I. évad - 3.fejezet

Töltök Honey-nak egy nagy bögre forró teát, ahogy hazaérünk. Felpörögve ülte végig a hazautat. Le se lehetett lőni. Will segít bepakolni a cuccokat, aztán már megy is. Még megkérdezi, hogy le tudom-e nyugtatni, vagy maradjon.
- Menj nyugodtan, elbírok vele. - mondom kedvesen. Will kifordul, a kocsihoz megy. Megvárom, amíg elhajt, majd visszamegyek a húgomhoz. - Megvagy már, Honey?
- Biztos vagyok benne, hogy az Zayn volt!
- Ki az a Zayn? -
nevetek. Elmagyarázza, hogy az a kedvenc londoni fiúbandájának egyik énekese. Megtudtam, hogy mikor született, hogy mi a kedvenc színe, mi a kedvenc filmje, hogy hány barátnője volt, hogy művészlélek, stb. Már majdnem azt hittem, hogy jobban ismerem Zayn-t, mint a húgomat, mikor rátért végre magára is.
- … És képzeld, múltkor, mikor volt a karácsonyi buli a suliban, kaptam One Direction-ös bögrét attól az osztálytársamtól, aki húzott! El is hoztam magammal. - mondja és a szobába cipelt táskához szaladt. Közben Harry is felkelt a hangzavarra. Amíg a húgom a bögréjét kutatja elő, a cica odajön hozzám és felugrik az ölembe.
- Mi van, te bolond? -kérdezem tőle, megvakarva a füle tövét. Harry csak ásít egy hatalmasat, aztán le is fekszik. Kényelembe helyezi magát és szinte rögtön el is alszik, ahogy simogatom.
- Itt is van! -mondja büszkén, maga előtt tartva a bögrét. Büszkén kirakja a konyhapultom fölötti polcra, hogy bármikor elérje, ha inni akar valamit.
- És milyen zenét játszanak? - kérdezem, miközben Harry légzését figyelem. Hirtelen felkapja a fejét, belém mélyeszti karmait, majd leugrik az ölemből, elrohanva a nappali másik oldalába. - HARRY!
- Harry? Hol? - rohan oda Honey az ablakhoz.
- Harry a macskám.
- Ohh
. - mondja picit letörve. - Pedig már azt hittem.. Mindegy. Elég ennyi izgalom mára! - vált egy hatalmas mosolyra. - Láttam Zaynt!
- És akkor mi lesz a sétával? -kérdezem. Honey ásít egyet. - Úgy látom holnapra kell halasztanunk.
- De csak akkor ha este is megmutatod! Látni szeretném London fényeit!
- mondja álmosan.
- Megegyeztünk, de nyomás. Fürödj le és alvás.
- Igenis, értettem!
- mondja, de hasa irtózatos hangon kezd el morogni.
- Csak nem éhes vagy? - nevetek, mire kicsit zavarba jön.
- Hát én amúgy állandóan tudnék enni.
- Amíg fürdesz, összeütök neked valami vacsit.
- Az jó lenne. Köszi, Bess!
- mondja, és már rohan is a fürdőbe.

Szombat reggel. December 20. 
Kék szemek. Hatalmas mosoly. Vidámság árad az arcból. És egyre csak távolodik. Távolabb és távolabb megy, mutatja, hogy menjek utána, de nem mozdulok. Nehezen lélegzem. A mellkasom mintha nem emelkedne.
És rádöbbenek, hogy tényleg nem kapok levegőt. Felriadok álmomból, letolom Harryt magamról, felülök és próbálok nagyokat lélegezni. Fél perc telik el így, én mégis egy nagyon hosszú órának érzem. Ránézek a mellettem fekvő húgomra. Békésen alszik. Csak nem verem már fel álmából, úgyis mindjárt jobban leszek. Veszek még pár nagyon mély levegőt. Mikor valamelyest normalizálódik a légzésem, és kicsit jobban is érzem magam, kitántorgok a konyhába. Töltök magamnak egy bögre teát, megmelegítem, és leülve az ebédlőasztalhoz elkortyolgatom. Közben az ablakon bámulok kifelé. Odakint a hó szinte ömlik az utcára. Gondolataim szinte ki is kapcsolnak, ahogy a kis pelyheket nézem. A teám lassan elfogy, én pedig már jobban is vagyok. Volt már ilyen, tudtam, hogy el fog múlni. Még nézem pár percig kifelé, majd felállok, bögrémet a mosogatóba rakom és indulok is vissza, hogy megpróbáljak aludni még pár órát.

- Bess! Beesss! Éhes vagyoook! - kinyitom a szemem. Mást se látok, csak Honey hatalmas kék szemeit. - Bess?
- Hallottam, éhes vagy. -mondom reggeli mély hangomon. Felemelem kicsit a fejem a párnámról, kinézek a nyitott ajtón. - Nézd! Ott a hűtő. Te mondtad, hogy el tudod látni magad, ha dolgozni fogok.
- Én csak azt mondtam, hogy nem fogom magamra gyújtani a házat. Legalábbis így emlékszem. -nevet Honey. Nagyokat ásítok, de felkelek. Felülök az ágyban, megdörzsölöm a szemeimet és felállok.
- Megágyazol addig, amíg csinálok reggelit? -fordulok hozzá.
- Bármit a reggeliért! -mondja és beugrik az ágyba.

