I. évad - 14.fejezet



- Louis szemszöge-

Én esküszöm, nem hiszem el ezt az egészet. Mintha a világ tényleg kifordult volna magából.
Basszus, Bess, miért csinálod ezt velem? Miért vagy rám ilyen hatással? Olyan régen éreztem ilyet… Ez még gondolatban is nagyon nyálas.
Észbe kapok, hogy az ajtót nézem, ahol Zayn és Niall fél perce távozott. Megrázom a fejem és gondolataimból visszatérve a már felöltözött Bess-re nézek.
Szóval ezért nevetett Niall. A Rolling Stones-os póló miatt.
Harry még mindig csak a macskával van elfoglalva. Én pedig csak állok itt, mint valami hülyegyerek.
Ne már, Louis, mozdulj meg. Csinálj valamit, amitől nem tűnsz annyira elveszettnek.
- Sikerült mindent kipakolnod, Bess? - kérdezem mosolyogva. Ennél aztán nem is kérdezhettem volna nagyobb hülyeséget, lévén, hogy ha egy kicsit is körbenéz az ember, látni még két dobozt.
- Már csak a csecsebecsék vannak hátra és megvagyok. - visszamosolyog. - Kértek valamit? Bár Harry már kb mintha otthon lenne. - kérdezi.
- Mid van?
- Én egy forró teára gondoltam. Hideg téli napon az a legjobb.
- Vagy egy forró kakaó. - gondolkodom el mosolyogva és észre se veszem, hogy kimondtam.
- Vagy egy forró kakaó, igen. - mosolyog vissza Bess. A gödröcskéire nézek. Furcsamód pont olyanok, mint Harry-nek. Azt hiszem, sok lány ölni tudna, hogy ugyanolyan gödrei legyenek, ha mosolyog, mint Harry-nek. Honey megunja a társalgást és a két Harryhez csatlakozik.
- Óvodát is nyitottál? - kérdezem Bess-től és a fejemmel a két macskázó kisgyerekre bökök.
- Hát nagyon úgy látszik. - mondja, miközben a konyhába tart. Megyek utána.
Basszus, mi vagyok én? Valami kiskutya?
Megrázom a fejem és Bess mellé lépek.
- Segíthetek? Profi vagyok tea-készítésben. - mosolygok rá. Meglepő módon elfogadja a segítségem. Egyszerre nyúlunk a teafilteres dobozáért, aminek végeredményeképp teljes véletlenségből megfogom a kezét. Megborzongok. Annyira puha a bőre, hogy kiráz tőle a hideg.
Ha csak ennyivel ezt váltja ki belőlem, mi lesz még ha… Louis, mikre gondolsz! Csináld a teát. Nyűgözd le Bess-t aztán beszélhetünk róla. Basszus, néha tényleg azt hiszem, hogy skizofrén vagyok.
A kezem nem veszem le az övéről. Kicsit megszorítom, ő pedig megfog egy filtert.
- Nem így képzeltem el a közös teakészítést. - nevet.
Basszus, csak most fogom fel, hogy imádom, ahogy nevet. Egészen el tudok veszni benne. Úgy nevet, mintha a világon nem lenne semmi problémája, pedig, ha jól tudom, korántsem egy leányálom az élete.
- Bocsánat – mosolygok rá és hirtelen csak annyit veszek észre, hogy az arca közeledik. Nyom egy puszit az enyémre. Nem tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel.
- Köszönöm, Lou. - mosolyog és az egyik szekrényajtót kinyitva nyúl a cukorért.
- Majd én leveszem. - ajánlom fel neki, de csak megrázza a fejét.
- Nem támaszkodhatok mindig egy magas fiú segítségére. Itthon vagyok, el kéne érnem a saját cuccaimat. - mondja és lábujjhegyre állva kiveszi a cukrot a szekrényből.
- Nem is vagyok magas. - nevetem el magam. A cukrot lerakja a konyhapultra és a csaphoz igyekszik egy nagy kannával. Teleereszti vízzel.
- Hát hozzám képest óriás vagy. - nevet és a tűzhelyhez tart, hogy felrakja a vizet forrni.
- Azért ezt nem mondanám. - mondom kihúzva magam. - még így is felérsz a nyakamig.
- Legalább könnyen meg tudlak fojtani, ha hülyeséget csinálsz. - mondja a vállát megrántva. Tekintete teljesen komoly és ez kissé megrémiszt. - Lou, vicceltem. - mondja ugyanolyan komolysággal.
- Nem tudom, hihetek-e neked.
- Lenne okom hazudni neked? - kérdezi, immár mosolyogva. Én is csak elmosolyodom rajta. A gödröcskék megint ott vannak a szája sarkában. Valahogy sokkal jobban szeretem ezeket a gödröket, mint Harry gödröcskéit.
- Én ezt nem tudhatom. -mondom végül. - Az ízesítést bízd rám – kacsintok Bess-re. Bólint egyet és mosolyogva kiugrál a konyhából, csatlakozva a CicaTársasághoz.

