I. évad - 8.fejezet


Estére nagyjából mindent elrendeztünk. Már csak pár doboz maradt, amiről közösen úgy döntöttünk, hogy majd holnap keresünk nekik helyet.
- Szerintem egész otthonos lett így, a cuccokkal. - áll meg a berendezett nappali közepén Will csípőre tett kézzel. Elégedetten mosolyog és bólogat.
- Imádom! Köszönöm Will, hogy segítettél. - odaugrálok és megölelem. Mivel a mellkasáig érek, ez minden alkalommal elég vicces látvány tud lenni. Honey ugrál le a lépcsőn.
- Bess, iszonyatosan jól berendeztem a vendégszobádat! - fülig ér a szája. Ez nagyjából annak felel meg, hogy „Iszonyatosan jól berendeztem a londoni szobámat”. Már előre félek. Biztosan tele van One Direction-ös poszterekkel. Rámosolygok. Mintha tudná, hogy mire gondoltam, nevetni kezd. - Ne aggódj, csak pár posztert raktam ki.
- Pont ettől féltem. Még egyszer nagyon köszönöm Will! - fordulok a fiúhoz.
- Igazán nincs mit. - mosolyog és egy puszit nyom az arcomra. - Aztán ne ájulásig bulizzatok. Bármi van, hívjatok. Hallod Honey?
- Értettem, Főnök. Vigyázok a nővéremre.
- Fordítva kellene. - pillant rám Will, de inkább nem veszem magamra, amit mond. Tudok én magamra vigyázni. Sőt, a húgomra is tudok. Na jó, nem mindig, de az esetek kilencven százalékában igen.
- Jól van már, nem kell csipkelődni. - mondom végül. - Megyek, felavatom a fürdőt. Szia Will! - adok neki még két puszit és már megyek is zuhanyozni.

