I. évad - 18. fejezet


Louis szemszöge

Bess idegesen járkál fel-alá. A konyhában állok és csinálok két bögre forró kakaót. Hátha ez egy kicsit megnyugtatja. Nem tudok mit mondani. Egyszerűen… Csak azt tudom nyújtani, hogy itt vagyok vele. Nézem, ahogy száját harapdálva a szoba egyik végéből a másikba megy és vissza. Kezében a telefonját úgy szorongatja, hogy ujjai már kezdenek elfehéredni.
Bassza meg, ez aztán a szar érzés. Mivel tudnám megnyugtatni? Mondjam neki azt, hogy ne aggódjon, úgyis minden rendben lesz? És ha mégsem? Mi van, ha Will tényleg meghal? Akkor se fogok tudni mit kezdeni a helyzettel? Bekapcsolja a TV-t, a villanyt pedig le. Kicsit meglep, de csak sejtem, hogy azért csinálja, hogy ne lássam a könnyeit.
Kész vannak a kakaók. Szótlanul a kanapé előtt álló asztalhoz viszem őket, majd a lányhoz lépek.
- Bess… Gyere, ülj le. - szólok hozzá halk, barátságos hangon.
- Lou… - hangja megcsuklik. Szemeimbe néz. Látszik rajta, hogy visszatartja a sírást.
Jaj, drága. Remélem soha többet nem kell így látnom téged.
Átkarolja a derekamat és szorosan hozzám bújik. Kicsit hirtelen ér, de pár másodperc múlva kapcsolok. Egyik kezemmel átkarolom a derekát a másikkal pedig a fejét simogatom.
- Meg lesz, ne aggódj. - megborzong. Igen. Határozottan visszatartja a sírást. Odahúzom a kanapéhoz és leültetem rá. Melléülök. Kiveszem a telefonját remegő kezéből és helyére az egyik bögrét rakom. Rákulcsolja remegő ujjait a bögre fülére. Nem szól egy szót sem. A szájához emeli és kortyol a forró italból.
- Köszönöm. - mondja szinte suttogva. Én is felveszem a saját bögrémet.
- Nem kell mit köszönnöd. Természetes, hogy melletted vagyok. - válaszomra csak behunyja a szemét és vesz egy mély lélegzetet. Meghatottam volna?
- El sem tudom képzelni, mit csinálnék most, ha nem lennél itt. Valószínűleg égen-földön keresném Will-t, amíg végül nekem is bajom esne. - mondja hadarva. Az akcentusa kicsit megmosolyogtat, de ezt a mosolyt most inkább lenyelem. Bess telefonja egyszer csak megcsörren. Hirtelen még a bögre is kicsúszik a kezéből és egyenesen a hófehér szőnyegre borul annak egész tartalma. A leányzó sietve veszi fel a telefont, nem törődve a folttal. A helyében nekem is ez lenne a legnagyobb problémám. Felveszem a bögrét és visszarakom a dohányzóasztalra.
- Igen? Hála az égnek. - látom az arcán a megkönnyebbülést. Ezek szerint előkerült az elveszett bárány. Az ölében tartja a bal kezét, ökölbe szorítva. Óvatosan odanyúlok, és megfogom. Megszorítom a kezét és egy biztató mosolyt küldök felé. Viszonozza. A mosolya őszinte. Igen, ezt akarom én látni ennek a lánynak az arcán. A boldogságot. Lerakja a telefont és boldogságtól sugárzó szemekkel néz az enyémekbe. - Megtalálták Will-t! Az egyik karja megsérült, de megvan. Él! Louis, el se hiszem! - annyira jó látni, hogy megkönnyebbült. A legjobb barátja végre biztonságban van.
- Örülök neki, hogy ennyire megkönnyebbültél. - mosolygok rá. Pár pillanaton belül azonban megint csörögni kezd a mobilja. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal a húga lesz. Megérzéseim nem csalnak.
- Honey? Hol vagy? - csendben marad. Hallom, ahogy a másik lány csak beszél és beszél, de nem értem, hogy mit. - Aha. Oké. Aztán üzenem neki, hogy vigyázzon rád! - Bess pislog rám. Leteszi a telefont és visszateszi az asztalkára.
- Mi van vele? - kérdezem, mire csak elneveti magát.
- Zayn-nel van. Milyen meglepő… - süt a boldogság a szemeiből. Annyira jó ilyennek látni. Szinte rám veti magát, hogy megöleljen. Egy órán belül ez a második ilyen hirtelen ölelése. Csak a hangulat változott. Mire kettőt pislogok, csak azt veszem észre, hogy a kanapén fekszem, ő pedig rajtam. Szorít magához, de nem látom az arcát. A mellkasomnak nyomja. - Bess…? - szólok hozzá halkan, megsimogatva a hátát, de nem kapok választ. Légzése egyenletes. - Csak nem elaludtál rajtam, kislány? - elnevetem magam, bár próbálok nem rázkódni tőle. Elaludt. Biztosan nagyon fáradt volt már, csak nem akart elaludni, amíg nem kap híreket William-ről. Harry – a macskaféle – felugrik a lábamhoz. Befészkeli magát és lefekszik. Engem ma mindenki párnának használ? A TV-t nézem még egy ideig, de hamar rájövök, hogy a távirányító túl messze van ahhoz, hogy érte tudjak nyúlni. Megadom magam. Átölelem a rajtam fekvő lányt és nem telik bele pár perc, én is az álmaimban találom magam.

