I. évad - 4.fejezet






A lányok szinte megbolondulnak. Hihetetlen, hogy egy felbukkanó szőke fej ekkora reakciót vált ki belőlük. Elgondolkodom rajta, hogy milyenek lesznek akkor, mikor szemben állnak a zenekar tagjaival. Már előre fáj a fülem. Ahogy ránézek Honey-ra, látom, hogy ő is valami ilyesmin gondolkodik.
- Szerinted mekkorát fog robbanni ez a hely? - kérdezem tőle, mire nevetni kezd.
- Nem tudom, de a legszebb halál lenne, ha a One Direction-nel halnék meg.
- Te bolond
. -mondom neki és beletúrok a hajába. Váratlanul éri, így nem tud hárítani. Tökéletesen álló tincsei immár szerte-szét állnak.
- Ne már, ez most miért volt jó? - igazgatja a haját. Csak nevetek rajta. Közben nagyjából elcsendesedett a sereg. Pár percig semmi sem történt. Mindenki csendesen beszélgetett a maga kis társaságával. Honey csak nézelődött jobbra-balra. Ha rendesen tudna angolul, most valószínűleg csacsogna a többi rajongóval, de így csak a nővérével kell beérnie, aki még azt se tudja, hogy kik a zenekar tagjai. Épp az egyik lány mutogat egy képet a másiknak a telefonján. Kicsit rá tudok pillantani, de mire befókuszálnám a képernyőt, mutogatva magyarázni kezd.
- Bess. -mondja Honey, mire visszafordítom rá a fejem.
- Tessék?
- Mondd, hogy hoztál valamit inni.
- Hát.. Szívesen mondanám, de nem hoztam semmit. -
körbenézek. Előhúzom zsebemből a telefonomat. Megnézem az időt. Nagyon korainak tűnik még, így hát odafordulok a húgomhoz. - Figyelj, van még egy csomó időnk, meg még alig vannak páran. Én kimegyek, veszek valamit inni meg enni. Ha jössz velem, csak szidnál, hogy elvesztetted a jó helyedet. Sietek vissza. Ne állj szóba idegenekkel.
- Nem is tudnék. -nevet, de ezt annyira nem tartom viccesnek. Nem szívesen hagyom itt, de ha lecsúszna miattam a dedikálásáról, hallgathatnám még évekig. Megfordulok, végignézek a soron. Az emberek már gyűlnek, de bízom benne, hogy visszaérek kezdésig a húgomhoz. Elveszett lenne a minimális angol-tudásával. Kiverekszem magam a tömegen, mindenki csodálkozva néz rám, hogy miért az ellenkező irányba megyek. Csak a közeli boltig…


- Bess! Bess, hol vagy? - kiabál Honey. A tömegből már alig látszik ki szőkésbarna feje. Próbál lábujjhegyre állni, hátha kiszúr a rajongók között, de semmi. Lassan, de biztosan tolják előbbre és előbbre. Az utolsó sor kordonhoz ér. Szemben áll a többi lánnyal és próbál szemével megkeresni. - Bess, baszd meg, ne csináld ezt velem. - mondja, hangja megcsuklik. Háttal áll kedvenc bandájának és próbálja megtalálni a nővérét. Engem keres.
- Mi a baj, Kicsilány? - Honey hátranéz. Mögötte egy magas, fürtös srác áll. Tátogni kezd, majd végül csak ennyit mond:
- Ne haragudj, nem tudok angolul. - mondja szomorúan. A fiú, megfogja a vállát. Honey ránéz, mire az elkezd mutogatni.
- Miért – itt egy nagy kérdőjelet rajzol a levegőbe – vagy – mutat rá a húgomra – szomorú? - arcához nyúl, majd végighúzza egyik ujját a szeme alatt.
- A nővérem… - válaszol Honey, de a mondat közepén gondolkodni kezd – Eltűnt. Igen, eltűnt.
- Mi a neved?
- Honey.
- Honey nővére, itt vagy valahol? - ordítja a fiú, de válasz nem jön. - Ne aggódj, megtaláljuk. - fordul vissza a húgomhoz, bár tudja, hogy valószínűleg nem ért egy szót se belőle. - Hogy néz ki a nővéred? - kérdezi. Közben arrébb húzza a kordon sarkába a húgomat.
- Tessék? - kérdez vissza Honey.
- Az arca, magassága, alkata, haja, ilyenek. - mondja türelmesen a fiú.
- Értem! Az arca – de itt megint megáll. Nem jut eszébe a szó. - kerek. -mondja magyarul és arcánál egy kört tesz le kezeivel. - A haja hosszú, barna. A magassága..- megint megáll, és maga mellett mutatja, hogy milyen magasságú személyt is keres. Közben nézi, hátha feltűnik az elveszett bárány a tömegben. A srác is nézelődik, de a sok felé nyúló kéz miatt neki ez egy kicsit nehezebben megy.
- Nem ő az? -mutat rám. Egy üveg vízzel vágtatok át a tömegen és próbálok a húgom közelébe jutni.