A reggeli az asztalon, mi a széken. Honey csendben majszolja a bundás kenyerét. Tudja, hogy minimum heti egyszer ez a reggeli nálam, ugyanis imádom. Épp töltök magamnak egy bögre teát és veszek magamnak még egy szeletet, mikor megszólal.
- Bess, lesz ma délután egy dedikálás itt Londonban.
- A kis bandád?
-harapok bele a kenyerembe.
- Igeeen! Most jelenik meg az új könyvük és azt dedikálják. Ugye el tudunk menni?
- Ha kikeresed nekem a pontos címet, még meglátjuk.
-kacsintok rá. Felugrik, elrohan a laptopomért és visszaszalad az asztalhoz. Rögtön ki is keresi az eseményt. Miközben nézi, betol még egy kenyeret. Megtudtuk, pontosan mikor és hol lesz a dedikálás. Honey-t ezután már le se lehet lőni. Javarészt azon pörög, hogy menjünk gyorsan könyvet venni, mert biztosan elkapkodják majd, mire odaérünk. Eltelik pár óra, már délután kettő is van.
- Akkor ha elmosogatsz, mehetünk könyvet venni és aztán szaladhatunk is a dedikálásra.
- Okéoké!
-mondja, iszonyatosan vékony hangon. Odaugrik a mosogatóhoz, és alig fél perc alatt elmosogatja az összes ott talált mosatlant. Én addig visszamegyek a hálószobába, hogy valami jobb ruhát kapjak magamra, a pizsamám helyett. Előkotrok egy egyszerű fekete farmert, egy piros pólót, meg egy jó meleg kötött pulcsit. Sokat fogunk sétálni.
- Kész vagy Honey? -kiabálok ki a konyhába.
- Igen! Mindjárt én is öltözök, csak még eltörlöm ezt a tányért! -hangzik a válasz. Én addig gyorsan beszaladok a fürdőbe és egy gyors sminket feldobok. Szemhéjpúder, tus, szemceruza, szempillaspirál. Kész is. Sose szerettem túlzásba vinni. Amíg én arcot varázsolok magamnak, Honey már kész is van. A bakancsát veszi az ajtóban. Társulok hozzá, a kabátunkat pedig már egyszerre vesszük fel. Kirohan, én pedig az ajtón kilépve behúzom magam mögött az ajtót, és már kattan is a zár. Honey után sétálok, aki már a kapuból néz vissza ugrálva. Nagyon fel van pörögve. Elsétálunk a legközelebbi könyvesboltig.
- Beszaladsz megvenni? Kicsit boldogulj egyedül is. - nevetek és előhalászok némi pénzt a tárcámból. Odaadom Honey-nak, aki boldogan megy be a boltba. Eltelik öt perc, tíz perc, tizenöt, de Ő még sehol. Már épp azon gondolkodom, hogy utánamegyek, mikor vigyorogva kilép az ajtón, magához szorítva új könyvecskéjét.
- Bocsi, volt egy kis nézeteltérésünk a pénztáros nénivel, de megoldottam!
- Indulhatunk tovább?
-kérdezem. Honey bólint és indulunk is tovább. Egész úton öleli új könyvét és áradozik a zenekarról. A maradék utunkat végigmeséli, én pedig csak mosolyogva bólogatok.
- Úgy látom, megjöttünk. -mondom a helyszínhez érkezve. Elámulok a hatalma terem láttán. Kordonok vannak kígyózva felállítva. Még csak elvétve egy-két emberrel találkozunk.
- Álljunk szerintem be a sorba és akkor hamarabb jövünk mi! -lelkesedik és már rohan is előre. Megyek utána. A kordonok elejénél nagyjából tíz-tizenöt lány állhat még. Honey és én beállunk mögéjük.
- Láttad Louis új tetoválását? Felrakta instagramra! Annyira szuper!
- Igen! Nagyon tetszik! Liam twitteren kiírta, hogy elkíséri, mikor varrják neki, de aztán lebetegedett.
- Jaj, szegény, nem is tudtam. Pedig Louis biztos örült volna neki.
- Szerintem is.
- Miről beszélnek? - kérdezi Honey, megzavarva hallgatózásom.
- Jaj, bocsi. Valamelyik srác új tetkójáról. Nem jegyeztem meg a nevét.
- Az Louis lesz. -bólogat. - És még?
- Hogy a másik srác el akarta őt kísérni, de beteg lett. - fordítom neki.
- Ja, igen. Olvastam twitteren. - mondja. Ekkor hirtelen sikoltozás hallatszik és mindenki mozgolódni kezd. Egy szőke fej bukkan fel az egyik ajtó mögül. Kikukkant, amire a lányok hvesen reagálnak. Honey egyik fülére a könyvet, a másikra pedig a szabad kezét szorítja. - Jaj, a dobhártyám. -ordítja oda nekem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése