I. évad - 9.fejezet


Halkan zene szól. Csak most hallom, ahogy mindenki csendben van és falja a saját kis szelet pizzáját. Nirvana. Becsukom a szemem és a ritmusnak megfelelően kezdem el a fejemet ide-oda dülöngélni, ahogy rágom a falatomat. Már épp kezdenék belemerülni a zenébe, mikor hirtelen elhallgat a dal. Lassan nyitom ki a szememet. Meglepődve veszem észre, hogy nem látok semmit. Csak az ablakokon szűrődik be némi fény.
- Áramszünet? - kérdezem halkan. Pislogok párat, hogy szokja a szemem a sötétséget. Érzem, hogy valaki végigsimítja a karomat, végül megfogja azt és nem ereszti. Mintha csak arra várna, hogy valami megragadjon és elraboljon a sötétben, mint valami horrorfilmben. Illat alapján Louis-t vélem felfedezni magam mellett. De várjunk csak. Honnan tudom, hogy milyen illata van? Hisz nem is figyeltem rá. Gondolataimra megforgatom a szemeimet és elvigyorodok. Tudom, hogy senki nem látja. Mocorgást hallok. Biztos vagyok benne, hogy Harry az. Elővette a telefonját és azzal világít. Ahogy a hirtelen jött vakító fehérség megjelenik, úgy engedi el Lou is a kezemet.
- Hát gyerekek. A bulit kinyírta az időjárás. - biccent a fejével az ablak felé. Odakint szakad a hó.
- Leszakadt volna valami vezeték a környéken? - kérdezi Liam. Odamegy az ablakhoz és kikukucskál. - Az utcai lámpák se égnek. - mondja.
- Hát ilyen szilveszterünk se volt még. - nevet Niall, kezében az utolsó szelet pizzával. Zayn szó nélkül feláll Honey mellől. A kevés fényben látom a húgom pánikbaesett arcát, ugyanis fél a sötétben. Zayn csak biztatóan visszamosolyog, hogy ne féljen, majd elindul a bejárati ajtóhoz.
- Megnézem, tud-e valaki valamit. Keressetek gyertyákat addig. - adja ki a parancsot. Mindenki Harry-re néz, elvégre ő a házigazda. Telefonja fényében megvilágítva is élesen látszik, hogy kínosan mosolyog.
- Nincs gyertyád, ugye? - nevetem el magam
- Hát most éppen nincs. - mondja.
- Nálam van. Átmegyek érte. - ajánlom fel, és már indulok is kifelé. Az előszobában már épp venném a kabátomat, mikor megfordulva látom, hogy Louis is mellettem van.
- Nem gondoltad, hogy elengedlek a sötétben egyedül, ugye? - kérdezi. Halványan látom csak az arcát, de így is süt róla az aggodalom. Mire egyáltalán válaszolhatnék neki valamit, már veszi is a kabátját. Inkább nem szólok semmit. Csendben kinyitom az ajtót és kilépek a szakadó hóesésbe. Zayn a járdán áll és beszél valakivel. A sötétben nem látom. Hunyorogni kezdek. Ismerős.
- Hé, Zayn. - megjegyeztem a nevét, ezaz.
- Tessék? - fordul hozzánk.
- Vigyázz Honey-ra, légy szíves. Nagyon fél a sötétben.
- Honey lenne az a kislány, akivel kerestétek a házat? - kérdezi az ismerős ismeretlen. Tudtam, hogy találkoztam vele. Ő volt, aki kiröhögött, hogy itt álltunk a ház előtt és nem tudtuk, hol vagyunk.
- Igen, ő az. - mondom nem épp kedvesen.
- Óh, milyen udvariatlan vagyok. A nevem Edward Hale. - mondja, elkapja a tenyeremet és kezet csókol.
- Milyen úriember. - mosolyodok el. Akármennyire unszimpatikus volt az alak, ezzel az egy gesztusával hirtelen kiváltotta minden bűnét.
- Hova mentek amúgy? - kérdezi Zayn, Louis-hoz fordulva.
- Bess-hez. Harry-nek nincsen semmi gyertyája, ő pedig felajánlotta, hogy áthoz néhányat. - mondja teljesen nyugodt hangon. Zayn próbálja elrejteni a mosolyát, de észreveszem. Nem foglalkozom vele. - Én pedig nem akartam elengedni egyedül ilyen sötétben. Még lámpákal is veszélyes lehet London, nem hogy világítás nélkül az éjszaka közepén. Ki tudja, bármi megtörténhet.
- Rendben, én bemegyek akkor. - mondja Zayn, biccent Edward-nak és elindul befelé.
