyelld magad, Zayn Malik! De nagyon! - puffog a leányzó. Arcát felfújja és fintorog. Aranyos. Tényleg ennyire aggódott értem? A telefonomért nyúlok. Több sms és hívás fogad. Milyen meglepő.
- Ne haragudj, Honey, gondolkodnom kellett. - fordulok a lányhoz. - Holnap reggel felraklak egy repülőre, ami hazavisz. Apukád is már biztosan aggódik érted.
- Beszéltem vele, tudja, hogy itt vagyok és kiröhögte Bess-t, hogy rossz gépre rakott fel. - megvonja a vállát és elvigyorodik. - Azt mondta, hogy érezte, hogy valamit el fog cseszni.
- Ne mondj ilyet, a nővéred. - na, most meg játszom itt az apukát. Jól van Zayn, aludj inkább.
- Zayn, én nem akarok visszamenni. Az az ország szopás. - ledobja magát az ágyra és hátradől.
- Mit mondtál? - nevetem el magam. Komolyan azt mondta, hogy „szopás”? Hé, kicsi lány vagy te még ehhez.
- Azt, hogy az ország, ahonnan jöttem egy nagy rakás kaki. - csicsergi.
- Mesélj nekem arról a kakiországról. - érdeklődöm, miközben átveszem a ruhámat valami kényelmesebbre. Ami azt illeti, ledobom a pólóm a közeli fotelba és a pizsamanadrágommal a fürdőbe vonulok. Két másodperc és át is veszem. Visszatérek a lányhoz, aki ugyanúgy fekszik az ágyon.
- Tudod… Ott a szegénység igen csak nő. Nincs pénze senkinek semmire. A családomnak is nehezen megy, ezért jött Bess London-ba. Ha nem küldene haza pénzt, napról napra élnénk.
- Micsoda? - komolyan nem hiszem el.
- Igen. - sóhajt egy nagyot. - Nem akarok visszamenni. - bebújik az ágyba és kényelembe helyezi magát. Körbenézek az apró szobában. A TV előtt van egy kanapé. Felkapom az egyik párnát és odaköltözöm. - Aludjunk. Majd lesz valami.
- Jó éjszakát, Honey. - bárcsak ne kéne visszaküldenem, de ott van neki az iskola, a barátai, a családja… Elszomorít, hogy vannak olyan rajongóink, akik még azt sem engedhetik meg maguknak, hogy egy koncertet kifizessenek, nemhogy még enni se tudjanak. Nem csak a te országod szopás, Honey. Nem csak a tied… És igazad van. Majd lesz valami.


Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

6 megjegyzés:

  1. Hjuuuj..de hiperszuper resz lett..hat harryeken iszonyat nagyot rohogtem..sot hulyenek is gondoltak az emberek ez miatt..de nem banom..siess a kovivel ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. legközelebb kiírom, hogy ha emberek közelében vagy, ne olvasd :DD

      Törlés
  2. Huu de jó lett! Imádom. *--* Siess a kövi résszel!!!

    VálaszTörlés
  3. Uuuu! Nagyon nagyon nagyon jó! Hozz gyorsan új részt! Létszi!!! Nagyon tetszik. Jajh... Zayn mit csináltál!? Honey végül is igazad van. :) :( Nah de kövi részt szeretnékkk!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemsokára felkerül! Örülök, hogy tetszik :))

      Törlés