- Köszi, hogy átjöttetek. - mondja Bess, az ajtóban állva. Kint már sötét van és a hóesés is igen rákezdett. Harryvel már nyakig beöltözve a kocsihoz indulunk. Bess nem vett fel semmi mást. Gyors kikísérésre számított.
- Bess, menj be légy szíves. Meg fogsz fázni. Téged meg hazaviszlek kocsival, Harry. - mondom a fürtös felé fordulva. Az csak bólint egyet és gyorsan a kocsihoz megy. Én a kocsikulcsokat próbálom előtúrni a kabátom zsebéből.
- Harry, várj egy percet. - szól Bess. Felnézek. Harry csak vigyorog. Rápillantok a kabátjára. Oda nem illő mozgó púp van a hasánál. - Kérem vissza a cicámat.
- Nem cserélünk? Neked adom Louis-t. - ránézek Bessre, aki mosolyogva néz rám, majd vissza Harry-re.
- A cicámat egy pasiért se cserélem el, akármilyen helyesek.. - mondja felém kacsintva.
- Lehet nekem is beleszólásom? - kérdezem, de mintha meg se hallanák a szavaimat.
- Csak néhány napot hadd vigyázzak rá. - néz rá Bess-re bociszemekkel Harry. Látom rajta, hogy bármikor máskor megenyhülne tőle, de most a macskájáról van szó. Most nem tör meg.
- Harry, itt laksz tíz percre. Akkor jöhetsz át hozzá, amikor akarsz. - mondja Bess és nyújtja a kezét a macskáért. Harry kicsit elszomorodva adja vissza neki a fekete szőrmókot. - Komolyan elloptad volna? - nevet Bess.
- Hát azért utólag szóltam volna, hogy elvittem. - mondja Harry. - Tudtam, hogy észre fogod venni.
- Legközelebb Honey-t vidd el. Imád veletek lenni.
- Mindent hallok! - kiabál odabentről az említett leányzó.
- Te csak pakolássz! Holnap korán kell kelned! - ordít vissza Bess, de még be se fejezi a mondatot, már jön a válasz.
- Nem akarok!
- Muszáj! - Honey csendben maradt. Lehet, hogy tényleg nekiáll pakolni. Bess visszafordul felénk. Kezeit összekulcsolja maga előtt. Szája előtt látszik a lehelete.
- Bess, most már tényleg menj be. - mondom neki, ellentmondást nem tűrő hangon.
- Megvárom, amíg elmentek. - mosolyog vissza.
- Mindig a tiednek kell lennie az utolsó szónak, ugye? - kérdezem, miközben szállok be a kocsimba. Harry is ugyanígy tesz a másik oldalon.
- Valami olyasmi. - válaszolja, fülig érő vigyorral az arcán. Már megint a gödrök.
- Szia Bessy! - mosolygok rá és elhajtok. A visszapillantóból még látom, hogy int egy utolsót és már be is csukódott az ajtó.