- 1 órával és néhány utcányival arrébb-
- Na, merre? - kérdezi Honey, megállva a sarkon.
- Én megmondtam már Harrynek is, hogy nem tudom, hova megyünk. - vonom meg a vállamat. Ránézek a kezemben tartott cetlire, majd a telefonomra. Valamiért behülyült rajta a GPS és össze-vissza mutat mindent. - Ezzel szerintem nem megyünk most sokra.
- Ne csináld, hogy eltévedtünk! - esik pánikba Honey. Kapkodja a fejét jobbra-balra, nézve, vajon melyik utcán kéne továbbindulnunk.
- Nem, nem tévedtünk el, csak nem tudjuk, hogy merre menjünk tovább. - gőzöm nincs, hol vagyunk, de próbálok nyugodt maradni. Körbenézek, végül megpillantok egy nyílt ajtót. Épp kilép az egyik házból egy magas, jól öltözött srác. Egy pillanat alatt ott termek mellette. - Szia! Bocsi a zavarásért, meg tudnád mondani azt, hogy hol találom ezt a helyet? - kérdezem tőle az orra alá dugva a papírfecnimet. Honey reménykedve pislog rá. A fiú nevetni kezd.
- Hiszen itt állsz, Kincsem, az ajtóban. - mutat maga mögé. Nincs kedvem nevetni.
- Micsoda? - nézek rá tömeggyilkos tekintettel. Nem elég, hogy hülyét csináltam magamból, kinevet, de még becézget is.
- Ahogy mondom. Harry Styles lakását keresitek, nem?
- Ez az ő lakása? - Honey hirtelen elsápad. Inkább mögé állok, el ne essen. - Oké, hogy az ő bulijára jöttünk, de ez az ő háza? Ne csináld Bess, hogy itt lakik tíz percre tőled. Nem hiszem el. Fogadjunk, hogy álmodok és mindjárt felkelek. Ilyen egyszerűen nincs.
- Fogadni mernék, hogy a kis hölgy Harry egy rajongója. Honnan tudtátok meg a valódi címét?
- Ő írta fel. - mondom rezzenéstelen arccal. - Köszönöm a segítséget. - közelebb lépek az ajtóhoz. Becsöngetek.
- Hát akkor további szép estét a hölgyeknek! - köszön el a fickó. - Remélem, még találkozunk.
- Aki legutóbb ezt mondta nekem, az azóta a nyakamra jár, ha akarom, ha nem. - sziszegem, Harryre gondolva. Ő nyit ajtót.
- Óh, hát tényleg eljöttetek? - húzódik vigyorra a szája, ahogy meglát minket. A tekintetem akaratlanul is a szája szélén húzódó kis gödröcskékre ugrik. Hát ezért lennének oda a lányok? A mosolyáért? Mondjuk elég cuki…
- Honey addig nyúzott, hogy jöjjünk, hogy végül beadtam neki a derekam. - mosolygok és belépek a lakásba. - Tyűha. - ámulok el. Azt hinné az ember, hogy ha valaki gazdag, elárasztja magát mindennel, amire már semmi szüksége nincsen. Viszont a lakás, ahova épp betettem a lábam csak arról árulkodik, hogy valaki – esetünkben Harry – teljesen úgy él, mint bármelyik átlagos, jómódú ember. Az előszobában csak egy tükör, egy cipős szekrény és egy kabáttartó, meg néhány polc, apró csecsebecsékkel. Semmi extra. Ez tetszik.
- Mit találtál? - lép mellém a házigazda.
- Én azt hittem, hogy majd sütni fog a lakásodról, hogy „Harry hűdegazdagvagyok Styles” lakik itt. Kellemeset csalódtam. - húzódik mosolyra a szám. Harry mellett Honey is nézelődik. Szerintem neki is ugyanilyen gondolatok cikáznak a fejében. Továbbhaladva se találunk semmi hiperszupercsilivili cuccot, ami a gazdaságára utalna. Ez egy jó pont, Harry.
- Örülök, hogy tetszik. Gyertek, a nappaliban vannak a többiek. - mutat előre. Követjük. Odabent nagyjából az összes bandatag megtalálható és még sok, számomra ismeretlen ember. Ránézek Honeyra, aki csak elámulva bámul rám. Még mindig nem hiszi el, hogy itt vagyunk. Ami azt illeti, én is alig. Szemem sarkából a kanapéra pillantok. Louis ül az egyik szélén. A kanapé többi részét pedig egy fiú és egy lány foglalja el. Az arcukat nem látom, el vannak foglalva egymással. Legalábbis egymás nyelvével biztos. Kicsit sok, amit csinálnak, így inkább elnézek.
- Sziasztok! - lép oda a sötét hajú, kicsit sötétebb bőrű srác. Tudom, hogy bandatag, de esküszöm, nem jut eszembe a neve. Úristen, ez nagyon ciki. - Örülök, hogy ismét találkozunk. Hallom, Bess, ideköltöztél tíz percnyire? - bassza meg, ez emlékszik a nevemre. Úristen, Honey, segíts. Szólalj meg. Valaki! Hogy hívják ezt a világsztárt, aki itt áll előttem?! Na jó. Válaszolj már valamit, Bess!
- Harry ennyire kis pletykafészek lenne? - mosolygok rá.
- Zayn, most muszáj volt lebuktatni? - Zayn. Ezaz! Jegyezd meg, Bess. Zayn.
- Csak dicsekedett vele, hogy jön a múltkori dedikálásról két lány is. Gondoltuk, hogy ti lesztek. Sziasztok! - lép oda mellénk Louis is. Fel se tűnt, hogy felállt a kanapéról. Óvatosan odapillantok. A másik kettő szintén eltűnt. Keresem őket a tekintetemmel, de nem találom. Valószínűleg egy kis magányra vágytak. Khm. Louis-ra nézek. Mosolyog, én meg összeolvadom magam.