- Figyelj Honey-ra! - szólok utána.
- Ne aggódj érte. - küld felém egy megnyugtató mosolyt és már be is lépett az ajtón.
- Nos, merre? - fordul felém Lou.
- Csak kövess. - mosolygok rá.
- Hagylak titeket turbékolni itt a hidegben. - szól közbe nevetve Edward. Válaszképp olyan pillantást kap részemről, hogy azonnal abbahagyja. - Vigyázzatok magatokra! -megfordul és már indul is.
- Örültem a találkozásnak, Edward! - mondom már a hátának.
- Szólítsatok csak Ed-nek. - mosolyog vissza a válla fölött. Visszafordulok Lou-hoz és egy mosoly kíséretében elindulok haza.
Nagyjából fél úton úgy átfagy mindenem, hogy úgy érzem, mindjárt tőből fog letörni az összes végtagom. Dideregni kezdek, a szám már lilára fagyott.
- Miért nem szólsz, hogy ennyire fázol? - kérdezi a fiú és közelebb lép hozzám. - A kabátomat nem ajánlhatom fel, de tied a testem! - mondja nevetve és kitárja bal kezét. Szótlanul odalépek és hozzábújok. Jobb kezemmel átfogom a derekát, ő pedig a vállamat fogja meg.
- Köszönöm, Lou. - nézek fel az arcára. Igazán hálás vagyok neki, amiért ilyen aranyos velem. Utoljára Will-től kaptam ennyi figyelmet. Hirtelen cikáz át az agyamon egy gondolat. Itt és most, ahogy Louis-val sétálgatok a hóesésben, ahogy átkarol, ahogy a hihetetlen csöndben szinte hallom a szívverését, teljes mértékben és visszafordíthatatlanul beleszerettem. A fenébe. Elég volt azzal a gondolattal küzdeni, hogy tetszik egy olyan srác, aki millió tinilány kedvence, de hogy mostantól úgy feküdjek és keljek, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok belé… Nevetséges. Mindenesetre ezt a pillanatot soha nem szeretném elengedni. Némán sétálunk egymást karolva. Nem is kell több. A hallgatásunkat a hidegre fogom. Sajnálom, hogy nem tudok beszélni vele, de ha csak résnyire is kinyitom a számat, a hidegtől a hangszálaim is megfagynak és akkor nemhogy most, de már soha többet nem tudnék vele beszélni. Egyszer csak azon kapom magam, hogy a házamhoz érünk. Kitúrom a kulcsaimat a zsebemből, táskámat ugyanis Harry-nél hagytam. Remegő kézzel beleillesztem a zárba, ami abban a pillanatban már kattan is. Belépve a lakásba átjár a melegség.
- Oh, ez már hiányzott. - fújja ki a hideg levegőt Lou, ahogy becsukja maga mögött az ajtót. - Szóval itt laksz. - néz körbe. Pár másodpercig még várok a válasszal, hogy mindenemet átjárja a meleg levegő.
- Ma költöztem még csak ide. Azt hittem, Harry mondta. - mondom. - Látod, még a dobozaim nagy része ki sincs csomagolva. Apróságok.
- Nekem tetszik már így is. Ez a kanapé főleg. Szerintem ezt már ne mozgassátok el innen. Hazaérsz egy görbe este után, nem kell felcipelned magad a lépcsőn. - mosolyog, de nem mer beljebb jönni.
- Lou, bejöhetsz cipővel nyugodtan. Ahogy kipakoltam mindent, tervezek egy nagytakarítást. - mondom mosolyogva. Haboz kicsit, de beljebb jön. Kicipzározza kabátját.
- Egyre jobban tetszik. - mondja, ahogy a konyhához ér.
- Kérsz egy forró kakaót? Biztos jólesne. - mondom mellé lépve. A konyha, meglepő módon, pont akkora, hogy mindketten rendesen elférjünk benne. Ránézésre kisebbnek tűnt. Előveszek egy doboz tejet a hűtőből és a fejem fölött lévő szekrényhez nyúlok.
- Majd én. - mosolyog és kiveszi a kakaóport. Először megbántva érzem magam, hogy ennyire kicsinek tart, de belegondolva tudom, hogy csak udvariasságból csinálja. Hálás mosolyt küldök felé.
- Ülj le a kanapéra, viszem, ha kész van. - mondom neki. Pár másodpercet még topog egy helyben, de megadja magát. Elindul a kanapé felé és leül.