-Bess szemszöge-
Ahogy beérek a házba, az immár csukott ajtónak támasztom a hátamat és lekuporodom a földre. Térdeimet felhúzom és megtámaszkodom rajtuk. Harry dörgölőzik neki a lábamnak.
- Te is odavagy értük, ugye? - vakarom meg a füle tövénél. Összekuporodik mellettem és dorombolni kezd. - Igen, Harry. Én is. Miért neveztelek el Harry-nek? - kérdezem a cicától, de a választ a lépcsőről kapom meg.
- Azért, mert mikor hozzánk került, megkérdezted, hogy mi legyen a neve. Ránéztem és az első név ami eszembe jutott, a Harry volt. - mondja Honey nekitámaszkodva a falnak. - És milyen jó, hogy nem más nevet adtunk neki. Mr. Styles is odavan érte. - nevet.
- Az biztos. Pedig én úgy emlékszem, hogy mindenáron Loki-nak akartam elnevezni. Néha úgy viselkedik, mint egy asgardi kiskirály ( Thor rajongók előnyben – szerk:D)
- Meghiszem azt. De ahogy elköltöztél, miért nem hívtad akkor Lokinak?
- Nem tudom, a Harry már ráragadt. - mondom vállamat felhúzva.
- Miért ülsz amúgy a földön?
- Csak gondolkodtam kicsit. - mondom alig hallhatóan. - Nincs valami filmötleted?
- Hát tudok egyet, de nem biztos, hogy tetszene.
- Nézzük meg. - mondom mosolyra húzva a számat. Amelyik filmről Honey azt mondja, hogy nem tetszene, szinte száz százalékban mindig tetszik.

Már egy órája nézzük a Honey által kiválasztott filmet, mikor megcsörren a telefonom a konyhapulton. Felállok és odasétálok.
Will.
- Mi az, drága? - szólok bele a telefonba. Will hirtelen még levegőt venni is elfelejt. Beletelik pár másodpercbe, mire megszólal.
- Bess, mondanom kell valamit. Nem telefontéma. Nagyon fontos.
- O… Oké. - mondom hebegve. Fogalmam sincs, hogy mit akarhat.
- El tudsz most jönni otthonról? - kérdezi, szinte elhalt hangon.
- Hozzátok biztosan nem, már késő van, hogy utazgassak. - nézek a faliórára pillantva. Fél tízet mutat.
- Rendben. Ki tudsz jönni a Violett Hill Gardens-ig?
- Igen, addig el tudok menni. Itt van a szomszédban - mondom és szinte hallom, ahogy Will megkönnyebbül.
- Rendben. Pár perc múlva ott. - válaszolni sincs időm, rám tette a telefont.
- Ez nagyon furcsa. - mondom a telefonomat nézve. Honey megfordul a kanapén.
- Will volt? Mit akart? - kérdezi érdeklődve.
- Fogalmam sincs, de mennem kell. - mondom Honey-nak és valami melegebb ruhára váltva már indulok is el a megbeszélt találkahelyre.
Vajon mit akarhat?

  


Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett a sztori csatlakozz Facebook-csoportunkhoz ITT
az író, Betti

6 megjegyzés:

  1. Oooh te jo eg...egyszeruen imadom...alig warom a folytatast :-) mikor teszed fel? :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hetente 2 részt tervezek mostantól írni. Egyet hét elején, egyet hét végén :))

      Törlés
  2. uristen hogy lehet itt abba hagyni?! nagyon siess! <3

    VálaszTörlés
  3. hipejszupej ahw xd uhh imadom!!^^ siess a kovivel!;)

    VálaszTörlés
  4. ez olyan.... ZSENIÁLIIIIIIIS *------*

    VálaszTörlés