- Engedjetek már, én nem tudom, kik ezek. - morgom a mellettem állóknak. Nagy nehezen odaverekszem magam Honey mellé. Tudomást se veszek a mellette álló fickóról. - Többet ne engedd, hogy otthagyjalak egyedül bárhol is, oké? -mondom neki. - Iszonyatos nagy lett a sor, alig tudtam visszajönni.
- Előkerült az elveszett bárány úgy látom. -nevet a mellettünk álló srác.
- Kettőnk közül inkább te hasonlítasz egy kis bárányra. - vágok vissza, a hajára mutogatva.
- Hogy sikerült előre jutnod? - kérdezi. Közben Honey kiveszi a kezemből az üveget, kortyol párat, amitől kicsit lenyugszik.
- Azt mondtam kb az összes rajongónak, hogy ismerem a bandát személyesen és egy fontos dolgot kell megbeszélnem velük.
- Hmm. Velük. - gondolkodott el a fürtös, majd elvigyorodott.
- Te tudod, ki ez a srác? -fordulok oda a húgomhoz.
- Ő Harry. Harry Styles.
- Szia, Harry vagyok! - mutatkozik be.
- Mi?
- Én is örülök, kedves Mi. -nevet.
- Bess vagyok. Bess Lewis.
- Örültem, bárányka. Vissza kell mennem dedikálni. Vigyázz a húgodra. -mondja, azzal a lendülettel el is fordulva, útját az asztal irányába veszi.
- Meglesz. - mondom neki, mire csak visszafordul és mosolyog.
- Mit mondott? -kérdezi Honey.
- Azt, hogy vigyázzak rád. - túrok bele a hajába. Visszaállunk a sorba, a dedikálás zavartalanul folyhat tovább. Mikor odaérünk az asztalhoz, Honey szinte sír a boldogságtól. Odalépünk az első áldozatunkhoz. Ránézek, és eláll a szavam.
- Sziasztok! - köszön. Fülig ér a szája, gyönyörű, kék szemei csak szórják a boldogság sugarait. Levegőt se merek venni. Nem hittem volna, hogy azzal a sráccal, aki azelőtt a kávézó előtt sétált el, ami a munkahelyemmel szemben van, majd pont egy dedikáláson futok össze. Ráadásul úgy, hogy az az asztal másik felén ül. Honey odanyújtja a könyvét, majd az oldalamba mélyeszti a könyökét. Ez ébresztett fel.
- Oh, bocsánat. - mondom Honey-nak címezve, de a srácra bámulva. - Mit szeretnél mondani neki? - kérdezem, még mindig a húgomnak címezve mondandómat.
- Te nem e világi nyelven beszélsz. - mondja az asztalnál ülő srác.
- Ne haragudj, a húgomnak mondtam. -mosolygok, majd Honey-ra nézek.
- Mondd meg neki, hogy imádom, amit csinál, és hogy ne foglalkozzon azokkal, akik bántják őt.
- Ti földönkívüliek vagytok? - nevet a fiú, amivel csak még egy lapáttal tesz csodálatomra.
- Nem, csak magyarok. A húgom azt mondja, hogy imád téged és ne foglalkozz azokkal, akik bántanak. - tolmácsolom.
- Oh, ez nagyon aranyos. - maga elé húzza a könyvet, amit Honey adott neki. - Mi a neved? -kérdezi ránézve.
- Honey vagyok. - válaszol mosolyogva.
- Honey… - ráfirkálja a könyvre, hogy „Honey-nak sok szeretettel Louis”
- Hmm, Louis. - gondolkodok el hangosan.
- Tessék? -fordul felém.
- Jaj, semmi, bocsánat, csak felolvastam a neved.
- Te nem tudtad, hogy hívnak? - szája szinte a füléig húzódik, úgy vigyorog.
- Bevallom, nem. Harry-vel találkoztam úgy 5 perce, akkor tudtam meg, hogy egyáltalán a bandában van. -nevetek.
- Szép. Eljön egy dedikálásra, de azt se tudja, kik vagyunk. - mondja oldalba bökve a mellette ülő szőke srácot, aki érkezésünkkor kidugta a fejét.
- Szimpatikus a hölgyike. -mondja nevetve.
- Nekem is. -nevet vele Louis.
- Én Niall vagyok. Niall Horan. Ők pedig Zayn – integet Zayn. itt a húgom néhány pillanatra elfelejtett levegőt venni. - Liam, és Harry. - utóbbi kettő pedig már nem figyel, mivel az előttük áll lányokkal foglalkoznak.
- Örülök. Bess vagyok. Bess Lewis. Ő pedig Honey, a húgom.
- Sziasztok! -mosolyog ő is.
- Ez egy igen különös dedikálás. -nevet Niall.
- Nálad miért nincs könyv? - fordul hozzám Louis.
- Lévén, hogy ebben a pillanatban ismertelek meg titeket, nem vettem. - nevetek.