- Hol tartod a gyertyákat? Ha már azért jöttünk… - hallom hangját a hátam mögött. Két bögrével foglalatoskodom.
- Az egyik dobozomban vannak még. Mindjárt kitúrom.
- Ha megmondod, melyikben, amíg megcsinálod a kakaót, megkeresem.
- Hálószoba felirat. - mondom reflexszerűen. Louis pislog párat, majd elindul megkeresni a dobozt. Meg is találja. Rögtön két darabot.
- Öhm… - áll meg a dobozok fölött. - Bessy, melyik doboz az? - kérdezi. Fel se nézek, úgy vágom rá, hogy a jobb oldali. Louis kinyitja a doboz tetejét. Rögtön meg is találja, amit keresett, ám ahogy elveszi a becsomagolt gyertyákat, az egyik csomagolásába beleakad az egyik csipkés bugyim. - Basszusbasszusbasszus. - mondja és nyúl érte, hogy leakassza, mire megérkezek a két bögrével. Mire ránézek, csak annyit látok, hogy egyik kezében a gyertyákat, a másikban a bugyimat szorongatja. Arcán a zavarodottság és a tanácstalanság keveréke tükröződik.
- Lou, figyelj, ha tetszik, megtarthatod, hátha többet hordod, mint én, de én azt eredetileg magamnak vettem. - mondom teljes komolysággal, mire elneveti magát. A tartása is hirtelen megváltozik, már nem feszeng. - Azt hittem, hogy te ilyen vicces fiúcska vagy, aki nem veszi komolyan az életet.
- Néha elhagy a humorérzékem. - ejti vissza a csipkés alsóneműmet a dobozba.
- A rajzaid mellett olvastam a kis könyvedben. - látom rajta, hogy örül neki, hogy beleolvastam. Fejemmel intek neki, hogy a kanapén folytassuk a beszélgetést. Leülünk és a kezébe nyomom a kakaóját.
- Tetszik? Mármint a könyv.
- Őszintén szólva a rajzaid jobban érdekeltek benne. - belekortyolok a sajátomba. Elmosolyodik.
- Engem az érdekelne, hogy hogyan bukkantál ránk. Nem tűnsz tipikus rajongónak, aki az élete árán is a dedikálásunkra akarna jönni. - mondja. Hangos nevetésben török ki. Bogrémet lerakom a kanapé előtti dohányzóasztalra és hátradőlök. - Ennyire vicceset mondtam?
- Őszintén? Egészen addig fogalmam se volt róla, hogy kik vagytok, amíg nem találkoztunk a dedikáláson. - látom az arcán az értetlenséget.
- Akkor miért voltál ott?
- Hát nem egyértelmű? A húgom miatt. Utált érte, hogy elköltözök otthonról Londonba, de mikor megbékélt vele, minden áron el akart jönni hozzám. Imádja ezt a várost. Aztán most pont akkor esett be, mikor volt a dedikálásotok. Megkért, hogy menjünk el, én pedig jófej nővér vagyok. - Lou csak nevetett. Lassacskán elfogyott a kakaónk, mi pedig kezdtük magunkat rávenni, hogy visszamenjünk a többiekhez.
- Meg fogunk fagyni. - vészmadárkodom, miközben készülök elhagyni kicsiny lakásomat.
- Túléljük, ne aggódj! Háromra. Egy. Kettő…
- Gyerünk, Lou! Három! - ahogy kinyitom az ajtót, a szél az arcomba csapja a havat és kettőig nem látok. - Ilyen morcos időnk is régen volt. De nézzük a jó oldalát. Most már széllel szemben kell mennünk.

- Ez nem nyugtatott meg. - Louis az arca elé húzta a sálát. Én becsuktam az ajtót és elindultunk visszafelé. Nagyon lassan haladunk, az idő pedig egyre jobban közeledett az éjfél felé. A távolból petárdák hangja morajlik, majd megláttam az első fényeket. Imádom nézni.
- Lou, nézd! - állok meg és csillogó szemekkel fölfelé mutatok.
- Látom és gyönyörű. - fel se nézett. Egész végig engem bámul. Zavarban vagyok.
- Nem lehet, hogy… -fordulok felé és az eredetileg arcomra szánt puszi a számon köt ki.

3 megjegyzés:

  1. Mégméégmég imádom fuuuuu.

    VálaszTörlés
  2. Imadom..mikor lesz a kowi resz ? Hmmmm? Mar alig warom..csak minnel hamarabb hozzad kerlek :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem! Köszönöm és örülök, hogy ennyire tetszik! :))

      Törlés