Furcsa villódzások. Kinyitom a szemeimet. A semmi közepén fekszem a hátamon. Furcsa. Felülök és körbenézek. Körülöttem a nagy sötétség. Zuhanni kezdek, lefelé a semmibe. Nyomasztó érzés fog el. Mintha… A mellkasomat szorítaná valami. Becsukom a szemeimet és várom, hogy földet érjek, de nem. Sehol nincs talaj. Nincs becsapódás. Csak a félelmetes, nyomasztó zuhanás.

Felriadok. A saját verejtékemben úszok. Kapkodom a levegő után. Kell még néhány másodperc, amíg normalizálódik a légzésem. Körbepislogok. Körülöttem sötét van. A TV is kikapcsolt már.
Vajon hány óra lehet? A rajtam fekvő leányzó nyugodtan alszik.
Az utóbbi időben nem láttam ilyennek. Hmm. Vajon mellettem is lesz ennyire nyugodt? Kétlem. Folyamatos rohanás lesz az élete. A munka… Amit Harry mondott. Minden idejét fel fogja őrölni. Ahogy nekem is a turnézás. Hiába élvezem ezt az egészet. Imádom a rajongóinkat, de néha már sok. Nincs magánéletünk. Amint megtudják, hogy ki ez a lány, ízekre fogják szedni.
Ez kicsit elszomorít. Egy ilyen nagyszerű lányt nem szívesen teszek ki ilyesminek. De hát… A rajongóink előtt nincsenek titkaink… vagy ha vannak is, nem marad sokáig leplezve. Mocorogni kezd. Belekönyököl a bordáim közé, ami hirtelen piszkosul fáj, de ahogy becsúszik közém és a kanapé háttámlája közé… Elfeledteti rögtön a fájdalmat. Nyitva van a szeme. Az a gyönyörű kék szeme…
- Miért nem alszol? - a hangja mélyebb, mint általában. Harry leugrik a kanapéról. Biztos idegesíti a zaj. Buta macska.
- Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. - mosolygom. Hirtelen erős késztetést érzek ahhoz, hogy végigsimítsam az arcát. Már emelem is a kezem, mikor hirtelen közel hajol hozzám. Ajkait az enyémeknek tapasztja. Meglepődöttségemben még arra sincs időm, hogy becsukjam a szemem. Nyelvével szinte szétfeszíti a számat és veszett táncba kezd az enyémmel. Hoppá.
Louis, térj magadhoz. Ez a lány épp megcsókolt, te meg csak fekszel itt, mint egy darab fa. Csinálj már valamit!
Na jó. Lehunyom a szemeim. Egyik kezemmel a hajába túrok és megragadom a tarkóját. Átveszem az irányítást a nyelve fölött. Belemosolyog a csókba, majd leválik a számról. Fürkészni kezdi a szemeimet.
- Mire gondolsz?
- Sok mindenre. - az egyik hajtincsével kezdek játszadozni. Vajon képes lesz-e bírni a stresszt? Nagyon remélem, hogy igen. És Will-el mi lesz? Itt fogja hagyni, hogy velünk jöjjön? Erősen kétlem. Kicsit elzsibbadt a kezem és megmozgatom. Felemeli a fejét. Aládugom. A karomon fekszik. Hozzábújik a mellkasomhoz. Légzése egyenletes. Hosszútávon is el tudnám ezt viselni. Olyan… Nyugodt. Mintha egyikünknek se lenne semmi problémája.
- Lou… - hangja halk. Szinte alig hallom meg.
- Tessék?
- Fogalmam sincs, hogy mit csináltál velem. - halkan nevetni kezdek.
- Neked nincs fogalmad róla? Mit szóljak én? - pár perces csend következik, majd végül megint Bess töri meg.
- Szerinted mi van most Honey-val?
- Szerintem Zayn úgy viselkedik vele, mint egy kis hercegnővel. - elnevetem magam. Szinte látom magam előtt, ahogy ülnek a tv előtt és xboxoznak.
- Ajánlom is neki. Ha bármi baja esik a húgomnak a messzi New York-ban, Zayn nem fog sokáig élni.
- Ne aggódj, biztosan vigyázni fog rá. - ismét csend ülepszik a nappalira. Eltelik ismét néhány perc szótlanul. Vajon mire gondolhat?
- Aludjunk egyet. Majd reggel meglátjuk, mi lesz. - mocorog kicsit. Kényelembe helyezi magát a karjaim között.
- Ez egy nem rossz ötlet. -elmosolyodom és a hajába hajtom a fejem. - Maradjunk így örökre. - lehunyom a szemeim.
- Oké. - jön a válasz. Mosolygok. Bárcsak tényleg minden így maradhatna. Ilyen… Nyugodtan. De hát hamarosan turné. Minden meg fog változni.


- - - - - - 
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

5 megjegyzés:

  1. Jesszusom..imadtam ezt a reszt..annyira de annyira cukik woltak..s kivancsi vagyok h mit csinalnak Honey-ek..kerek egy Honey vagy Zayn szemszogot is :) siess a kovi resszel ;)

    VálaszTörlés
  2. Sokkal jobban szeretem, mikor Louis szemszögéből van írva a sztori. Nagyon édeske, ahogy szerencsétlenkedik :D Imádom. De kíváncsi vagyok arra is, hogy Harry, Liam és Niall mit csinálnak ilyenkor. Vagy mondjuk Edward szemszögére. Írd a kövit! Már nagyon kíváncsi vagyok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fiúk szemszöge mindenkinél tarol :DD Örülök, hogy tetszik ^^

      Törlés
  3. Imádom!
    Kérlek, siess a következővel, már nagyon várom *.* Imádom a fiúk szemszögét, többször is lehetne! :D Siesssssss!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igyekszem a következővel, valahol a napokban fog érkezni.
      Annyit elárulhatok, hogy az egyik srác szemszögéből ;)

      Törlés