I. évad - 10.fejezet


Mielőtt még felfognám, mi is történt, Louis elhúzza a fejét és zavarában a földet kémleli.
- Ne haragudj, ezt nem így terveztem. - mondja végül. Én csak szájtátva bámulok magam elé. Miért kér bocsánatot? Hiszen csak egy puszi volt, amit az arcomra akart adni.
- Lou… - kezdek bele, de a következő adag petárdák szakítanak félbe. Ne már, épp mikor ki akarom önteni neki a szívem. Sóhajtok egyet. Feladom. Amúgy is, mit akarhatna pont ő tőlem. Érzem, hogy elpirulok, de szerencsére a színes fényein kívül semmi más nem világítja meg az arcomat. Csendben lépkedni kezdek Harry lakása felé. A hideg már a csontjaimat is átjárja. Louis is némán lépked mellettem a földet nézve, kezében a gyetyákkal. Annyira rossz ez így. Csak szólalj meg kérlek. Mondj valamit. Bármit, de ez a néma csend megőrjít. Lou… Valamit. De nem szól semmit. Rám se mer nézni. A hópelyhek, ahogy hozzáérnek az arcomhoz, már szinte elvágják a bőrömet. Próbálom a sálamat jobban az arcomra húzni, de nem tudom. A mellettem lépkedő fiún pedig mintha nem is látszana, hogy átfagyott. Csak pakolja egyik lábát a másik után. Megérkezünk a lakáshoz.
- Bess, én… - kezdi, de az ajtó kicsapódik. Liam az. Aggódó arccal fürkész minket.
- Mi tartott ennyi ideig? Már egy órája elmentetek, már azt hittem, hogy valami baj történt veletek. Nagyon aggódtam! - mondja. Belenézve Liam szemébe, látom, hogy nem csak a levegőbe beszél. Aggódó pillantása mindent elárul.
- Bocsánat, Liam. Az én hibám. -szegem le a fejem.
- Ne butáskodj. Én kértem a kakaót. - menteget Louis. Liam-hez fordul. - Bocs, Liam. Leálltunk Bessnél meginni egy forró kakaót, mert átfagytunk, mire odaértünk. Ami azt illeti, igazán bemehetnénk már a lakásba, mert idefagyok. - Liam eláll az útból.
- Örülök, hogy semmi bajotok. - mondja halkan nekem, mikor elhaladok mellette. Hálás mosolyt küldök felé. Leveszem a kabátomat. Nem foglalkozok Louis-val. Próbálok nem foglalkozni vele. Bemegyek a többiekhez. Meglepődve látom, hogy Honey boldogan mesél a többieknek, akik körbeülték.
- […] Besst pedig elvitték kórházba, az a mocsok pedig még mindig szabad lábon van és…
- Honey, ez nem szilveszterre való történet szerintem. - szólok közbe. Az összes fej felém fordul. Harry felpattan és odarohan hozzám.
- Gyere csak velem. - mondja és elhúz egy szobába. Ránk csukja az ajtót.
- Mi az? - pislogok rá értetlenül.
- Miért nem mondtál erről semmit? - mutat az ajtóra. Honey iménti történetére gondol. Nem válaszolok. Föl-alá kezd járkálni a szobában. Fogalmam sincs, hogy aggódik-e vagy ideges. Nem ismerem. Nem ismerek itt senkit. Legszívesebben hazarohannék. - Bess… Fogalmam nincs, miért, de aggódom érted, ahogy a húgodért is.
- Semmi okod nem lenne rá, hogy aggódj miattunk. - mondom alig hallható, elhalt hangom. Nagyon kevés választ el a sírástól. Végigpörög a szemem előtt a karácsony este.
- Pont ez az. Nincs rá okom, mégis aggódom. Liam főleg. Mikor Honey belekezdett a mesélésbe, Liam az ablakból hallgatta és figyelt mikor értek vissza. - hangja nyugodt. Mászkálása tempóját lelassítja, majd beleül egy fotelbe és hátra hajtja a fejét. - Egyszerűen rosszul érzem magam már csak a gondolatától is, hogy ilyen van.
- Nekem mondod? Nem téged fektettek rá egy asztalra! Nem neked kellett azon gondolkodnod, hogy ahhoz, hogy eltartsd a családodat, még ezt is bevállalnád! Nem téged fenyegettek meg, hogy soha többet nem fogsz munkát kapni Londonban! Neked arany életed van, mindenki imád, mindened megvan! - kiabálom. Tudom, hogy kihallatszik, de nem érdekel. Harry csak hallgat. Érzem, ahogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon és az államon elszakad tőlem. Szinte hallom, ahogy földet ér. - Sajnálom Harry. A ti életetek közel sem olyan, mint az enyém. - mondom már sírva. Louis-ra gondolok és ami történt visszafele. Ő is megkaphatna akárkit. Nem egy ilyen elcseszett lány fog neki kelleni.
- Pont ezért érzem magam ilyen rosszul, Bess. - mondja fél perc csend után, higgadtan Harry. - Te nem tudod, mik járnak a fejemben.
- Hát akkor mondd el. - lekuporodom a fal tövébe. Lábaimat felhúzom és átfonom kezeimmel.
- Én nem kértem ezt a hírnevet. Mindig is sikeres akartam lenni, igen, de nem tudok elmenni testőrök nélkül lassan már cipőt venni se. Megvannak a maga előnyei annak, hogy híres vagy, de nem látod át a másik oldalt.
- Dehogynem. Pontosan tudom, milyen az a bizonyos másik oldal. - kopogás hallatszik, majd nyílik az ajtó. Hirtelen a sötétben nem látom, ki az, de amint megszólal, rögtön tudom. Louis.
- Ne haragudjatok, hogy bejövök, de úgy hiszem, ez a téma engem is érint.
- Gyere csak. - mondja Harry. - Gyertyák?
- Már égnek. Egész jó kis fény adnak. - Louis lekuporodik mellém és átkarol. Elhúzódom tőle, így a kezeit inkább az ölébe rakja.
- Sajnálom Lou. Ez nem az én világom.
- Miért félsz boldognak lenni Bess? -rázza meg a fejét Louis.
- Te… Tessék? - nem hiszek a fülemnek.
- Miért menekülsz a boldogságodtól?
- Lou… Iszonyatosan könnyen tudok kötődni emberekhez, nagyon hamar. Ha most hozzászokok, hogy veletek barátkozom, beledöglök, ha hirtelen eltűnnétek az életemből.
- Bessy. Élj a pillanatnak. A múltad a múltad. A jövődet pedig magadnak írhatod, most pedig nem épp úgy néz ki, mintha happy end-del akarnád befejezni. - mondja Louis és ismét a karját tartja.
- Ne menekülj el, ha valaki közeledik hozzád. A barátaid akarunk lenni, Bess, ha elhiszed, ha nem. - mondja Harry is, mire már véglegesen elsírom magam. Lou vállára hajtom a fejem, ő pedig simogatni kezdi a hajamat.
- Srácok én igazán nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki.
- Nők… - mosolyog Harry. Végszóra pedig az áram is visszajött. Felnézek Lou arcára. Pirosak a szemei. Biztos vagyok benne, hogy nem attól, hogy hirtelen fény borítja a házat. Rámosolygok és visszahajtom a fejem. Nem gondolkodom azon, hogy miért csinálják ezt velem. Fogalmam nincs, miért kapok tőlük ennyi figyelmet és ez megrémiszt. Sose voltak igazi barátaim, kivéve Will-t, de valljuk be. A One Direction egy világszerte ismert banda. Mit akarhatnak tőlem… Még mindig nem értem.
- Bessy, ne járjon az agyad hülyeségeken. - Mosolyog Louis és állát belefúrja a hajamba.
- Honnan tudtad? - húzódik mosolyra a szám. Kisírt szemeim fájnak.
- Gondolatolvasó vagyok. - mondja teljesen nyugodtan. Harry feláll és ahogy az ajtóhoz siet, odalép hozzánk. Megsimogatja a fejemet, mosolyog és kilép az ajtón, magunkra hagyva.
- Lou.
- Tessék?
- Tetszik ez a pillanat. - érzem, hogy erősebben karol át.
- Nekem is, Bessy. Gyere. Szárítsuk fel a könnyeidet. Mindjárt éjfél. Tudom, hogy szereted a tűzijátékokat. - mosolyog. Elveszem a válláról a fejem, ő pedig abban a pillanatban feláll. A kezét nyújtja.