- Tessék, itt az enyém. - mosolyog a fiú. Belelapozok, szinte az összes oldalon rajzok vannak. 1-2 kép átfirkálva, vagy csak a szöveg mellett néhány firka. - Kicsit kidekoráltam.
- Köszi, majd áttanulmányozom a grafikai elemeket. - mosolygok és továbblépek Honey után Niall elé. Kishúgom épp egy rajzot mutat neki. Honey és Ő van rajta, ahogy együtt pizzáznak.
- Ez nagyon aranyos. Nekem hoztad? - kérdezi a szőkeség.
- Igen! Neked adom. - mosolyog a leányzó és odaadja a fiúnak a lapot.
- Nagyon szépen köszönöm, majd kirakom a falamra! - ezt már Honey nem nagyon értette, így hozzám fordul.
- Azt mon..
- Azt, hogy majd kirakja a falára.
-vágom rá a kérdésére rögtön. Közben Honey odaadja neki a könyvét, hogy dedikálhassa azt.
- Ti milyen nyelven beszéltek? - ámul el a fiú, miközben dedikál.
- Magyarok vagyunk. - mosolygok rá Niall-re.
- Tényleg a magyar lányok a legszebbek. - szól oda Louis is, mire csak megforgatom a szemem.
- Örülök, hogy találkoztunk Niall. - mosolygok és továbbállunk. Zayn következik. Honey keze remegni kezd.
- Szia! -köszönünk neki.
- Sziasztok! - mosolyog vissza a fiú és a kezét tartja. Honey-nak kell néhány másodperc, mire felfogja, hogy a könyvet kéri.
- Jaj, bocsánat. - mondja, majd odaadja neki.
- Honey, az ajándékod. - suttogom a húgom fülébe, miközben a fiú a könyvet írja alá.
- Tényleg! - néz rám, és kapkodni kezd.
- Nyugalom, nem kell sietni. - mosolyog Zayn. Visszatolja a könyvet Honey elé. Mivel Ő mással van elfoglalva, elveszem az asztalról azt.
- Itt kell lennie. -morog Honey. - Megvan! - ránt elő egy kis csomagot a táskájából, majd odaadja a fiúnak.
- Oh, ez az enyém? - kérdezi, bontogatva a kis csomagot. Egy karkötőt vesz elő belőle. - „You are amazayn.” - áll rajta - Ez nagyon kedves, köszönöm szépen. Segítesz felrakni?
- Azt kérdezi, segítesz-e neki felrakni a karkötőt. -mosolygok a húgomra. Szemei Zaynre ugranak, csillognak a boldogságtól. Zayn odanyújtja neki a kezét és a karkötőt. Honey elveszi és remegő kézzel próbálja bekapcsolni a fiú kezén a kis ékszert. Nagy nehezen sikerül is neki.
- Le se fogom venni. - mondja Zayn, a karkötőt mosolyogva tanulmányozva.
- Örülök, hogy tetszik. -mosolyog Honey is. Majd' elájul a boldogságtól, így kicsit noszogatva továbblököm Liam-hez, miközben visszaadom a könyvét.
- Sziasztok, lányok! - üdvözöl mosolyogva. Honey odanyújtja neki a könyvét. Még magához se tért az előbb történtek miatt. - És a tied? - mutat rá a fiú a kezemben tartott másik könyvre.
- Oh, ezt Louis-tól kaptam. Szégyen, nem szégyen, én azt se tudtam eddig, hogy kik vagytok.
- Tanúsítom! - mondja Liam-nek a mellette ülő Harry.
- A bárányok hallgatnak, Harry.
- Akkor játszunk olyat, hogy nem szólalsz meg te se. - nevet. - Látom megfogadtad a tanácsom, és vigyázol a húgodra.
- Nehéz lett volna elveszteni 15 perc alatt.
- Neked nem lett volna nehéz. - Honey és Liam csak ide-oda kapkodja a fejét.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezi végül nevetve Liam.
- Igen. Nagyjából 15 perce. - mondja Honey. - A nővérem elveszett és Harry találta meg.
- Szóval ezért a bárány…
- Meg Harry hajáért. - nevet a húgom.
- Nicsak, milyen folyékonyan beszéled az angolt. - mondom Honey-nak.
- Már nem stresszelek annyira. - kuncog magában és Zayn-re pillant.
- Bevallom, a közelében néha én is nagyon stresszes tudok lenni. - hajol oda Liam a lányhoz, mire Honey halkan nevetni kezd. Liam odacsúsztatja Harry-nek a könyvet. Ő is aláírja, visszaadja a húgomnak.
- Aztán vigyázzatok egymásra. Hallod, Honey? - nevet a fiú.
- Figyelek rá, ne aggódj. - válaszol neki, és nevetni kezd.
- Nagyon vicces. -morgok magamban, miközben kifelé vesszük az irányt.
- Úgy sejtem, találkozunk még. - integet a fürtös.
- Én biztos vagyok benne. - pillantok rá a kezeim között lévő könyvre és elmosolyodom.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése