I. évad - 7.fejezet


Többször is hangokat hallok magam körül. Néha iszonyatos csendet, máskor szinte fülsüketítő zajt. Nem tudok megmozdulni. Nem tudom kinyitni a szemem. Csak zuhanok a sötétségben, olykor valami idegen helyen találva magam. Hallok valakit magam mellett. Próbálok szólni hozzá, de nem nyílik a szám. Mintha bevarrta volna valaki. Megrémülök. Észre sem veszem, hogy egyre gyorsabban veszem a levegőt, míg végül hirtelen jön a már oly régen nem érzett fájdalom. Mintha száz kiló ólmot öntöttek volna a mellkasomra, az nem akar emelkedni. Nem kapok levegőt. Megint hallom a hangokat. A nevemet mondogatják és ordítanak valamit. Nem hallom. Nem akarom hallani, hogy mit. Kezek ragadnak meg, fogalmam sincs, mit csinálhatnak velem. Nem értem, amit mondanak. Talán latinul van. Hirtelen egy hatalmas fájdalmat érzek a mellkasom közepén. Felordítok, és elmúlik a fájdalom. Szemeim kipattannak és – gyors fejszámolás- hátom emberrel találom szembe magam. Az egyik, aki fölém hajol, egy orvos. Hátrébb Will áll. Szerintem arra kelt fel, ahogy felriadok. Aggódó szemei félelmet sugároznak. Egy nővér áll mellette és próbálja megnyugtatni.
- Semmi baj nincs, Ms. Lewis. Nyugodjon meg. - szól az orvosom.
- Mi történt? - kérdezem teljes tanácstalansággal.
- Kómában volt négy napig. -válaszolta, miközben a fejemet vizsgálgatta. - De legalább már a púpja nincs meg.
- Milyen nap van ma?
- Huszonkilencedike. Hétfő. Reggel hat óra van. - mondja. Mosolyog, felír valamit az ágyam mellett lévő kis szekrényen és távozik. Ránézek Will-re.
- Hol van Honey? -nézek körbe, de sehol nem látom. Feltolom magam az ágyban ülő helyzetbe.
- Nálam van otthon. Valószínűleg még alszik. -szavai megnyugtatnak, így hát rögtön akövetkező kérdésemet teszem fel neki.
- Most ki vagyunk rúgva, ugye? - húzom mosolyra a számat. Will is ugyanígy tesz.
- Nem. Feljelentettem és az ügyvéd mondta, hogy egészen addig, amíg az ügynek nincs vége, nem rúghat ki minket, viszont mi akármikor kiléphetünk.
- Ez fantasztikus! - óvatosan, szép lassan megpróbálok felállni. Amint ez sikerül, odarohanok Willhez és megölelem. Leülünk és émg beszélgetünk két órán keresztül. A dokim visszaér.
- Látom, már sokkal jobban van. Ha nem bánja, ki is lakoltatnánk. -mosolyog a fehér köpenyes.
- Én örülnék neki a legjobban, ha most azonnal mehetnék is. - mosolygok vissza.
- Azért ha tapasztalná, hogy továbbra sem kap levegőt amikor alszik, várjuk vissza.
- Értettem! - szalutálok, majd elnevetem magam.

Hazaérve ledobom a cuccaimat, legelső utam a fürdőbe vezet. Egy jó meleg otthoni zuhany. Ez hiányzott nekem. Will közben Honey-t hozza haza. Sajnálom, hogy ilyen karácsonya lett végül, de a szilveszterét mindenképp szeretném feldobni. Utána pedig felrakom egy gépre, hisz neki nemsokára iskola van. Gondolataim ide-oda cikáznak a víz alatt. Épp a hajamat mosom, mikor hallom, hogy megérkeznek.
- Bent vagyok a fürdőben! - kiabálom ki. Honey abban a pillanatban berobban. Most nem is érdekli, hogy meztelen vagyok, beugrik mellém a víz alá és megölel.
- Soha többet ne csinálj ilyet Bess, tudod, hogy mennyire aggódtam? Ha Will nem hív fel, akár meg is halhattál volna! - ömlenek belőle a szavak.
- Ne aggódj, semmi bajom. De kimennél? -nevetek. Végignéz rajtam és hitelen vörösre vált a feje. Csak most jutott el a tudatáig, hogy nincs rajtam ruha. Kezeit gyorsan a szeme elé kapja és kirohan Willhez a nappaliba. Elzárom a vizet, magamra kapok egy törölközőt, megszárítkozom. Eszembe jut, hogy nem vittem magammal semmi ruhát, hogy fel is öltözzek. Néhány másodpercet még vacilálok, de aztán elindulok át a hálóba, egy szál törölközőben. Csak reménykedek, hogy Will a konyhában van Honey-val. Átsurranok, amilyen gyorsan csak tudok és magamracsapom a hálószoba ajtaját. Feltúrom a ruhásszekrényem. Magamra kapok valami teljesen kényelmes, otthoni pólót, nadrágot. Sokkal jobb. Körbenézek, a laptopomat keresve, aztán valahogy beugrik a kép, hogy az kint hever a nappaliban, a Louis-tól kapott könyvem mellett. Kimegyek. Ahogy kinyitom az ajtót, iszonyatosan finom illatokat érzek. Will és Honey a konyhában ügyködik. Bevetem magam a kanapéra. Magam elé veszem a gépet és máris a világhálón szörfözök.
Londoni kiadó albérletek. Katt. Na nee. Katt. Ez meg aztán főleg nem. Miért nem lehet olyan hirdetést feladni, ami csak egy kicsit is vonzza az embereket? Katt. Ez már egy fokkal jobb.
- Mit csinálsz, Bess?
- Lakásokat nézegetek. - mosolygok rá. - Lehetőleg olyat, ami azonnal költözhető.
- Miért? - kérdezi Will, aztán körbenéz a lakásban. - Szerintem ez nem vészes.
- Nem szeretem. - vonom meg a vállam és ránézek a laptopomra. Görgetek párat és az egyik képen megakad a szemem. - Ez.
- Találtál egyet?
- Mindjárt megnézem a többi képet. - kattintok. Az állam is leesik. Szép helyen van, jó környezetben és maga a ház gyönyörű. - Felhívom a tulajt! Meg akarom nézni! - felpattantam és már tárcsáztam is a hirdetésnél látott számot.

Két nappal később
Kiszállok Will autójából. A hideg szél rögtön pirosra csípi az arcomat. Feljeb húzom a sálamat, és tekintetemet a házra irányítom. Akárhányszor látom, mindig rácsodálkozom. Olyan picinek tűnik, viszont belül maga az álom. A lépcsőhöz indulok. Ahogy az ajthoz érek, megáll mögöttem a költöztető kocsi is. Will megy oda hozzájuk. Én ezt egy mosollyal hálálom meg és benyitok új lakásomba. Hazajöttem.