Louis-val hamarabb mentünk ki az utcára, mint a többiek. Kesztyűs kezemben valami számomra ismeretlen italt tartok, amit ő hozott nekem.
- Jól fog esni, hidd el nekem. - mosolyog. A sírásom után már csak a fejem fáj kicsit. Megint tűzijátékozni kezdenek. Fél percig ámulva nézem, de most valahogy jobban érdekel a mellettem álló fiú. Még mindig pörög az agyam. Miért én? Észreveszi, hogy nézem.
- Mielőtt még bármit is mondanál, elfogadtam a helyzetet, hogy immár az életem részei vagytok. Mindannyian.
- Helyes!
- Csak azon gondolkodtam, hogy miért látsz bennem többet, mint a többiek.
- Azért Bessy, amiért te is többet láthatnál bármelyik másik fiúban. - mosolyog. Ebbe bele se gondoltam. Mikor először láttam, azt se tudtam, hogy egy bandában énekel. Csak elsétált a munkahelyem előtt. - Te nem úgy ismertél meg engem, mint Louis a One Directionből, hanem mint Louis Tomlinson. Louis, az egyszerű, vicces, doncasteri rosszcsont. - belekortyolok az italomba és rámosolygok.
- Ebben igazad van. - kijönnek a többiek is. Harry ugrál mellém és átkarol.
- Megnyugodtál? - kérdezi a fülemhez hajolva. Mosolyogva válaszolok neki, Lou előbbi mondataira gondolva.
- Már sokkal jobban. Sajnálom, hogy kiborultam.
- Érthető. Teljesen új neked ez az egész. - bólogat a fürtös és ránéz a telefonjára. - Hé buzik! Éjfél van! Boldog új évet srácok!

5 megjegyzés:

  1. Úristen! Neeee, ne itt hagyd abba! Kicsikét szomorú lett, de nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!! *-*

    VálaszTörlés
  2. Szupcsi lett...azonnal rakd fel a kowi reszt is :-P ;-) imaaadooom :-D

    VálaszTörlés
  3. Amint már közöltem veled facebookon,imádom a blogooooooood,és remélem hogy az elkövetkezendő részekben Lou és Bessy összejönnek ;)

    VálaszTörlés
  4. Tudom hogy régebbi rész de ezen nagyon nevettem......
    "Hé buzik! Éjfél van! Boldog új évet srácok!"
    Szakaszán Harry a kis kedves.....

    VálaszTörlés