- Az az a karkötő, amit tőlem kaptál? - kérdezi Honey, Zaynnek küldve szavait. A srác a kezére néz, majd Honey-ra.
- Azóta, hogy segítettél felrakni, le se vettem. - mondja. - Gyere, igyunk meg valamit. - kinyújtja a kezét, átfogja Honey vállát és magával húzza a konyhába.
- Ha ez tényleg igaz, holnapra én leszek a pápa. - hallom Honey magyar szavait. Elnevetem magam.
- Mit mondott? - érdeklődik Harry.
- Még mindig nem hiszi el, hogy veletek szilveszterezünk. Azt mondta, hogy ha ez tényleg igaz, akkor holnapra ő lesz a pápa. - a hátam mögött hatalmas nevetést hallok. Ugyanúgy nevet, mint a húgom, de mivel ő épp most ment ki Zayn-nel a konyhába, nem ő lehet. Félve fordulok meg. Niall az. A kis szőke feje csak úgy virít.
- Van humora a kiscsajnak. - vigyorog teli szájjal.
- Volt kitől örökölnie. - ebben a pillanatban csengetnek. Harry kifordul és megy az újonnan érkezőnek ajtót nyitni.
- Mi a program? - fordulok Louis felé. Rám mosolyog és elindul a kanapé felé. Ledobja magát és mutatja, hogy üljek mellé. Így is teszek. Próbálok nyugodtnak látszani, de úgy érzem, hogy a szívem a torkomban dobog, a gyomrom úgy ugrál, hogy az összes körülötte lévő szervemet lökdösi, mintha már nem is pillangók lennének benne, hanem egy komplett madárraj, ami délre akar vándorolni, csak be van zárva. A lábaim alig akarnak megfelelően működni, és már azon aggódok, hogy pofára fogok esni, mikor sikerül sérülésmentesen a kanapéhoz érnem. Észre se vettem, hogy ezalatt a fél perc alatt levegőt se mertem venni. Most megkönnyebbülve fújom ki. Túléltem. Levetem magam Louis mellé.
- Mintha kicsit zavarban lennél. - Ja. Igazad van. Meg már fülig vörös is. Remélem, nem veszi észre. A fényviszonyok nem olyan tökéletesek. Ami azt illeti most nézek körbe csak és csak néhány asztali lámpa ég.
- Nem szoktam meg, hogy világsztárokkal járok bulizni. - sikerült nyugodt hangon beszélnem. Menni fog ez.
- Majd megfogod. - mosolyog és beletúr a hajamba. - Meg ezt is.
- Meg tudnám szokni. - mosolygok rá. Fogalmam nincsen, honnan szereztem ezt a hirtelen önbizalmat, de tetszik.
- Óh, hirtelen milyen rámenősek lettünk.
- Te kezdted.
- Igazad van. - összeszorított szemekkel nevet. Csak nézem tökéletes arcát. Minden egyes nevetőráncába belezúgtam. Felhúzom magam elé a lábamat a kanapén és úgy tanulmányozom tovább az arcát. Abbahagyja a nevetést és rám néz. - Mi az?
- Ha már úgy alakul, hogy ilyen sokszor találkozunk, az agyamba vésem az arcodat. De minél tovább nézem, annál jobban érzem úgy, hogy teljesen más, mint először láttam.
- És érdekes?
- Nem. Egyáltalán nem. - elfordulok. Szemem sarkából látom, ahogy mosolyog. Niall-re téved a tekintetem. Az ebédlőasztalnál ül Honey és Zayn társaságában, kezeivel dobol az asztalon és folyamatosan jár a lába. - Niall most mit csinál? - hajolok oda Louis-hoz.
- Szerintem csak várja, hogy Harry végre behozza a pizzát. Akkor csinál ilyet, amikor éhes.
- Tisztára, mint a húgom.
- Inkább a húgod csinál úgy, mint Niall. Szerintem kicsit idősebb, mint… Ne haragudj, hogy is hívják?
- Honey.
- Idősebb, mint Honey.
- Ő szokott bepánikolni, ha nem kap enni. Komolyan, a fél fizetésem csak az etetéséből áll, amióta itt van nálam. - Harry lép be, kezében két hatalmas, lapos doboz. Niall, mint akit puskából lőttek ki, rácsap az egyikre és már viszi is vissza az asztalhoz.
- Pizzaaa! - nyitja ki a fedelét és mélyen beleszippant a gőzfelhőbe. Honey-nak kikerekednek a szemei. Szinte látom, hogy legszívesebben rávetné magát az egész dobozra. Azt hiszem, Niall-el jól ki fognak jönni. Persze, ha létezik annyi kaja a világon, hogy mindkettőnek egyszerre elég legyen. A szőke srác elvesz egy szeletet. Már a felénél tart, mikor rápillant a húgom vágyódó szemeire. - Uhm.. -nyeli le a falatot. - Kérsz? - tolja oda a dobozt elé.
- Azt hittem, már sose kérdezed meg! - fülig ér a szája.
- De cuki vagy, egyelek meg. - mosolyog rá Niall. Honey már épp betömte a szájába az egyik szelet nagy részét.
- Azért inkább azt ne. - mosolyog a lány teli szájjal.

5 megjegyzés:

  1. Gyorsangyorsan az új részt! Imádom!!!!

    VálaszTörlés
  2. Siess az új résszel pls :3
    Imádom ahogyan írsz *-*

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Szupcsi lett :-) kerlek h igyekezz a kowi resszel :-)

    VálaszTörlés