Az utolsó dobozokat pakoljuk be Willel. A költöztetők is elmentek már. Honey bent fetreng a kanapén és élvezi az új lakás előnyeit. A kocsihoz megyek, és a legutolsó dobozt emelem ki a csomagtartóból. Fél kézzel megfogom, a másik kezemmel pedig próbálom lezárni az ajtót.
- Segítsek? - hallom magam mögött, mikor éppen sikerül.
- Hát te? - kérdezem meglepődve, ugyanis nem számítok rá, hogy beköltözésem alkalmával belefutok egy Harry-be.
- Csak sétáltam egyet. „Törékeny” - olvassa fel a dobozon látható firkát.
- Pont erre? - ámulok el. Észre se veszem, de csúszik ki a doboz a kezemből.
- Erre lakok. - mosolygott rám és inkább elveszi, nehogy ledobjam.
- Hát ezt esküszöm nem hiszem el. - mondom inkább magamnak, mint neki.
- Micsodát? - érdeklődik, miközben befelé veszi az irányt.
- Hé, nem mondtam, hogy gyere be! - szólok utána, de csak nevet. Beviszi a dobozt.
- Meglepetés! - kiáltja, mikor beér a nappaliba. Lerakja a dobozt egy másikra és Honey-hoz fordul. - Szia Honey! - mosolyog rá. A húgom csak elbambulva bámul pár másodpercig.
- Te most tényleg itt vagy, vagy csak képzelődöm? -pislog nagyokat.
- Tényleg itt vagyok. - mondja Harry. Körbenéz a nappaliban, ami nagyjából csak dobozokkal van kirakva. - Hűha. EZ a lakás valami iszonyatosan jó.
- Tetszenek a dobozaim, mi? - lépek mellé és én is körbenézek. Melegség jár át belül. Most tényleg úgy érzem, hogy itthon vagyok, de ahogy magam mellé pillantok, kizökkenek. Várjunk csak. Itt áll mellettem milliónyi lány kedvenc énekese az új lakásomban.
- Mi az? - kérdezi. Fel se tűnik, hogy már percek óta bámulom.
- Csak rácsodálkoztam, hogy mit keresel itt.
- Ennyire hihetetlen, hogy itt vagyok?
- Ami azt illeti, nagyon furcsa, hogy csak így felbukkansz. Biztos, hogy te vagy az igazi Harry és nem csak képzelődünk? - mondja Honey. Feláll a kanapéról és tanulmányozni kezdi a fiút. Az széttártja kezeit, mintha rendőri ellenőrzés lenne. - Nem. Ez határozottan az eredeti Harry.
- Bizony. - vonja meg a vállát és ledobja magát a kanapéra.
- Még most se hiszem el. - sóhajtok.
- Bess, felvittem az ágyat. Hova rakjam? - jön le a lépcsőn Will. Ahogy meglátja Harryt, hirtelen megtorpan. - Máris jöttek üdvözölni az új szomszédok?
- Tudtommal nem a szomszédom, csak erre jár. Bemutatom Harryt. - mosolygok Willre. Az arcán semmi érzelmet nem látok. Vajon mire gondolhat? - Az ágy jó lesz az ablak alatt szerintem.
- Szia Harry. William. - nyújtja a kezét a kanapén lazító srácnak.
- Harry Styles. - csap bele a kézbe és megrázza. - Örülök a találkozásnak.
- Honnan ismered Besst? - kérdezi Will, miközben egy „hálószoba” feliratú dobozt kap fel.
- Összefutottam vele egyszer, amikor elhagyta a húgát.
- Bizony így volt. - nevetett Honey. Willt ez nem hatja meg. Ugyanolyan rezzenéstelen arccal megfordul és elindul fölfelé a lépcsőn.
- Azt hiszem a pasid nem csíp engem. - mondja Harry. Feláll, odamegy a „konyhacuccok” felirató dobozokhoz és azok tartalmát kezdi vizsgálgatni.
- Nem a pasija. - monjda Honey és bevisz egy dobozt a fürdőbe.
- Szóval nem az. - mosolyog és visszadob a dobozba egy fakanalat.
- Ezen mi ilyen vicces?
- Semmi. Semmi. Van programotok estére? - fordul a fürdőből visszatérő Honey-hoz.
- Úgy tudom nincs. Bess? - kérdezi tőlem, miközben a konyhában pakolászok.
- Semmi. - mondom, mire Harry mosolyra húzza a száját.
- Vegyétek úgy, hogy most már van. Gyertek velünk szilveszterezni. Nálam lesz a buli. Felírom. Van papírotok? - kérdezi Honey-tól, de ő lefagyva csak bámul a fiúra.
- Van. -sóhajtok és letúrok egy „művészkedőcuccok” doboz aljára. Előhalászok egy tollat is és Harry már írja is a címet.
- És ez merre van? - kérdezem tőle, ugyanis a lapon található cím nem tűnik ismerősnek.
- Nagyjából tíz percre innen. Szívesen maradnék segíteni, de még el kell intéznem estig néhány dolgot. - kacsint rám és az ajtó felé veszi az irányt. - Számold meg estére a ház összes sarkát, Bess. Sziasztok! - köszön mosolyogva, majd a lépcső felé fordul. - Szia Will! - kiabálja fel.
- Szia Harry! - jön a válasz. Harry csak nevet egyet és kifordul az ajtón. A még berendezetlen házban visszhangzik, ahogy becsukja maga mögött az ajtót. Pár másodpercig még nem jutunk szóhoz. Végül Honey töri meg a csendet.
- Bess. Én nem akarok innen hazamenni. - mondja teljes komoly arccal, mire akaratlanul is mindketten iszonyatos röhögésben törünk ki.


1 megjegyzés: